Első alkalommal mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum önálló kiállítással a világ leglátogatottabb múzeumában, a párizsi Louvre-ban. A két intézmény együttműködésének eredményeképpen október 8-ától a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének 80 alkotását tekintheti meg a francia nagyközönség. A Reneszánsz és manierizmus Németalföldön című kiállítás január közepéig lesz látható.
A két múzeum együttműködésének első állomásaként a francia múzeum rajzaiból ez év elején nyílt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A Szépség vonalai című tárlaton bemutatott francia remekműveket több mint 40 ezer látogató csodálta meg.
A budapesti gyűjteményből válogatott, Párizsban kiállított alkotások a 16. század főbb németalföldi művészeti törekvéseiről adnak keresztmetszetet. A tárlat a művészeti centrumokat, a manierizmus iskolát teremtő mestereit, a realizmus kezdeteit mutatja be változatos tematikával: bibliai, történeti, mitológiai, allegorikus rajzokkal és tájképábrázolásokkal ismerteti meg a francia múzeumlátogatókat.
A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében körülbelül 10.000 rajzot őriznek. Ebben a XVI. századi németalföldi művészet különösen értékes sorozataival, kiemelkedő helyet foglal el. A legtöbb rajzgyűjteménynek vannak speciális sajátosságai – a budapesti németalföldi rajzkollekció arról nevezetes, hogy a jórészt Esterházy Miklós herceg gyűjteményéből származó rajzok között jelentős arányban vannak az európai élvonalat képviselő nagyszerű tájábrázolások, sőt, egész sorozatok, így például Paulus van Vianen és Pieter Stevens művei. Ugyanakkor a budapesti rajzgyűjtemény másik vonzó jellegzetessége, hogy ritkaságokat is őriz olyan mesterektől, akiktől kevés mű maradt az utókorra.
A kiállítás rajzai 5 csoportba rendezve mutatják be azt a hatalmas átalakulást, amely a század elejétől az 1600 körüli évekig végbement. A németalföldi mestereket – legyenek azok hollandok (Maarten van Heemskerck, Jan Vermeyen), akiket az első rajzcsoport képvisel, vagy a második teremben kiállított flamandok (Barend van Orley, Michiel Coxcie, Frans Floris) – az új művészi ideál és forma kialakításában az olasz reneszánsz és manierista mesterek eredményeinek átvétele segítette. A Pieter Bruegel követőit bemutató kiállításrészben azon alkotók művei láthatóak (Jan Brueghel, Jacques Savery, Hans Bol), akiket Bruegel új, a valóságot felidéző tájábrázolásai ihlettek. A negyedik nagy csoportot alkotják a prágai „rudolfinus” művészetet képviselő mesterek. A császár nem csupán páratlan gyűjteményt hozott létre udvarában, de híres művészek egész seregét gyűjtötte maga köré, akik között a németalföldiek vittek vezető szerepet. A holland késő manieristákat bemutató ötödik részben a Haarlemben, Amszterdamban, Utrechtben 1600 körül alkotó mesterek (Hendrick Goltzius, Abraham Bloemaert, Karel van Mander) művei láthatóak.
A kiállítás kurátora Gerszi Teréz művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének korábbi vezetője.