Sarah Dobai: The Donkey Field & In Plain Sight
Glassyard Gallery, január 21-ig (meghosszabbítva!)
Az itthoni középgenerációs művészek között Sarah Dobai neve ismerősen csenghet, hiszen a kilencvenes években, a couchsurfing hőskorában a művésznő Pál Rebeka lakásában időzött az In and out of touch csereprogram keretein belül, mely három éven keresztül tette lehetővé a magyar művészek számára többek között azt is, hogy a Young British Artists (egymáshoz lazán kapcsolódó brit művészek csoportja, akik 1988 óta állítanak ki együtt) törekvéseivel testközelből megismerkedhessenek. Az alkotók többnyire nemcsak lakásaikat, hanem kapcsolatrendszerüket is megosztották egymással a program keretében, így hosszútávú barátságok is kialakultak a fűtetlen londoni hátsó szobák és a nagy belmagasságú budapesti konyhák félhomályában. Dobai életében azonban nem ez az egyetlen magyar vonatkozás: holokauszt túlélő rokona Raul Wallenberg közbenjárásával tudott Magyarországról elmenekülni a világháború alatt. Wallenberg házának kertje, az emlékezet nyomait nem viselő burjánzó természet ezért is jelenik meg a kiállítás egy pontján.
A Londonban élő Jeff Wall-tanítvány elsősorban fotó alapú képzőművészettel foglalkozik, és nem fél szembenézni alapvető emberi értékeinkkel és kérdéseinkkel. A kiállítótérbe lépbe a The Overcoat (A köpönyeg) című sorozatát, kirakatok részleteit bemutató fotográfiáit láthatjuk. Az üzletek reklámfelületeiként működő különös installációk, a fogyasztói társadalom tükrei már sokakat megihlettek, ezért is nehéz saját, következetes hangot találni újraértelmezésükhöz. Dobainak azonban sikerül: a kihelyezett, bemutatni szándékozott tárgyak helyett az azok közti terekre kerül a hangsúly. Nem is igazán egyértelmű, az adott boltok milyen dolgokat kínálnak. Kellékek és áruk, látszat és valóság úgy keverednek össze, miként Gogol azonos című novellájában. A fotókon megjelenő részletek elbagatellizálják a kirakat tényleges célját és a hozzá kapcsolódó értékrendet. A sorozat nem csak címében utal Gogol szövegére, a londoni Four Corners Press kiadásában a tárlat mellé megjelent könyv is egymás mellett közli a hivatalnok történetét és az üveg mögötti világ Dobai-féle darabjait.
Art by Sarah Dobai, 2015
Art by Sarah Dobai, 2015
A vágy, ami Akakij Akakijevicset is végérvényesen megváltoztatja, a képek mellett megtekinthető Hidden in Plain Sight című kisfilmnek is a központi motívuma. A film Robert Bresson Zsebtolvaj című, 1959-es alkotását értelmezi újra. Bresson elbeszélésmódja alkotók tömegei számára jelentett inspirációt a múlt században, kis túlzással mondhatjuk, hogy az egész francia újhullámot ellátta szellemi munícióval. A társadalmi konvenciók megkérdőjelezésének és figyelmen kívül hagyásának személyes útjait kereső rendező attitűdje Dobai munkáiban új tartalommal telítődik. Itt a zsebtolvaj lopáskényszere nem kívülállásának és szabadságvágyának a metaforájaként jelenik meg, inkább olyan függőségként, amellyel közel tud kerülni az emberekhez. Szinte rabjává válik az illatoknak, a tapintott táskáknak, lopott érintéseknek. A filmben az ismerős képsorok az érzékek kielégítésének vágyát jelenítik meg, hősünk fő motivációja így leválik a lázadásról és különös kommunikációs formává válik.
A kiállítás attrakciója Dobai új alkotása, az idén befejezett, Magyarországon először látható The Donkey Field című film. Talán néhányan még emlékeznek a Rózsadomb Csacsi-rétjére, ahol telente a budai gyerekek szánkóztak. Innen menekültek el Dobai rokonai a második világháború alatt.
Rögtön az első képsorok után egyértelművé válik, hogy újra egy Bresson film újrajátszásával van dolgunk. Az Au Hasard Balthazar (1966) jelenetei szinte egy az egyben köszönnek vissza a budapesti helyszínen forgatott alkotásban. Az eredeti, (magyarul eléggé félrefordított) Vétlen Baltazár című Bresson film egy szamár és egy Marie nevű lány nehéz, bántalmazásokkal tűzdelt életét követi végig. Kettejük történetének hasonlósága arra kényszeríti a nézőt, hogy számot vessen bűn, bűnhődés, szenvedés és vétlenség erkölcsi kategóriáinak kiüresedésével, az emberi élet értelmetlenségével.
Dobai videójában a bressoni történetmesélés vizuális kihívásait, a szamár és a lány üldöztetését, egy szöveges formában közölt párhuzamos történet, a “J” nevű, európai kisfiú hányattatásainak írott foszlányai egészítik ki, egyértelmű kapcsolatot teremtve képek és szavak között. A budapesti második kerület utcáin újrajátszott narratíva így egy holokauszt túlélő kisfiú történetét helyezi párhuzamba a csacsi és Marie keserű sorsával. Azonban míg ők értelmetlenül halnak meg, “J” életben marad és egy távoli helyen újrakezdheti. A pozitív végkifejlet mintha azt sugallná: az erkölcs ugyan velünk maradt, de fenti kategóriáit újra kell gondolnunk.
A cikk lejjebb folytatódik.