Felhívás részvételre, állásfoglalásra a roma vizuális kultúra helyének és szerepének megtalálására – olvasható Raatzsch Jenő André manifesztumában. A néző bevonására irányuló szándékot bizonyítja a kipontozott rész, ahova bárki beírhatja a nevét: „Én….a magyarországi és európai művészeti szcéna hezitálásán túllépve, ezennel ünnepélyesen roma-magyar, magyar-roma, európai és nemzetközi, egyszóval kortárs európai művészként definiálom.” (Raatzch Jenő André: A roma/cigány származású művészek magyarországi megérkezésének manifesztuma, 2011)
Az április 8-án nyílt Roma Koncept című tárlat kiállító művészei valóban nem hezitálnak. A 2012-ben debütált Gallery8 – Roma Kortárs Művészeti Tér és kuratóriuma pedig büszkén ad teret olyan alkotóknak, akik nyíltan, őszintén és az elvárásokkal mit sem törődve küzdenek a hiteles reprezentációért. Az őszinteség nehézségeiről képed ad az egyik kiállító, Csokonai Lili kérdésfelvetése: „Mi történik akkor, amikor a roma művész lemond azokról a jellegzetességekről, amelyek a többségi társadalom számára a ‚roma művészetet‘ jelentik – azaz decorum, a díszítettség, a harsány színek és a hagyományos témaválasztás – kényelmes halmazáról. Vajon továbbra is érthető (és szerethető) lesz-e?”
A galériát létrehozó non-profit szervezet, az Európai Roma Kulturális Alapítvány (ERCF) 2010- es alapítása óta küzd a roma közösséghez fűződő sztereotípiák és előítéletek ellen a kultúra és művészet eszközeivel. Az 1960-as évektől kezdve jellemzően az autodidakta-naiv kategóriákat alkalmazták a roma művészek alkotásainak leírására. Igazi áttörést hozott ebbe a diskurzusba a tárlat egyik szervezője, Junghaus Tímea kurátori munkássága. A 2004-es Elhallgatott Holokauszt című kiállítás roma szekciója, majd a 2007-es Velencei Biennále Paradise Lost című roma pavilonja a kortárs művészet probléma-érzékeny nyelvét választotta. A Roma Koncept műfaj-centrikussága is tudatos döntés. Ebből a szempontból előzményének tekinthető az Új média a kezünkben – Roma médiaművészek Európában című kiállítás is (Műcsarnok Menüpont, 2011. április 8-május 1., kurátor: Péli Sára).
Junghaus Tímea, Nagy Viktória és Paulik Dóra, a Roma Koncept rendezői olyan alkotásokkal töltötték meg a kiállítóteret, amelyek állásfoglalásra és részvételre ösztönöznek. Erre ad lehetőséget a koncept art műfaja: eltávolodva a tárgyközpontú művészetfelfogástól, formabontó ötleteknek, gondolatébresztő kijelentéseknek, a tradíciót újraértelmező koncepcióknak ad teret.
Lakatos Erika arany kokárdái, amelyeket a kiállítás megnyitóján osztogatott.
fotó: Gallery8
Valódi részvételre ösztönöz Lakatos Erika megnyitó-performansza. A művésznő arany kokárdákat osztogatott a látogatóknak, hogy utána az egybegyűltek közösen énekeljék el a roma himnuszt, így emlékezve a kiállításnak aktualitást adó Nemzetközi Roma Napra. A látogatók bevonására példa Angela installációja is, amely a befogadó személyes gondolatainak megosztására hív. „Kedves Mr. Soros, maga nélkül nem az lennék, aki vagyok” – olvasható a kiállítótérben elhelyezett asztalon lévő lapon. Az intézménykritikai megközelítésű mű a roma integrációval kapcsolatos, Soros György-féle kezdeményezéseket érintő reakcióknak hivatott nyilvánosságot adni.
Kővári József Borz munkája szintén a roma mozgalomban aktívan részvevő szereplőkre reflektál. Cserélhető arcképei között – a mű címét idézve – olyan roma és nem roma „hősök” tűnnek fel, mint Zsigó Jenő, Tamás Gáspár Miklós, Daróczi Ágnes, vagy Edward Said. Raatzch Jenő André már idézett manifesztuma sem nélkülözi az intézménykritikai megközelítést. Roma-művész és Magyar-művész feliratú székeivel állásfoglalásra ösztönzi a művészeti szcénát. Ki-ki az általa betöltött pozícióból kell, hogy megfogalmazza véleményét a roma kultúra megfelelő képviseletéről, illetve a hazai és európai kultúrában betöltött szerepéről.
A ’60-as- ’70-es évek „naiv” korszaka és a 2000-es évek kortárs diskurzusa között hidat képez Omara munkássága. Művei ugyanis éppúgy szerepeltek a roma művészek munkáit a naiv, autodidakta, amatőr terminológiák paradigmájában értelmező kiállításokon, mint később, a 2000-es évek kortárs művészeti közegébe ágyazott roma képzőművészeti és gender tematikájú tárlatain. A személyes élményeiről, romaként és nőként megélt identitásáról, valamint az őt ért megrázkódtatásokról, a hozzátartozóihoz fűződő kapcsolatáról szóló narratív elemek szinte minden képén megtalálhatók. A kiállításon látható Ha újra kezdeném című festménye a művésznőtől megszokott nyíltsággal vall a második esélyről, az újrakezdés ábrándjáról.
Galyas Gyula CMÖ-feliratokat gyűjt
fotó: Gallery8
Galyas Gyula és Csokonai Lili munkáival – az említett művészekkel ellentétben – még nem találkozhatott a közönség hasonló tárlatokon. Csokonai Lili alkotása szaglószerveinkre is ható aurájával meghatározza a kiállítóteret. A kiállítás ideje alatt egy fekete egér éli hétköznapjait az Árpád-sávos háttér előtt. A mi roma aktivistánk, amikor kedve tartja, beszáll az „I have a dream” (Van egy álmom – idézet Martin Luther Kingtől) feliratú mókuskerekébe. Csokonai Lili munkája bátor vallomás az identitás vállalásáról és a félelemről.
Galyas városi régészként módszeresen gyűjti a Budapesten fellelhető rasszista indíttatású feliratokat. CMÖ című („cigánymentes övezet”, a nyolcvanas évek eleji, korai skinhead-időszak óta hazánkban használatos rasszista jelmondat rövidítése) munkájában így alkotja meg szubjektív térképét, amelyről leolvasható a kirekesztés-kirekesztődés kettős dinamikája.
Összességében, az alkotások kritikai élükkel, gondolatébresztő tartalmukkal és bevonásra ösztönző módszereikkel mindenképpen hozzájárulnak a Gallery8 víziójának megvalósulásához. A csapat egy olyan interkulturális teret képzel el, amely lehetőséget ad romák és nem-romák közti együttműködésre, kísérletezésre és eszmecserére.
Roma Koncept, Gallery8, Budapest, Mátyás Tér 13., május 15-ig