A cikk az East Art Mags program keretében készült, együttműködésben az Artalk.cz-vel. A programot a Visegrad Fund támogatja.
Prága egyik külkerületében, a Pankrác metrómegállótól (C vonal) három perc sétára található a Queer Emlékezet Központja (Společnost Pro Queer Paměť, SPQP). A szervezet munkatársai a 2015-ös alapítás óta a homoszexualitás csehországi történetének feltárásán és bemutatásán dologoznak; dokumentumokat, kiadványokat és tárgyakat archiválnak, és van egy kisebb szakirodalmi könyvtáruk is. Mindezeken felül, egyik legérdekesebb vállalásuk az az oral history dokumentumtár, amelyben a cseh LMBT közösség idősebb tagjainak életút-interjúit gyűjtik, így feltárva és láthatóvá téve a csehszlovákiai szocializmus LMBT életeinek sajátosságait és stratégiáit, személyes és kollektív szinten. Céljuk az LMBT közösség folyamatos történeti emlékezetének segítése. Az intézmény által szervezett programokról – előadások, vetítések, beszélgetések – a honlapon és a facebook oldalon lehet tájékozódni. Az archívum minden hétfőn 6-8-ig áll nyitva az érdeklődők előtt.
Tyršův sen : A Sokol vizuális reprezentációja queer szemmel
Az állandó kiállítás mellett – amely az LMBT közösség nemzetközi és cseh-specifikus történelmének meghatározó pontjait mutatja be, és az alapvető terminusokat tisztázza – 2017 februárjától április végéig időszakos tárlat is látható az archívumban Tyršův sen, azaz Tyrs álma címen, amely egy szervezet, a Sokol hivatalos vizuális reprezentációját veszi górcső alá. A kiállításért és az azt megalapozó kutatásért az SPQP állandó munkatársa, František Tymir felelt.
Fotók: az SPQP jóvoltából
A cseh közönségnek egyértelmű a Sokol relevanciája a nemzeti történelemben, a külföldi látogatók és olvasók nagyobb hányadának azonban valószínűleg tisztázásra szorul. A Sokol (Sólyom) nevű tornaszervezetet 1862-ben, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területéhez tartozó Prágában alapította Jindřich Fügner és Miroslav Tyrš. A csoport nyitva állt minden kor- és társadalmi osztály tagjai előtt, majd a századforduló környékén már a nők előtt is. Az „ép testben ép lélek” alapelvét követő szervezet eredetileg egy, a politikán felül álló kezdeményezésként indult, végül azonban meghatározó szerepet játszott a 19. században meginduló cseh nemzeti öndefiníciós törekvések alakulásában.
Az alapítást követő évtizdekben a fizikai, morális és intellektuális tréning fontosságát hirdető nacionalista mozgalom elképesztő népszerűségre tett szert a csehek körében, de más szláv és migrációs közösségekben is táptalajra talált. A Sokolról szóló cikkek, az alapelveket, törekvéseket és eredményeket részletező tanulmányok, a nyilvános előadások és a hatalmas tömegrendezvények (sletek) sokat tettek hozzá az alakuló diskurzushoz, majd a századfordulót követően a csoport vezetői politikai szerepet is vállaltak. Bár az évtizedek során többször változott a Sokol vezetősége, a tagság személyi összetétele és feltételrendszere, céljaik és politikai hovatartozásuk, valamint vizuális reprezentációjuk sokáig konzisztens maradt.
A Sokol esztétikáját nagyban befolyásolta az egyik alapítótag, Miroslav Tyrš munkássága. Tyrš a filozófia doktora volt, az 1860-as években művészettörténettel és a művészetfilozófiával foglalkozott. Első könyve a sokat sejtető Olimpiai ünnep címen jelent meg, amelyben az antik görög művészet és a sport kapcsolatáról értekezett. Ennek megfelelően – a korban egyébként is divatosnak számító neoklasszicista trendektől valószínűleg nem függetlenül – a Sokol ideáinak promotálásához a klasszikus görög testábrázolás vizuális hagyományát rendelte. Így a Sokol-tagok egyenruhás és sportöltözékes képei mellett nagy szerepet kapott a részben vagy egészben meztelen testek bemutatása is. Ezzel a törekvéssel egyrészt a klasszikus kultúrák nagyságát állították párhuzamba az alakuló cseh nemzeti identitással, amelyben a személyes test a nemzet testének metaforájává vált. Másrészt – bár a történeti és mitológiai témákat feldolgozó műveken láthatott a közönség meztelen fiúkat és férfiakat – Tyrš úttörőnek számított abban, hogy klasszicizáló formában ugyan, de a mainstream kommunikáció eszközévé tette a modern, a kortárs férfi meztelen testének esztétizálását.
A kurátor a történelmi kontextust, a politikai és a szervezeti változások aspektusát kiiktatva, kizárólag ezt a vizuális hagyományt állította a kiállítás fókuszába. A bemutatáshoz a képeslap műfaját választotta, amely a korszak egyik legnépszerűbb médiumának számított. A kiállítás mintegy 70 darab lapot sorakoztat fel, amelyek nagy része a szervezet fennállásának első 80 évéből, az 1860-1940 közötti időszakból származik. A képeslapok mindegyikén meztelen vagy félmeztelen férfiak szerepelnek, egyedül vagy csoportosan, testgyakorlás közben, vagy valamiféle nemzet-allegóriaként megjelenítve, fényképen vagy grafikán, vegyesen.
De miként jön mindehhez a LMBT emlékezet és a queer olvasat? A kiállítás nem azt állítja, hogy ezeket a képek szándékoltan homoerotikus tartalomként készültek. A kisportoltság népszerűsítése mellett a Sokol üzenetének például természetes része a homoszocialitás ábrázolása: a férfiak közti bizalom és barátság azon formái, amelyek szükségesek a nacionalizmus ideájához tartozó összetartozás, összetartás és bajtársiasság megjelenítéséhez. Abban a normatív társadalmi berendezkedésben, amelyet hagyományosan a heteroszexuális férfi-gondolkodás és férfi-tekintet határoz meg, a megjelenített testek valóban mint az egészséges nemzet erőtől duzzadó pillérei értelmeződnek.
A kiállítás ezeken a rétegeken túli jelentésekre mutat rá; mégpedig arra, hogy ugyanezek a testek a befogadás személyes szintjén vágytárgyakká válnak. Olyan, a társadalmi főáram diskurzusából kiszoruló nézőpontokkal bíró marginalizált csoportok tagjainak vágytárgyaivá, mint amilyenek a homoszexuális férfiak vagy akár a heteroszexuális nők. Ebből következően, egy olyan korszakban, amelyben igencsak korlátozott volt a meztelen férfitestek láthatósága a publikus térben, ezek a testek és az ábrázolt homoszociális viszonyok a homoszexuális egyének számára, illetve a korszakban jelenlévő homoszexuális szubkultúrákban minden bizonnyal homoerotikus tartalommal töltődtek fel. Így a Sokol vizuális reprezentációja a nemzeti öntudatra ébredés vizuális hagyományával párhuzamosan, a queer történelemnek is szerves részét képezi.
A hasonló jelenségeknek, származzanak azok az irodalom, a képzőművészet vagy akár politikai propaganda területéről, a megvizsgálása és feltárása nagyban hozzátartozik az LMBT személyek és közösségek történetének, a többségi társadalom és a homoszexuális kisebbség viszonyainak megismeréséhez és megértéséhez.
Amennyiben birtokukban van olyan dokumentum, tárgy vagy történet, amelyet szívesen megosztanának az archívummal és ezen keresztül a nyilvánossággal, úgy ne habozzanak, és keressék fel az archívumot a nyitvatartási időben, vagy írjanak nekik emailt a queerpamet@queerpamet.cz címre.
A cikk lejjebb folytatódik.