Az első bírálatot a Documenta az Antiszemitizmus Elleni Kasseli Szövetség nevű helyi csoporttól kapta, mely két, palesztin gyökerű művésznek a kiállításon bemutatkozó Question of Funding nevű csoportban való közreműködését kifogásolta és nehezményezte azt is, hogy a rendezvény művészeti vezetését ellátó indonéz ruangrupa a Ramallahban működő Khalil Sakakani Cultural Centert (KSCC) is felkérte a „nemzetközi lumbung” csapatában való részvételre. (Utóbbi tényről az artportal 2020-ban itt számolt be.) A két érintett művész Lara Khaldi és Yazan Khalili, akik korábban a KSCC-ben is vezető funkciókat töltöttek be; mára azonban Khaldinak nincs kapcsolata a Központtal, míg Khalili jelenleg már csak a KSCC közgyűlésének tagja. Az antiszemitizmus vádját megfogalmazók szemében azonban a legnagyobb tüske a Boycott, Divestment and Sanctions (BDS) mozgalom, amely a palesztin jogok érvényesülését az Izraellel szembeni teljes körű bojkott révén szeretné elérni. A csoport céljai és eszközei erősen vitatottak, működésüket számos országban, így az NSZK-ban sem támogatják. A zsidó szervezetek vádjai szerint a Question of Funding csoport, a KSCC, és a Documenta tanácsadó testületének két tagja, Charles Esche kurátor és Amar Kanwar képzőművész egyaránt kapcsolatban áll a BDS mozgalommal, a Documenta vezetői azonban szerintük a nyilvánosság előtt titkolják ezt a tényt. Az említett szervezetek dokumentumaiban valójában nincsen olyan pont, ami ezt a kapcsolatot igazolná. Más a helyzet a két tanácsadó testületi tag esetében: Charles Esche, aki „főállásban” az eindhoveni Van Abbemuseum igazgatója, aláírója volt annak a nyílt levélnek, ami 2020-ban bírálta a német hatóságoknak a BDS-szel szembeni elutasító álláspontját, Kanwar pedig – még 2011-ben – a BDS-szel való szolidaritás jegyében visszavonta munkáit egy, az indiai művészetet bemutató kiállításról a tel avivi Museum of Artban.
A vitában a Documenta rendszeresen és határozottan visszautasította az antiszemitizmus vádját, és maga nevezte rasszistának az egyes művészekkel szemben megfogalmazott bírálatot. Legutóbbi állásfoglalásukban például azt írták, „a Documenta 15 semmilyen formában sem támogatja az antiszemitizmust. Állást foglal a művészet és a tudomány szabadsága mellett, támogatja a határozott fellépést az antiszemitizmus, a rasszizmus, a szélsőjobboldali extremizmus, az erőszakos vallási fundamentalizmus és a diszkrimináció minden formája ellen és kész arra, hogy intenzíven foglalkozzon az elhangzott kritikákkal”.
A kirobbant vitára a rendszeres állásfoglalásokon túl egy háromrészes, We need to talk című vitasorozattal kívántak reagálni, ami – a rendezvény „tehermentesítése”, az esetleges félreértések időben történő tisztázása és a Documenta álláspontjának egyértelmű tisztázása érdekében – május 8-án, azaz több, mint egy hónappal a Documenta június 18-i megnyitása előtt kezdődött volna, olyan neves résztvevők közreműködésével, mint – mások mellett – a világhírű japán származású német képzőművész, Hito Steyerl, Anselm Franke kurátor, a berlini Haus der Kulturen der Welt képzőművészeti és filmosztályának vezetője, vagy Eyal Weizman, a Forensic Architecture nevű multidiszciplináris kutatócsoport alapítója. Az estek témája „A művészi szabadság alapjoga, tekintettel az erősödő rasszizmusra, antiszemitizmusra és a növekvő iszlamofóbiára” lett volna. A megfogalmazásból már látszik, hogy erre a vitasorozatra nem – legalábbis a Documenta megnyitása előtt egészen biztosan nem – kerül sor. A sorozat terve ugyanis újabb bírálatot váltott ki a zsidó szervezetek köréből, ezúttal már a Németországi Zsidók Központi Tanácsából is. E szervezetek főként azt nehezményezték, hogy a szervezők – megítélésük szerint – egy kalap alá veszik az antiszemitizmust az iszlamofóbiával, a muszlimok és a palesztinok ellen irányuló rasszizmussal – amennyiben együtt tűzik őket napirendre és egyszerre kívánnak fellépni ellenük.
A vita eszkalálódásában fontos állomás volt az a levél, amit Josef Schuster, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke Claudia Roth kulturális államminiszterhez intézett. A levél nemcsak azt a módot kritizálja, ahogy a Documenta az antiszemitizmus kérdését kezeli és ahogyan a zsidó szervezetek részéről érkező bírálatokra reagál, hanem burkoltan azt is bírálja, ahogyan az államminiszter korábban a zsidó szervezetek kritikáját kezelte. Kifogásolták a vitaestek paneljeinek egyoldalúnak ítélt összetételét, továbbá azt, hogy ezekre a vitákra a Németországi Zsidók Központi Tanácsa – felajánlkozása ellenére – nem kapott meghívást. Különösen hevesen bírálta a levél a május 22-re tervezett, a „muszlim- és palesztin-ellenes rasszizmus” témájának szentelt fórumot. „Csak egyértelmű elkötelezettség, és a politika, a művészetek, a kultúra, a társadalom minden szintjén sokkal több határozott politikai akció segít az antiszemitizmussal szemben. Senki sem bújhat ki az ebben az ügyben viselt felelőssége alól – még a művészi szabadság nevében sem” – áll a levélben.
Roth válaszában hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmusnak nincs és nem lehet helye a Documentán, ugyanakkor nyomatékosította a a művészi szabadság védelmének fontosságát is. Németország a maga történelmi felelősségével akár az antiszemitizmus, akár a művészi szabadság kérdésének kezelése szempontjából egészen különleges hely – húzta alá, s egyúttal elhárította a Documentán szereplő művészek kiválasztásával kapcsolatos kritikát, mondván, a művészek származása önmagában nem lehet perdöntő annak megítélésében, mi kerül bemutatásra és mi nem. Roth jelezte azt is, kész közvetíteni a Központi Tanács és a Documenta vezetése között, amennyiben ez szükségesnek mutatkozik és fontosnak tartja, hogy a bizalom építését szolgáló megbeszéléseken hangot kapjanak a különböző álláspontok.
A frontok megmerevedése azonban az utolsó pillanatban visszakozásra kényszerítette a Documenta vezetését: május 4-én, azaz alig négy nappal az egész sorozat kezdete előtt, lemondták, pontosabban felfüggesztették a tervezett vitaesteket. A döntés „különböző résztvevőkkel történt egyeztetés után” született, azzal az indoklással, hogy „a jelenlegi időpontban az a cél, amit a Documenta a beszélgetéssorozattal szolgálni kívánt, nevezetesen egy sokféle perspektívát felvázoló, az intézményes kereteken túlnövő dialógus megvalósítása a Documenta 15 előestéjén, csak nehezen elérhető”. Ezért inkább kezdődjék meg a rendezvény, beszéljen önmagáért, hogy utána a vita ezen az alapon tárgyszerűbb keretek között folytatódhasson – írják, hozzátéve, hogy így lehetőség lesz foglalkozni az elmúlt napokban nyilvánosan megfogalmazott fenntartásokkal is. Ezzel a megoldással vélhetően Claudia Roth államminiszter is egyetért és máris jelezte, hogy minden érintett féllel újra keresni fogja a kapcsolatot és ahol szükséges, segíteni fogja őket a párbeszéd felvételében.
A Documenta adminisztratív és művészeti vezetői nyilvánvalóan nem örülnek annak, hogy a megnyitó előtti utolsó hetekben, amikor épp megkezdődik a tartalmi súlypontok és a szereplők bemutatása, a rendezvénnyel foglalkozó sajtót az antiszemitizmus-vita aktuális fejleményei uralják. Másfelől a téma fontos és aktuális, s ha végül sikerül jól kezelni, akkor az csak erősítheti a Documenta relevanciáját.
Borítókép: Studio 4oo2, Visual Identity draft for documenta fifteen, 2020, forrás: documenta-fifteen.de
