Az ARTINVESTOR című német művészeti befektetési folyóirat a világ 200 legnagyobb, globális spektrumú modern és kortárs galériájának listáját állította össze. Rangsoruk egyetlen kritériuma a legfontosabb nemzetközi vásárokon való jelenlét az elmúlt öt esztendőben.
Az Art Basel minden évben 5, az Art Basel Miami Beach, a londoni Frieze, a madridi ARCO 4-4, a new yorki Armory Show és az Art Cologne 3-3, a párizsi FIAC 2, az Art Karlsruhe pedig 1 pontot ér.
Bár német folyóiratról van szó, az Art Karlsruhe felbukkanása legfeljebb teszt lehet: érdekli-e a galériák legfelső ligájába tartozókat egy regionális vásár. A válasz egyértelmű „nem”, így a karlsruhei vásár szerepeltetése gyakorlatilag nem befolyásolja a sorrendet.
A nagyok kevésbé vásároznak?
A tekintélyes vásárokon való részvétel nem a sikerhez vezető egyetlen út a műtárgypiacon. Bizonyos galériák a nagyobb műkereskedelmi központokban így is folyamatosan jelen vannak – pl. a Gagosiannak 9 városban 12, az ugyancsak New York-i Malborough-nak 7 városban 8 galériája van –, mások elvi okokból, például a kiválasztási folyamat átláthatatlan módja miatt maradnak távol a vásároktól. Ugyanakkor a fenti vásárokra rendszeresen bejutók a galériás világ krémjéhez tartoznak, így ha a rangsorban elért helyezés nem is feltétlenül mérvadó, a táblázat egésze, mindenekelőtt a földrajzi arányok fontos következtetések levonására adnak alkalmat.
Tényleg globális a piac
Az első érdekes szám, hogy a 200-as listán meglehetősen sok, pontosan 32 ország galériái szerepelnek. Ez a tény és különösen a régiók közötti megoszlás – 19 európai, 4 ázsiai, 4 közép- és dél-amerikai, 2-2 észak-amerikai és közel-keleti, illetve 1 afrikai ország – jelzi, hogy indokoltan beszélünk globális piacról.
Kontinensünkön belül még mindig marginális a közép- és kelet-európai galériák szerepe, térségünket mindössze két orosz, egy-egy lengyel és szlovén galéria, a moszkvai Regina és XL, illetve a varsói Foksal és a ljubljanai Gregor Podnar képviseli. Magyar galéria megjelenése a listán még jó ideig nem várható, hiszen a „pontokat adó” vásárok többségén a színtér hazai szereplői eddig csak egy-két alkalommal bukkantak fel, s aki már bejutott, többnyire anyagi okokból nem tudta rendszeressé tenni jelenlétét.
Erős németek, gyengébb kínak, feljövő brazilok
Nem meglepő az amerikai galériák domináns szerepe – 46-an vannak a listán, javarészt New Yorkból, kisebb számban Los Angelesből és Chicagóból is. Annál váratlanabb, hogy a második helyen nem a műkereskedelmük összvolumenét tekintve legfontosabb országok, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország következnek, hanem Németország, 37 galériával. A magyarázat egyszerű: Kínában egyelőre csak az aukciós piac erős, a galériák szerepe még nagyon kicsi, de azért ketten már feljutottak onnan is a listára, s számuk minden bizonnyal nőni fog a jövőben. Németországban fordított a helyzet: itt az aukciós forgalom viszonylag alacsony, főleg azért, mert ez az egyetlen komoly piac, ahol a nagy nemzetközi házak nem szerveznek árveréseket, s az átlagosnál jóval nagyobb a galériás értékesítés aránya. Nagy-Britanniát 22, Franciaországot 17 galéria képviseli a listán; utánuk Olaszország következik 10, Svájc 9, Spanyolország 8, – és itt jön az újabb meglepetés – Brazília 7 galériával. A feltörekvő piacok közül tehát Brazília szerezte meg eddig a legjobb pozíciókat, de az egész kontinens erősödő szerepét mutatja a mexikói, argentin és kolumbiai galériák növekvő jelenléte is a legfontosabb vásárokon. Ázsiát nem meglepő módon Kína mellett Japán, India és Dél-Korea képviseli, a Közel-Keletet Libanon és Izrael, Afrikát pedig – egy-egy johannesburgi illetve fokvárosi galériával – Dél-Afrika.
Az Art Baselre mindenki elmegy
A listát tanulmányozva jól látszik az egyes vezető galériák stratégiájának különbözősége: van, aki mindenhová elmegy, ahová bejut – értelemszerűen ők adják a rangsor élcsoportját – és van, aki csak a számára legfontosabbakra koncentrál. Tabunak egyedül az Art Basel számít – az első százban mindössze két olyan galéria van, amelyik az elmúlt 5 évben nem fordult ott meg. A legismertebb galériák közül nem erőlteti a vásárokon mindenáron való részvételt a Gagosian (ezért csak 46. a listán), és a 75. Pace, a 86. Gladstone, a 116. Nothelfer vagy a 182. Gmurzynska sem. Feltételezhető, legalábbis az ARTINVESTOR szerint, hogy ezeknek a galériáknak az ügyfélköre is inkább a vásári forgatagot kerülő, a diszkrécióra az átlagosnál is nagyobb súlyt fektető gyűjtők közül kerül ki.
„Vásárhívő” viszont az idehaza is jól ismert listavezető, az osztrák Ursula Krinzinger, aki az elmúlt 5 évben csak az Art Cologne-t hagyta ki és az ugyancsak egy galériát fenntartó második helyezett zürichi Mai 36. A harmadikként rangsorolt Thaddaeus Ropacnak ugyanakkor két helyen, Salzburgban és Párizsban; a negyedik Hauser & Wirthnek pedig Zürichben, Londonban és New Yorkban is van galériája, azaz ők a vásári és a több helyszínen való folyamatos jelenlét kombinációjában hisznek.
A cikk lejjebb folytatódik.