Horváth Tibor – Agyja
Libella Kávézó, december 4-ig.
Az ad nevű Facebook-oldal egy kicsit meg akarja változtatni a világot. Ezernyi, apró rajzzal. Sokféle, régóta belénk ivódott szimbólumot, jelet mozdít ki szokásos jelentéséből, zökkent ki a percepció körforgásából, majd az eredményt saját online útjára indítja. Horváth Tibor neten terjedő képei nemrég a virtuáliából a fizikai valóságba léptek vissza, egy real kiállítás formáját öltötték a budapesti Libellában. Ami egy – mondjuk így – kávézó, de inkább kultkocsma.
Ebben az esetben a keretek nagyon is lényegesek, szimbolikus és konkrét értelemben is. Egyrészt az összhatásnak a gondosan összeválogatott képkeretek is részét képezik, amelyekbe az eredeti rajzok kerülnek, miután megosztották őket és megsokszorozódtak a Facebookon. A különböző anyagokból öntött, formázott vagy faragott, változó minőségű és állapotú képkeretek a biedermeier, florentin vagy blondel stílustól vagy azok giccses utanzataitól a minimalista megoldásokig határolják a színes vagy fekete-fehér szösszeneteket a Libella falain. S minthogy itt vagyunk, világos, hogy az intézményi keretekről is szó van.
A már pár éve Berlinben élő művész munkái nem véletlenül láthatók éppen egy olyan helyen, ami a nyolcvanas-kilencvenes években underground, vagy alter találkozóhely volt. Ez a kocsma a Műegyetem mögött sosem csak a hallgatók, hanem a művészeti világ életének részeként is működött, leginkább ellenkulturális rekreációs helyszínként.
A művészeti intézményi közeget tudatosan kerülik most ezek a képek, de a megnyitón, Frazon Zsófia szövegében elhangzott az is: „A Libella az új Műcsarnok.” Horváth Tibor egyik utolsó, még Magyarországon készült munkájában eltüntette a Műcsarnokot, egy egyszerű, mégis drámai hatású trükkel. Volt, nincs. Ez a trükk most szétíródva, millió apró darabban jön vissza újra, az összes ironikus, keserű rajzban. Jelek, szimbólumok, logotípiák tűnnek el, és bukkannak föl más alakban, rámutatva a helyzet, a helyzetünk képtelenségére. Lehet a pulthoz fáradni.
Köszönöm a Libella vendégeinek, hogy segítettek a válogatásban és a fotózásban!
A cikk lejjebb folytatódik.