Arc poetika – Várfok Galéria

2005. november 22.–2005. december 31.
A Várfok Galéria jubilál. Tizenöt ével ezelőtt, Bodóczky István kiállításával megnyitotta kapuit a Várfok 14 Műhelygaléria. Ez volt a némi barátságos túlzással budai galériaközpontnak titulálható Várfok utca őse. Az évforduló tiszteletére a galéria felkérte azokat a képzőművészeket, akiknek az elmúlt másfél évtizedben rendeztek egyéni tárlatot, hogy fessenek magukról egy-egy önarcképet. A jubileumi tárlat a megadott méretre elkészített portrékból állt össze. Persze puszta önarcképet festeni túl snassz lett volna. Mindenki igyekezett túlbonyolítani a feladatot, ars poeticát faragni az önarcképből.Végeredmény: sziporkázó naturalista parádé! Aki kedveli a kilencvenes évek végén kivirágzott fotórealista piktúrát, az itt valósággal kéjeleghet. Dübörög a technoreál, a monitoron megbolondított fotógráfia, olajjal felfestve. Győrffy levágott feje a wave-effekt árnyékában hever, Dániel András óriássá válik, Csiszér Zsuzsit szétvágják a tükrök, Dobribán Fatime feje felett pedig elrepül egy nagy zöld karalábé. A fotórealista ötletbörze mellett van egy kevéske higgadtabb, pittoreszk realizmus is, meg néhány tanú, a galéria félmúltjából. Pár bánatos geometrikus absztrakt, néhány besorolhatatlan expresszív vászon és egy-egy elvont fotó, de túlharsogja őket az életteli, ezredfordulós naturalizmus!