A washingtoni Phillips-gyűjtemény hatvanhét remekműve látható 2006. márciusáig a párizsi Musée du Luxembourg-ban. A bemutatott anyag legnagyobb része képzőművészeti albumokból jól ismert műveket tartalmaz, eredetiben azonban közülük mindeddig csak néhánnyal találkozhatott az európai közönség.
A gyűjtemény létrehozója, Duncan Phillips (1886-1966) már 1921-ben múzeumot rendezett be saját otthonában, hogy az európai útjai során vásárolt festmények élvezetét másokkal is megossza. Igy jött létre néhány évvel a New York-i MoMA születése előtt az Egyesült Államok első modern művészeti múzeuma. Phillips kezdetben az impresszionisták iránt érdeklődött, és a század első évtizedeiben főleg Manet, Monet, Degas és más impresszionista festők képeit vásárolta, mégpedig olyan kíváló szemmel választva, hogy a művészettörténet által számontartott főművek kerültek birtokába. Már 1911-ben rabul ejtette őt Renoir egyik legismertebb festménye, Az evezősök reggelije (Le déjeuner des canotiers), amit párizsi útja során a Durand-Ruel Galériában fedezett fel, de azt csak 1923-ban sikerült megvásárolnia. Talán valamennyi kiállított mű közül ez az a festmény, aminek visszatérése Washingtonba a legnagyobb szívfájdalmat okozza majd a franciáknak. De bizonyára Cézanne 1878 körül készült önarcképét és 1890-93-ból származó csendéletét, Monet-nak a dieppe-i tengerparton készült festményét (1897), Edouard Vuillard Enteriörjét (1894), Alfred Sisley téli tájképét, a Louveciennes-i kertet (1874) és Van Gogh Auvers-i házát (1890) is szívesen látnák valamelyik francia múzeum tulajdonában.
Duncan Phillipsnek remek ítélőképessége mellett külön érdeme, hogy nem ragadt le az impresszionista festészetnél, hanem figyelemmel kísérve a képzőművészetben zajló változásokat, gyűjteményét saját korában született alkotásokkal is gyarapította. Ily módon a XIX-ik század nagy mesterei mellett a XX. század meghatározó jelentőségű művészei, Picasso, Braque, Kandinszkij, Klee, Giacometti, Francis Bacon, de Edward Hopper, Sam Francis, Richard Diebenkorn és Pierre Soulages alkotásai is tulajdonába kerültek. Phillips már igen korán, 1950-ben vásárolt Nicolas de Staël-től is, akinek ő lett az első amerikai gyűjtője. Tőle két kép, a 1952-ben festett Sceaux-i park-ja (Le parc de Sceaux) és az 1950-es Nocturne látható a kiállításon, míg Ben Nicholsontól egy 1950-es
Csendélet, Sam Francistól az 1958-as Kék című festmény, Picassotól öt mű, köztük az 1901-ben készült La Toilette, Kandinszkijtól egy 1913-as és két későbbi absztrakt kompozíció, Paul Klee-től pedig egy 1924-es akvarell és egy 1937-es festmény nyùjt különleges élményt a làtogatóknak.
Hogy mindezek a művek Európában láthatók, annak oka a washingtoni múzeum épületének átépítése. A munkálatok azonban vége felé közelednek, így a művek néhány hónap múlva visszatérhetnek eredeti otthonukba, és azt valószínüleg hosszú évtizedekig nem fogják újra elhagyni. A ritka élményt nyújtó tárlat 2006. március 26-ig mindennap, vasárnap és ünnepnapon is nyitva tart, hétfőn, pénteken és szombaton 22 óráig, a többi napokon 19 óráig látogatható.
Belépőjegyet tanácsos a www.billet-coupe-file.com -on előre foglalni.
A belépődíj 10 euró.
