Bartók Béla fiatalon komponálta a lendületes, és a maga idejében kifejezetten modern zongoraművét, az Allegro Barbarót. Az október 15-én nyíló és január 5-éig nyitva tartó párizsi tárlat célja felidézni a 20. század eleji modern magyar művészeti irányzatok gazdagságát. A zene, képzőművészet, irodalom, költészet, filozófia és pszichoanalízis területeit is érintő tárlaton a látogató finoman árnyalt képet kaphat a korabeli magyar kultúra sokszínűségéről. Claire Bernardi, a kiállítás kurátora szerint: „Bartók zenéjét hallva találkozhatunk az új művésznemzedék olykor vadnak, „barbárnak” tűnő alkotásaival. Magyarország a 20. század elején mind a zenében, mind a festészetben megújulni vágyó hangulatban izzott.”
Az 1900-as évek elején Párizsba látogató magyar művészek – így Bartók is, aki első ízben 1905-ben járt a francia fővárosban – egy olyan modern, európai szellemiséget vittek vissza Budapestre, amelyek sokak szemében még a következő évtizedekben is radikálisnak, jóformán elfogadhatatlannak hatottak. A Nyolcak csoport nagy viharokat kavaró kiállításaihoz, a MA-hoz, illetve Nyugat folyóirat köreihez szorosan kapcsolódó Bartók ugyanúgy igyekezett megreformálni a zenei hagyományt, mint a képzőművész csoportok a vizuális kultúrát.
A hazai közgyűjteményekből kölcsönzött mintegy 100 festményt, számos dokumentumot és hanganyagot kiállító átfogó tárlat mellett számos kísérőrendezvény, irodalmi és zenei est segít egy minél teljesebb képet kirajzolni a 20. század eleji megújulni vágyó magyar művészeti mozgalmakról. Mindehhez pedig kitűnő hívó szó a franciák körében nagyon népszerű Bartók Béla.
A cikk lejjebb folytatódik.