A vizualitáson túl — Nemes Márton új tárlatáról

Nemes Márton: Napba nézni csukott szemmel, acb Galéria, 2022.03.10. — 04.15.

A festészetet és formatervezést tanult Nemes Márton mindig is olyan szenvedélyes festészeti nyelvet szeretett volna létrehozni, amelyet itthon és külföldön is értenek és értékelnek. Számításait hamar megtalálta, miután útja Magyarországról, a Képzőművészeti Egyetemről a londoni Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskolára vezetett.

A siker persze nem jött könnyen, Nemesnek lépésről lépésre kellett felépítenie mára nagyon jól csengő „brandjét”. Két egyetemre (BME és Képzőművészet Egyetem) is járt, de végül egyiket sem fejezte be, tehetsége révén azonban már a húszas évei közepén bekerült a Deák Erika Galéria művészeinek sorába. Már elismert alkotó volt, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezett, amikor munkát vállalva művészsegédnek jelentkezett Angliába, hamarosan pedig az angol főiskolán diplomázott. 

Stúdiumai befejezése után idővel jöttek is a szakmai elismerések az ambiciózus, nagy terveket dédelgető multimédiás alkotónak, aki festményeket, szobrokat, és hangeffektekkel kísért installációkat is készít, műfaji határait folyamatosan feszegeti, munkásságát szüntelen technikai kísérletezés jellemzi. Festészete kezdetben a figurális és absztrakt mezsgyéjén mozgott, de már egyik korábbi, a Modernizmus romjai című sorozatának megfestésekor is az motiválta, hogy a képi absztrakció fogalmát minél jobban megértse. Honlapján látható munkáit (Silence Painting 03 2021, Small Void 02 2021, ,The Void Paintings 03, 2020, F.O.M.O 04 2020) elnézve jól látszik, hogy azokat nemcsak hagyományos értelemben vett festészeti instrumentumokkal hozza létre, hanem a festészetben szokatlan eszközökkel (rozsdamentes acéllal, csiszolt acéllal, alumíniummal) is dolgozik az akrill, fa és vászon mellett. Művei nem pusztán falra akasztható, hagyományos értelemben vett munkák, hanem olyan installatív elemekkel kiegészített vagy „összeolvasztott” képek, amelyek kiterjeszkednek a térbe. 

A legújabb alkotásainak otthont adó acb Galériában Nemes Márton ezúttal művészetének „színe-javát” mutatja be, vad, élénk színekkel megkomponált, hibrid műfajú képtárgyai szinte beragyogják a teret. Festészeti és szobrászati elemeket ötvöző műalkotásai egy multimédiás installációval is kiegészülnek,  kint, a bejárat  előtt pedig  csiszolt, autódukkózott acélból épített  „metafestménye” (Razzle Dazzle 02 2022)  fogad, amely egy hadihajó szerkezetére utal. A kiállítótérbe lépve leginkább olyan érzés fog el, mintha egy szórakozóhelyen járnánk: a hangfalakból elektronikus zenei ritmus pulzál. A zene Nemes Márton számára pedig kiemelten fontos, alkotni is csak úgy tud, ha a hangerő felszökik és — saját megfogalmazása szerint — „gorombul” a basszus.

Londoni évei alatt nemcsak a galériás közeget, hanem az ottani techno és a rave szubkultúrát is alaposan megismerte, belecsöppent egy olyan körbe, akik illegál warehouse partikat szerveztek. A Nagy-Britanniában, majd az egész világon elterjedt elektronikus zenei esemény, vagyis a rave leginkább a 90-es évek eleji tánczenei szcénákhoz köthető, amikor lemezlovasok (DJ-k) illegális eseményeken: hajón, erdőben, barlangban vagy raktárhelyiségekben „zenéltek”. Nemes Mártont minden bizonnyal megihlette ez a zenei közeg, Napba nézni csukott szemmel című kiállításának multimédia installációja, A Painting of the 21st Century, 2022 ezt kiválóan szemlélteti. 

A tárlat fő művének tekinthető, mozgó installáció összetett rendszerű, fény és hangforrás egyben. A négy különböző színű forgó ventilátorból és háttérbeli LED falból álló alkotásban intenzív módon mutatkozik meg a mozgás. Amíg a nagy méretű LED falon dinamikusan, ritmusra váltják egymást a techno kultúrára és a diszkók világára jellemző rikító neon színek, addig a dobozokba „applikált” propellerek változó intenzitással keringtetik maguk körül a levegőt. A ventilátorok és gigantikus méretű kijelző kombinációja egy híres londoni éjszakai klub, a Ministry of Sound egyik termének hangulatát idézi, ahol a fények, a dizájn, és a minőségi hangrendszer mellett még a légbefúvás is a zene ritmusára befolyásolja érzékeinket. Rendkívül izgalmas élmény, ahogy szinte a bőrünkön érezzük a légmozgást, és egyszerre ragad magával a látvány, a ritmus, a hang. 

Nemes Márton három kisebb, falra akasztott alkotása már jól ismert formanyelvét, korábbi munkáinak képi világát idézi. Meta Paintings című sorozatának (Meta Paintings 03, 06, 01, 2022) darabjai egyaránt radikális festői gesztusokból építkező absztrakt képek, neonos tónusú, élénk színviláguk digitális felületekre, reklámgrafikai eljárásokra emlékeztethetik a látogatót. Kuriózumukat az adja, hogy könnyedén átláthatunk rajtuk, ezáltal az alkotó tárgyainak új, eddigi láthatatlan rétegeibe, regisztereibe nyerhetünk bepillantást. Fontos elemük azok a regiszterek legbelsőbb rétegeiben helyet kapó tükrök, amelyek mintegy kép a képben jelennek meg. Nemes tükreiben a néző ugyan megláthatja saját magát és egyben a kép részévé válhat, ám a látvány nem teljes, az átkenések ugyanis részben takarják. Ezek a gesztuscsíkok teszik térbelivé a festményt. 

A Meta Paintings képeivel átellenben két, táblaképekből és fémcsápokból összeállított installatív mű tölti be a falat: Nemes kiállításának címadó művei (Look into the Sun with Your Eyes Closed (portrait of PG), Look into the Sun with Your Eyes Closed 02 2022), melyek egyszerre szobrászati és festői jellegűek, ragyognak, akár a Nap. A puhán fújt, élénk, expresszív színek és látványos színátmenetek elmosódottan, torzítva és megtört módon olvadnak össze a kollázsolt tárgyak felületén. Habár Nemes egy ideig a Műegyetemen tanult, elmondása szerint a matematika és a fizika sosem ment neki. Ennek ellenére tudott építkezni az egyetemen megszerzett tudásából, ért a vektorgrafikus programokhoz, a gyártástechnológiához, és a 3D-hez is. Azóta ezek az ismeretek szépen beépültek mérnöki pontossággal összerakott installatív munkáiba. A felületek közötti fémcsápok anyagi mivoltukból adódóan jól összetartják Nemes tájképeket „felelevenítő”, puha foltokból építkező installációit, amelyek különlegessége abból is fakad, hogy puhaság és keménység, lágyság és szilárdság egyaránt ötvöződik bennük. Az autófestékkel fújt felületek ugyanakkor a mozgás érzetét is kelthetik,  amelyre a háttérben hallható techno zene csak még inkább ráerősít.  

Az autófesték, a rozsdamentes és csiszolt acél, az akril és fa pedig elengedhetetlen anyagai Nemesnek. Ahogy a művész maga is nyilatkozza egy helyütt : 

„Legfőképpen ipari anyagokkal és technológiákkal dolgozom. Legfőbb eszközöm a kompresszoros szórópisztoly, amit autófestéshez használnak. Legújabb sorozatomban egyébként sok autófestéket is használok. Hihetetlen gyönyörű színpalettával bír, és a magas fényű polírozott lakkozás új dimenziókat nyitott az életemben, a metál, gyöngyház és irizáló festékekről már nem is beszélek. (…) Nehéz a folyamatról röviden mesélni, elég szerteágazó. Sorozatokban gondolkodom, és minden ciklus egy más anyag, folyamat, technológia eredménye. Az anyagok, és a színek szerelmese vagyok. Imádok egymás mellett ütköztetni tükörsima és rusztikus, vagy szupermatt és extra glossy felületeket. Mindegyiket máshogy hozom létre.„

Nemes tárlatát bejárva elmondhatjuk: egy nem hétköznapi alkotó igazán egyedi munkáival állunk szemben, aki — bár évek és nem kevés vállalkozó szellem kellett hozzá — , de ráérzett a siker nyitjára, hogy olyan mai, ipari jellegű alkotásokat kell csinálni, amelyek grandiózus léptékükből, harsány és meghökkentő formavilágukból adódóan a piacon is „kelendőek”. De azt is megtanulta, hogy a művész akkor tud sikeres maradni, ha világszinten is vannak „bázisai”. Így most New York felé vette az irányt.