Egy kis ferdeség, öt külföldi művésznő tolmácsolásában. Bár ez esetben a ferdeség finomkodó eufémizmus, az öt alkotó világszerte kiállít a vészjósló Violentes Femmes címen. Erőszakos nők, akiknek műveit a diszkrét diskurzus eképp jellemzi: szókimondó őszinteség, provokatív kiállás. De szókimondó őszinteséggel inkább azt mondanánk: a gusztustalan pőreség és a magamutogató torzság bizarr látlelete. A francia Enjalbert fiatal leányok titkait lesi meg, rendszerint a szeméremszőrzetig, a mexikói Torres kezét pillanatnyi félelmei irányítják. De ami igazán nyers, az a lengyel Siecinska mívesen összegyűrt zombi-portréja és a holland Van der Linden erőszakos hermafrodita világa, a verekedő asszonyokkal és a disznókat szoptató hermafroditával. A spanyol Buil ártatlan kisgyermek-arcképei ebben a környezetben vészterhes mellékzöngékkel telnek meg – hiába, az erőszaknak nagy a hatalma és mocskos a holdudvara. A ferdeség feltárása kinél jó, kinél rossz vért szül. Ez nem a finom asszonyi művészet világa, uraim (és persze, hölgyeim), itt lehet borzadni!
XO Galéria
2006. január 12.–2006. február 18.
Agata Siecinska, Estela Torres, Maria Buil, Sandrine Enjalbert, Anne Van der Linden kiállítása
Egy kis ferdeség, öt külföldi művésznő tolmácsolásában. Bár ez esetben a ferdeség finomkodó eufémizmus, az öt alkotó világszerte kiállít a vészjósló Violentes Femmes címen....
