Hogyan viszonyul egymáshoz önreflexió és önkritika? És hogyan viszonyul a reflexivitás az átláthatósághoz, az ön-marketinghez vagy az intézménykritikához? Mi köze van a „handbra” technikának mindezekhez? A tranzit.hu által kezdeményezett Művészetelméleti-és gyakorlati szabadiskola áprilisi szemináriumát Tirdad Zolghadr Berlinben élő író, kurátor fogja vezetni. A szeminárium időpontja: 2008. április 18-20. A szemináriumra április 10-ig lehet jelentkezni angol nyelvű motivációs levéllel, amelyben a jelentkező egy oldalban reflektál a témára (amelyet a szemináriumon elő is ad) az office@tranzitinfo.hu címen. A szemináriumon való részvétel ingyenes.
A „handbra” technika – a reflexivitásrol a művészetek területén
Azt mondják, hogy az önreflexió a kritikai gyakorlatok fontos eleme mind művészeti mind kurátori kontextusban. Nincs sok okunk ellentmondani ennek. Ez az állítás mégis számos kérdést vet fel. Ha a reflexivitás saját kulturális környezetünk „tükrözését” jelenti, akkor milyen gyakorlatokat tekinthetnénk „nem reflexívnek”, minthogy nincs olyan projekt, amely zárojelbe tehetné történelmi kontextusát. Továbbá, mi a kapcsolat reflexív és kritikai (önkritikai) között, lévén ez utóbbi kifejezés is olyan, amelyet sokféleképpen használunk – a kritikánk tárgyával kapcsolatos fenntartások nélkül. A kritika mellett hogyan viszonyul a reflexivitás az átláthatósághoz, az ön-marketinghez vagy az intézménykritikához. A szeminárium címe egy a popkulturában bevett gyakorlatot jelöl, amely valójában a reflexivitás határán mozog. Egy gesztust, amely valószínűleg mint olyan, véletlenszerű, és bizonyos tekintetben teljesen nélkülöz minden reflexivitást. A handbra technika a softcore erotikában használt kifejezés arra, amikor valaki illendőségből a kezeivel takarja el a mellét. A gesztus természetesen anti-illuzionisztikus, már-már brechti cinkossággal kacsint össze a közönséggel: „tudod, hogy én tudom, hogy otthon a medencéd szélén nem így heverészel”. A nore, mint ideológiai érdekek csataterére is ráirányítja a figyelmet – a nore, mint a családi értékek szimbólumára, és mint szexuális tárgyra – miközben magát a „figyelem ráirányítás” aktusát erotizálja. A technika ebben is találó, a bimbózó hyperhardcore cyberporno idején meglehetősen eredeti. Mindezek teszik a handbra technikát a művészeti reflexivitásról szóló vita kínos, de termékeny bevezetőjévé. A szemináriumon példákat hozok a (szándékolt) reflexivitásra saját gyakorlatomból mint kurátor és mint filmes, és más művészeti, kurátori, művészetkritikai és pedagógiai felállásokból is. A szeminárium – nota bene – nem szótári definiciók megalkotására tesz kísérletet, hanem a témát párbeszéd ürügyéül használja. A szeminárium résztvevőit felkérjük egy-egy a témába vágó példa bemutatására. /Tirdad Zolghadr/
Tirdad Zolghadr Berlinben élő szabadúszó író és kurátor. Ír többek között a Frieze-nek, a Parkett Bidoun-nak; a Cabinet magazin főszerkesztője. Zolghadr számos helyszínen volt különböző események kurátora, és 2005-ben a nemzetközi Sharjah Biennálé társ-kurátora. A Shahrzad art & design kollektíva alapító tagja, és épp a közelmúltban publikálta első – Softcore című – regényét a Telegram Books Londonnál. Az írás és a kurátori munka mellett Zolghadr rendezte a Tehran 1380 (Solmaz Shahbazi-val) cimű dokumentumfilmet, amellyel 2002-ben megnyerte a duisburgi Fiatal Filmkészitők Díját, és a Tropical Modernism cimű filmet, amelyet az oberhauseni Rövidfilm Fesztiválon mutattak be 2006-ban. Zolghadr számos helyen tanít, jelenleg a CCS Bard College tanára.
