2000 óta Párizsban minden évben megszervezik a „Parcours de Saint-Germain-des-Prés”-t, a huszadik századi francia kulturális élet legendás negyedének sétaútját. A kortárs képzőművészeti esemény, melynek idei címe Az anyag poézise, szokás szerint a FIAC megnyitásának napján kezdődött, és tíz napon keresztül tart. Eredetisége elsősorban abban rejlik, hogy az alkotások nem galériákban vagy más, tradicionális kiállítóhelyeken, hanem üzletekben, kávéházakban, szállodákban, bankokban, egyszóval a Saint-Germain-negyed kereskedelmi egységeiben, összesen huszonnégy helyszínen láthatók.
Franck Scurti: Csendélet, 2014, vas, fa, lepke, 91 x 68 x 20 cm, Café de Flore, © Parcours Saint-Germain 2015. Fotó: Basile Mookherjee
Ha követjük a Parcours térképén javasolt útvonalat, kellemes séta keretében jutunk el egyik állomástól a másikig, egyik alkotástól a következőig. Louis Vuitton üzletének kirakatában az amerikai Stella Hicks összekötözött batyukat idéző színes fonalgombolyagjai (Nomad Treasure Bales, 2014-15), a Les Montres-nál Pauline Guerrier üvegfalú fadobozba zárt faágai, a lírai hangulatú Életfa, Alain Ducasse csokoládéboltjában Sylvie Bonneau összegyűrt, „szoborrá” formált színes fotója (Pain de sucre Jaune, 2015), a Bel Ami hotelben Franck Loret növényi formákból kiinduló, műanyagból lézerrel kivágott csipkeszerűen légies alkotása (Œuvre in situ, 2014) várja az érdeklődőket. Az idei HSBC fotográfiai díj két győztese, Guillaume Martial és Maia Flore fotóit a díjalapító bank helyi fiókjában láthatjuk. Utunkat megszakítva a Café de Flore-ban, egy girbegurba vasrácson pihenő pillangó, Franck Scurti Csendélete (2014) láttán elmerenghetünk a mulandóságon, a létezés törékenységén. Ha pedig inkább a Les Deux Magots-ban kávézunk, a skót Alan Goulbourne hársfa kockákból összeállított háromdimenziós faliképét – fantáziánkat szárnyalni engedve – felülnézetből látszó nagyvárosnak vagy képzeletbeli tájnak is értelmezhetjük.
Nicolas Tourte: Coriolis Infinitus, 2015, video installáció, 80 x 80 x 9 cm, Coton Doux, © Parcours Saint-Germain 2015, a művész és a Galerie Laure Roynette, Paris jóvoltából. A szerző felvétele
A különleges, sokszor extravagáns mintájú ingeiről ismert Coton Doux-ban, ahol az oszlopokba rakott színes ruhadarabok és az egymás mellé sorakoztatott, hajtogatott nyakkendők már önmagukban is valami Arman-szerű akkumulációs műalkotás benyomását keltik, Nicolas Tourte végtelenített videójának örvénylő, körbeforgó víztömege invitálja meditálásra a döntés előtt álló vásárlót és a vékony pénztárcájú nézelődőt.
Bár nem tartozik az esemény programjába, a sétautat végigjáró magyar látogató figyelmét egészen bizonyosan felkelti a Galerie Marcilhac nagy plakátokon hirdetett Réth Alfréd-kiállítása.
A Galerie Marcilhac bejárata a Réth Alfréd-kiállítás plakátjaival. A szerző felvétele
Érdemes is betérni: több mint negyven alkotáson, festményeken és rajzokon keresztül kísérheti végig Réth alkotói utját a múlt század első éveitől egészen a művész haláláig. Az 1905-ben festett Önarcképet és a húszas évek figurális tájképeit (Reptér, 1920, Falu, 1926 körül) éppúgy láthatjuk a tárlaton mint a harmincas évek absztrakt kompozícióit (Forma a térben, 1934, Absztrakció, 1936), a háború utáni Anyagok harmóniája sorozatot vagy az időskori utolsó alkotásokat.
Enteriőr Réth Alfréd kiállításáról. A szerző felvétele
Parcours Saint-Germain-des-Prés
2015. október 22 – október 31.
Alfred Reth
2015.szeptember 24 – november 4.
Galerie Marcilhac, Párizs