Apollón és a Napszekér az olimposzi Istenek gyülekezetével

Egyidejűleg két érdekes esemény is ráirányította a figyelmet az amúgyis több remekművel büszkélkedő reims-i Musée des Beaux-Arts-ra. Az egyik egy kiállítás, a másik egy XVII. századi festmény restaurálás utáni bemutatása volt. Kezdjük a beszámolót ez utóbbival. A kalandos múlttal rendelkező kép, az «Apollón és a Napszekér az olimposzi Istenek gyülekezetével», szakértők szerint az 1680-as évek második felében keletkezhetett, és eredetileg mennyezetdísznek szánták. Készítője, a festőcsaládból származó Jean-Baptiste Jouvenet (1644–1717), Charles Le Brun munkatársaként, falfestményeket készített a Napkirály versailles-i kastélyában, de képei megtalálhatók az ottani kápolnában, a Trianon-kastélyban, az Invalidusok párizsi dómjában, Rouan egyik legszebb műemléképületében, a Parlamentben és számos múzeumban is. A Poussin hatása alatt álló festő Prométeusz történetét felidéző képe ismeretlen megrendelőjétől néhány év  elmúltával Maubac márki párizsi palotájába, onnan a  francia forradalom idején a Louvre-ba szállították, egy ideig az Eu-i kastélyt is díszítette, majd  miután átmenetileg visszakerült a Louvre-ba, végül 1872-ben a Reims-i múzeum kapta meg, igen rossz állapotban. A háború óta nem is állították ki, így most hatvan év után került újra közönség elé. A sokéves laboratóriumi vizsgálatok és a több mint egy évig tartó restaurálási munka 61 ezer eurót kitevő költségeit fele-fele arányban, a megye és a Fondation BNP-Parisbas fedezte.
A másik esemény Gustave Moreau (1826–1898) tájképeinek kiállítása. A XIX-dik század jelentős francia festőjét, akit a szürrealisták elődjüknek tekintettek, elsősorban bibliai és mitológiai témákat feldolgozó, szimbolista képei tették ismertté, pedig, amint azt a reims-i kiállítás is mutatja, a tájképfestészet egész pályáját végigkísérte. 1857 és 1859 között, itáliai tartózkodása során, miközben a fiatal, kezdő Moreau a reneszansz mesterek műveit másolta szorgalmasan, a déli táj szépsége is megragadta, és több festményen meg is örökítette. A fantasztikus tájakat és a természeti elemeknek, fáknak, szikláknak jelentős teret biztosító mitológiai jeleneteket is felsorakoztató tárlat legérdekesebb része a reveláció erejével ható absztrakt tájképek terme. Bár ezek a Vázlat címet viselik, tévedés lenne azt hinni, hogy kidolgozatlan képekről  van szó. Hogy ezeket maga a művész is kész alkotásoknak tekintette, azt bizonyítja, hogy szignálta, bekeretezte, és műtermében – igaz, csak szük baráti körben – ki is állította azokat. Az idő a művész életében még nem érett meg arra, hogy  szélesebb közönség elé kerüljenek, a mai látogatónak viszont komoly segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megértsük, mit tudott Moreau útravalóul adni tanítványainak, köztük Roualt-nak és Matisse-nak. A kiállítás január 17-ig tart nyitva.