Le vertige de l’infini / A végtelen szédülete
Rouen, Musée des Beaux-Arts, 2022. január 17-ig
A svájci Fondation Gandur gyűjteményének mind az öt szekciója, az archeológiai, az iparművészeti, a képzőművészeti, a néprajzi és a kortárs afrikai művészeti kollekció is egyedülállóan gazdag és ritkaságokban bővelkedő anyaggal büszkélkedhet. Az alapítványt Jean-Claude Gandur olajmágnás hozta létre 2010-ben azzal a céllal, hogy különleges műveit hozzáférhetővé tegye a nagyközönség számára is. Ebből a célból nemcsak egyes darabokat kölcsönöznek különböző tárlatokra, hanem múzeumokkal együttműködve a gyűjtemény egy-egy szegmensét bemutató átfogó kiállításokat is rendeznek. A képzőművészeti gyűjtemény zömében az 1940-es évektől az 1970-es évek kezdetéig tartó időszakot öleli fel, s az absztrakciótól a CoBrA-án át az Új Realizmusig – francia, belga, holland, angol, amerikai és nem utolsósorban magyar alkotók művein keresztül – szinte valamennyi akkori irányzat képviselve van benne. Ez ennek a korszaknak a világon az egyik legteljesebb, legszínvonalasabb magángyűjteménye; anyagából – benne Jean Dubuffet, Francis Picabia, Jean Fautrier, Serge Poliakoff, Georges Mathieu, Hans Hartung, Lucio Fontana és Antoni Tápies alkotásaival – többek között a genfi Musée Rath, majd a montpellier-i Musée Fabre rendezett nagyobb kiállítást. Hosszabb múltra tekint vissza az Alapítvány és a rouen-i Musée des Beaux-Arts együttműködése is, aminek keretében a nagyközönség tavaly Hantai Simon ritkán bemutatott korszakából, 1951 és 1962 között született képeiből láthatott itt néhány remek darabot – köztük egy 1957-ben született monumentális méretű festményét –, ebben az évben pedig Reigl Judit képei kerültek a múzeum egyik termének falaira.
Ez a terem egyébként az állandó kiállítás része, és az ott kiállított művek csak a mostani esemény kedvéért hagyták el helyüket. ”Ebben a teremben eddig mindig azt éreztem, hogy túl szűk, nincs benne elég levegő, és most Reigl Judit festményeivel egyszerre csak kitárult a tér, élettel, energiával töltődött meg. Magam sem akartam elhinni, hogy ugyanabban a teremben vagyok” – mondta Florence Calame-Levert, a múzeum vezetője. Az 1955-ös és 1956-os két Eclatement-ból áradó energia valósággal szétfeszíti a falakat; a Centre de dominence 1958-ból és 1959-ből szinte magába szippant, továbbvisz valami ismeretlen végtelen felé, míg a fekete-fehér Écriture en masse-ba akarva-akaratlanul belefeledkezünk. Ez utóbbi festmény a gyűjtemény egyik legfrissebb darabja, amit már a kiállítás előkészítése idején sikerült megvásárolni. Bertrand Dumas kurátor szerint ez az önmagában is kiemelkedő alkotás azért is érdemel külön figyelmet, mivel Reigl Juditnak ez a sorozata – tudtán kívül – időben egybeesett az amerikai absztrakt expresszionizmus első generációjához tartozó Clyfford Still hasonló periódusával. A két, különböző földrészeken, egymástól távol dolgozó és más utakat bejáró festő egy izgalmas korszaka különös és rejtélyes módon esett egybe egymással….
A szerző felvételeivel
