A festészetre sokan nem úgy tekintenek, mint arra a műfajra, amelyben most, az aktuális kortárs művészetet tekintve a legfontosabb dolgok történnek. Szerencsére mindig vannak festők, akiket ez nem különösebben érdekel, és akik a fenti gondolat képviselőit is arra késztetik, vizsgálják felül álláspontjukat.
Sin Olivér a 2013-as ARC Borz Díján túl nemzetközi sikereket is elért már, s megtalálta a módját, hogyan tegye fontossá munkáit a tudományos élet iránt érdeklődők, de akár cégek számára is. Dolgozik cukorral és mézzel, együttműködik rock-gitárkészítőkkel és tudósokkal. Érdekli a matematika és a korai Pink Floyd, ki-be járkál a popkultúra és a magaskultúra regisztereiben.
Művészet és tudomány című kiállítása a debreceni Élettudományi Galériában 2014. szeptember 6. és 19. között; My Brain is Still Open című kiállítása pedig a szegedi SZAB Székházban szeptember 12. és október 14. között látható.
artPortal: Mintha már nem lenne olyan trendi a táblaképfestészet, sokan úgy látják, hogy a konceptuális művészet után ezzel az eszköztárral – vászonnal, festékkel és ecsettel – lehetetlen újat mondani, de a te munkáid éppen erre cáfolnak rá. Mennyiben volt tudatos döntés, hogy ilyen irányba indultál el?
Sin Olivér (S.O.): Nem tartom tudatosnak, inkább szerencsésnek. Az ecset ereje ma olyan, mint egy kézzel írt levélé az e-mailek között. Személyes, őszinte, analóg.
Van ebben azért némi furfang, hiszen az egyedi műtárgyaid – iparművészeti és designtárgyakon mintázatként – visszaíródnak a tömegkultúrába. Ezeknek a gyártását, eladását te tartod kezedben? Befolyásol alkotás közben, hogy mi mennyire lesz aztán illusztrációként vagy mintázatként is felhasználható egy-egy terméken?
S. O.: 1998-ban festettem egy képet cukorral és mézzel, amit aztán rátettem egy hangyabolyra, mert szerettem volna rovarokkal dolgozni. 2012-ben megfestettem ezt az élményt, az így készült kép 2013-ban már Los Angelesben szerepelt egy gitáron, ma ugyanez díszpárnán és telefontok mintaként is látható. Ennyire nem tervezek előre, de a kész munkák promóciójával foglalkozom.
Taxol, 2014
De biztosan nem véletlenszerűen kerülnek – egy-egy tudományterület képviselői számára különösen fontos – nevek, kémiai és matematikai képletek a képeidre. Konkrét természettudományos eseményekre, problémákra reflektálsz, a Taxol című munkáddal például a kép mellé helyezett Jamie Oliver-idézet tanulsága szerint arra hívod fel a figyelmet, hogy a betegségek túlnyomó többségéért a nem megfelelő táplálkozás a felelős, de az első debreceni kiállításodon (Művészet és tudomány) a többi kép ilyen aktuális kérdéseket vet fel. Miért vált fontossá számodra, hogy természettudósokkal kooperációban hozz létre konkrét történésekre reflektáló műveket? Mesélnél ezekről a projektekről részletesebben is?
S. O.: Az adott szakterület nagyágyúival való kooperáció az egyetlen lehetőség arra, hogy hard science témákkal foglalkozzam autentikusan. Van, hogy én veszem fel a kapcsolatot egy kutatóval vagy tudományos központtal (pl. ilyen volt a Center Of Biomedical Computing), de a Taxol című képet például épp egy olyan együttműködés során készítettem, amely esetén nemzetközi művészeket párosítottak össze MIT-es (Massachusetts Institute of Technology) tudósokkal. Ehhez a tudományos-művészeti diskurzushoz James Deng biokémikus adta a szakmai hátteret. Ugyanakkor a mostani debreceni kiállításon szereplő Rendezvous with a Comet című kép készítésében – ami a 67P/Churyumov–Gerasimenko üstököst feltérképező Rosetta űrszondáról szól – egy barátom apja támogatott, aki tagja volt annak a magyar csapatnak, amely egy áramellátásért felelős egység létrehozásával segítette az ESA és a NASA által megvalósított programot. A harmadik út a totális véletlen, amikor mondjuk egy anyajegyvizsgálaton mesél nekem a bőrgyógyászom egy olyan progresszív kutatási területről, ami pár éven belül felforgathatja a modernkori orvoslást. Ezek igazán friss dolgok, amikkel felpezsdítő foglalkozni.
Green Tao Theorem – with Endre Szemerédi
Úgy tűnik, mindig jókor vagy jó helyen. A debreceni kiállítás tematikájához például elképzelni sem lehetett volna jobb helyszínt, mint az Élettudományi Galéria, aminek a Debreceni Egyetem főépületéhez közeli Élettudományi Intézet impozáns aulája adott teret a tanévkezdés körül. Izgalmas összefüggés, hogy a Fibonacci-szám logikája határozta meg, hogy 13 nagyméretű munka került ki. Mesélnél erről a koncepcióról, s hogy miért jöttek képbe a képletek? Tisztán tudományos érdeklődés ez, vagy azért van mögötte valamiféle számmisztika iránti vonzalom is, s ezzel együtt egy metafizikai érdeklődés?
S. O.: A szeptemberi kiállítások helyszíneit dr. Pécsi Ágnes egyiptológus választotta ki, akit a tudomány iránti tisztelet vezérelt, akárcsak engem a Fibonacci-számok elvének alkalmazásakor. A matematikáról mint összekötő kapocsról a tudományok és művészetek között már sokan írtak – külön kiemelném Rényi Alfréd nevét. Nálam ez egy természetes folyamat eredménye, idővel összemosódtak a határok, összegyúrtam azokat a dolgokat, amiket érdekesnek tartottam. Dominik Lejman lengyel művész egyszer azt írta a Green-Tao Theorem with Endre Szemeredi című képemmel kapcsolatban, hogy minden alkotás, így ezek az absztrakt munkák is valamiféle önarcképek az alkotóról, talán a legigazibb önarcképek. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a képletek sokszor egy élő, kreatív alkotói folyamat részei; vázlatok és jegyzetek egy gondolat születéséről. Ez egy művön belül több réteget is létrehozhat, s a különböző képek egymással is komplex kapcsolatban állnak.
Maryam Mirzakhani, 2014
Bár a képzőművészet hagyományos eszköztárát használod, s amint mondtad, az absztrakcióhoz is köze van a felületeknek, alapvetően mégis gondolati indíttatásúak a műveid, ennyiben pedig a művészi kommunikáció tárgyias formáiról lemondó konceptualisták örökségéből is merítesz. Posztkonceptuális művésznek tartod magad, vagy van valami jobb, pontosabb művészi öndefiníciód? Találtál hasonló szellemiségben alkotó alkotókat a magyar vagy a nemzetközi színtéren?
S. O.: Nincs pontos öndefinícióm. Részese vagyok a tudományokhoz kapcsolódó kommunikációnak, ezt én science artnak hívom, de sokan a tudományos technológiákkal készült művészi felvételeket is így nevezik. Kortársak közül Rafaël Rozendaal holland-brazil médiaművészt említeném, aztán ott van Brian May asztrofizikus, aki mellesleg a Queen együttes gitárosa.
Ha már gitárok, kérlek, mesélj kicsit a Fibenare Guitars projektről, amiben te is részt vettél, valamint a Művészetek Palotájában megvalósult akciófestésről, amely részben ennek a folyománya volt?
S. O.: 2012-ben a Fibenare Guitars Co.-val elhatároztuk, hogy minden évben elkészítünk egy olyan egyedi kortárs műalkotást, ami akár egy Joe Cocker-koncerten vagy a New York-i MoMA-ban is megállná a helyét. Így készült el a Universe a 2013-as, az Erdős Pál születésének 100. évfordulójának emléket állító elektromos gitár pedig a 2014-es NAMM Showra. Régi vágyam volt Erdős-gitárt tervezni, hiszen ő egy igazi rocksztár volt a matematikusok között. A Müpás történet a tudomány, a művészet és a pszichedelikum találkozásáról szólt. Itt a Fibenare cégen keresztül vette fel velem a kapcsolatot Goldschmidt Gábor, aki egyben a Keep Floyding gitárosa-énekese, hogy lenne-e kedvem élőben festeni a Művészetek Palotájának nagyszínpadán. A 2014. június 23-án megrendezett koncerten eredeti hangszerelésben hangzott el a Pink Floyd Atom Heart Mother című 24 perces szvitje, mely világszerte ritkaságszámba menő esemény. Ebben a normál zenekari felállás mellett segítségükre volt egy vegyes kar, egy 10 tagú rézfúvós kar és egy csellista is. A szűk fél óra alatt – amíg az akciófestés a színpad hátterére volt kivetítve – készült el Brunauer, Emmet és Teller elmélete alapján a BET-Theory című kép, amit televízió is rögzített. A teljes őrülethez segítségemre volt a tehetséges iráni festőnő, Rasa Vesali, akit az Ari Kupsus Galéria által szervezett művésztelepen ismertem meg egy héttel az esemény előtt, az Iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyban. Pszichedelikus volt. Az ekkor készült kép kiállításra került a debreceni Művészet és Tudomány kiállításon is.
Sin Olivér – Erdős Pál sejtése a számtani sorozatokról, 2012
Na, és mi adja a szegedi My Brain Is Still Open című kiállítás koncepcióját? Lehet már tudni, hogyan tovább a két aktuális tárlat zárása után, dolgozol most valamin?
S. O.: Szegeden nagyrészt a május végén zárult My Brain Is Open című pesti tárlat anyaga lesz látható. Itt a debreceninél kisebb munkák lesznek, és – a címet ihlető Erdős Pál idézetnek megfelelően – egy személyesebb, a matematikai gondolkodáshoz is elengedhetetlen szellemi játékosságot alkalmazó kiállítás fog megnyílni. Rövidtávú célok között szerepel egy a debrecenihez hasonló kiállítás egy másik magyar vidéki tudományos központban, és ugyanezt tervezzük végrehajtani külföldön is, miközben 2015 januárjára a következő Fibenare gitár is elkészül.
F88, 2014
A cikk lejjebb folytatódik.