Footnotes #3 (Works and Words), De Appel, Amszterdam
2018 január 27 – október 31
1979-ben sor került egy eseménysorozatra Amszterdamban, ahol a kelet-európai neoavantgárd olyan fontos alkotói mutatkoztak be, mint Mladen Stilinović, Józef Robakowski és számos magyar művész, többek között Maurer Dóra, Erdély Miklós, Hajas Tibor és Tót Endre. Az Appel most rekonstruálta az esemény történetét.
A Works and Words című „nemzetközi művészeti manifesztáció” az akkor még fiatal intézménynek számító De Appel és az EYE Film Museum egyik elődje, a Holland Experimental Film közös szervezésében valósult meg. Az azóta a nemzetközi kánon élvonalába került művészeket prezentáló projekt jelentőségét felfedezve a két intézmény most újra összefogott, hogy feldolgozza és láthatóvá tegye a rendhagyó eseménysorozat részleteit és kontextusát. Az Appel újra kiadta a Works and Words katalógusát, amelyet 2018 október 9-én mutattak be az EYE-ban beszélgetés és filmvetítés kíséretében. Az egykori filmprogramból válogatott videóművek közül látható volt például Maurer Dóra Relatív lengések (1973) és Hajas Tibor Öndivatbemutató (1976) című munkája.
Ezen kívül az Appel online is hozzáférhetővé tette a több mint 6000 tételt számláló archív anyag egy részét a Footnotes elnevezésű, ismétlődő, online kiállítási platformján, amelynek célja, hogy az intézmény aktuális kiállításaihoz kapcsolódva kiemeljen és feltárjon egy-egy részletet az archívumból. A Works and Words Kaszás Tamás SCI FI AGIT PROP (2018. január 27 – március 31) című kiállítása kapcsán került elő, és az online anyag a Footnotes #3 keretein belül január óta folyamatosan bővül. Az izgalmas dokumentumokon kívül a korabeli program részét képező videóművek is megtekinthetők az „online kiállításon”, például a lengyel neoavantgárd egyik klasszikusa, Józef Robakowski Gallery Alive (1975) című filmje, amely a hetvenes évek łodz-i művészeti színterébe enged bepillantást.
A Works and Words előzménye az 1978-as I AM című nemzetközi művészeti esemény volt Varsóban, ahol a vasfüggöny mindkét oldaláról érkező, elsősorban a performansz, illetve a kísérleti fotó- és videóművészet műfaja iránt érdeklődő művészek és kritikusok találkoztak. Az esemény sikerén felbuzdulva az Appel kézbe vette a folytatás szervezését, az amszterdami programsorozat azonban számos konfliktussal járt, és Marga van Mechelen holland művészettörténész szerint korán sem tekinthető olyan sikeres együttműködésnek, mint lengyelországi elődje volt. Van Mechelen, aki mindkét eseményen részt vett, a Works and Words részleges kudarcát Európa politikai megosztottságával magyarázza, amely megnehezítette a nyugat- és kelet-európai résztvevők közötti kommunikációt, és az eredeti koncepció átalakításához vezetett a kelet-európai művészek és szakmai tanácsadók „gyanakvó” hozzáállása miatt a reprezentációt illetően.
Az archív anyagok tanúsága szerint a jugoszláv és a magyar résztvevők több ízben kifejezték fenntartásaikat a koncepcióra nézve (néhány jugoszláv művész bojkottálta is az eseményen való részvételt), ami a holland művészeti szcéna számára addig ismeretlen szempontokat felvető diskurzust generált. A szervezők tanulmányútjaik során nemcsak a művészeket érintő nehézségekkel és kockázatokkal szembesültek a nyugatra való utazás tekintetében (Csehszlovákiából például egy művész sem utazhatott Amszterdamba), hanem a keleti blokk különböző dinamikájú művészeti színtereinek eltérő álláspontjaival is mélyebben megismerkedtek. A feljegyzésekből rekonstruálható, hogy a kurátorok elvetették az eredeti „Oost-Europa projekt” (Kelet-Európa projekt) elnevezést és koncepciót, amely a térség láthatóságának növelésére helyezte volna a hangsúlyt. Ehelyett egy semleges címmel és koncepcióval álltak elő, amely a kapcsolódási pontok megtalálására fókuszált a meghívott alkotók között – holland művészek bevonásával – az információcsere és az eltérő szocio-politikai kontextusok megismerése nevében.
A fenti dilemma jellegzetes tünete annak a központ-periféria dichotómiájára épülő művészetfelfogásnak, amelyet Piotr Piotrowski „horizontális művészettörténetként” megfogalmazott elméletével kérdőjelezett meg. A Footnotes #3 „Dilemmák” szekciója kiemel néhány olyan levelet, amely érzéklezesen dokumentálja ezeket az elméleti ütközési pontokat. A szerb művészettörténész, Ješa Denegri az „úgynevezett nyugat-kelet problémát” kifejtő írásában, a kommunista ideológia és a kapitalista piac által meghatározott művészeti gyakorlatok közötti különbségek rövid elemzése után felhívja a figyelmet arra a leegyszerűsítő és homogenizáló – a Works and Words eredeti koncepcióját is átható – nézetre, amely a kelet-európai művészeti trendeket és mozgásokat pusztán politikai természetű problémává redukálja. Hasonló gondolatmenetet követve, a művész Goran Đorđević egy levelében a geopolitikai fókusz helyett olyan irányú koncepciót javasol, amely a kísérleti jellegű és a hagyományos művészeti gyakorlatok viszonyát vizsgálja, és nem feltételez hierarchiát a régiók között. Beke László – aki Hegyi Lóránd mellett a kurátorok magyarországi szakmai tanácsadója volt – a jugoszlávok pozíciójával egyetértve, leveleiben hangsúlyozza a lokális művészeti gyakorlatok egyedi és inherens fejlődési modelljeinek jelentőségét.
A tíznapos eseménysorozat a párbeszéd nehézsége ellenére mégis lényeges diskurzust generált a 21. századból nézve, ami az előadások és beszélgetések során is továbbgyűrűzött. Az archivált beszámolók szerint nagy érdeklődés mutatkozott a performanszokra, a film- és videóvetítésekre, illetve a fotókiállításra, de az elméleti előadások nem vonzottak túl sok látogatót. Így azok inkább informális beszélgetésekké alakultak át, ahol gyakran előkerültek olyan témák, mint a kelet-európai régió ignorálásának problémája nyugaton, illetve a kortárs művészet lokális kontextusait figyelmen kívül hagyó „nyugati arrogancia” kérdése.
A megőrzött dokumentumok számos további izgalmas részletet és perspektívát világítanak meg a hetvenes évek művészetelméleti problémáival kapcsolatban, és megidézik a korabeli amszterdami művészeti közeg a mainál sokkal nyitottabb és a konvenciókat elvető légkörét. Az archívum örömmel fogad további dokumentumokat és visszaemlékezéseket az eseménnyel kapcsolatban.
Nyitókép: Józef Robakowski: Gallery Alive (1975) Photo: De Appel / Footnotes #3