- Lista azoktról, akik a szálakat mozgatják
- Mindig viták övezik, de mindig a trendek érdekesek, nem annyira a személyek
- Földrajzi átrendeződés: nyomulnak a feltörekvő régiók
- A kereskedők aránya 30 %
- Nők az élen: már másodszor
- Új szereplő egy nagy vásár igazgatója
- Hova tűnt Damien Hirst?
A művészeti szcéna fejleményei nemcsak önfejlődési folyamat eredményei; a divatokat, a sztárokat vagy éppen az árakat „csinálják”. Az ArtReview Power 100-as rangsora a művészeti színtér befolyásos szereplői közül azokat mutatja be, akiknek a kezében a legtöbb szál fut össze.
Minden évben nagyon várják, hogy aztán szenvedélyes vitákat folytassanak róla – ez a Power 100 sorsa immár tizenkettedik éve. A viták nem meglepőek, hiszen a teljesítmények, a befolyásgyakorlás mértéke és hatékonysága nem, vagy csak ritkán mérhető számokban. Éppen ezért egy-egy lista sohasem önmagában érdekes elsősorban, hanem a korábbiakkal összehasonlítva, amikor a nevekből és sorrendjükből már tendenciákat lehet kiolvasni. Mielőtt az idei nevekről, meglepő szereplőkről és még meglepőbb hiányzókról szólnánk, nézzük először a tendenciákat! „Leolvasásukhoz” a pár napja publikált idei rangsorral együtt már pontosan egy tucat áll rendelkezésünkre.
Az első fontos megállapítás, hogy a szcéna szereplőinek négy legnagyobb csoportja (művészek – műkereskedők – múzeumi vezetők és kurátorok – műgyűjtők) között az erőviszonyok kisebb hullámzások mellett lényegében állandónak mondhatók. A műkereskedők aránya (az aukciósházakat és művészeti vásárokat képviselőkkel együtt) rendszeresen 30% körüli a listán, míg a három másik csoport körülbelül 20-20%-ot mondhat magáénak. Az egyéb szereplők (pl. honlap- és blogüzemeltetők, építészek, szakpolitikusok, kritikusok) aránya együttesen 10% körül alakul. Az egyes csoportokon belül a „fluktuáció” eltérő mértékű: míg a múzeumi vezetők és a gyűjtők között alig, a műkereskedőknél szerény mértékben van változás egyik évről a másikra, a művészeknél és a kurátoroknál rendszerint sok az új név.
Egy-egy nagysikerű kiállítás egy vezető múzeumban vagy galériában, egy új aukciós rekord, Velencei Biennále vagy kasseli dOCUMENTA-felkérés nagyot lendíthet a pozíción; más kérdés, hogy távolról sem mindenki tudja huszáros rohammal elfoglalt helyét hosszabb távon megtartani. A lista élbolya, a TOP 10 nagyon stabil: a nagy nemzetközi galériások, Gagosian, Zwirner, Wirth, Obrist és Peyton-Jones, valamint a Tate-et és a MoMA-t igazgató Serota és Lowry hosszú évek óta kirobbanthatatlanok onnan. A 11. helytől lefelé azonban már jóval nagyobb a mozgás: idén a rangsorban szereplők egyharmada új, és van közöttük olyan is – Marc Spiegler, az Art Basel igazgatója –, aki rögtön a 16. helyen tudott kezdeni. Könnyű neki, gondolhatnánk, hiszen funkciója szinte automatikusan predesztinálja egy előkelő helyre, ám ez nem így van: 2007-es kinevezésétől mostanáig kellett várnia a listás helyre.
Az elmúlt években megfigyelhető volt egy lassú földrajzi átrendeződés a feltörekvő régiók javára, a művészeti élet és a műkereskedelem hagyományos nagy központjainak rovására; az amerikaiak aránya pl. a kezdeti 52%-ról tavalyra már 23-ra csökkent. Ez a folyamat idén megállt, az USA 27%-kal tartja első helyét és nincs változás a második és harmadik pozícióban sem, amit a németek és angolok őriznek 16, illetve 14%-kal. A feltörekvő régiók alatt ma elsősorban Délkelet-Ázsia, Kína, az Öböl-térség és Latin-Amerika értendők; Közép- és Kelet-Európa lendülete megtört, mindössze Oroszországnak, Ukrajnának és Szerbiának van együttesen négy képviselője a listán. A legegyértelműbb tendencia a nők folyamatos előretörése: 12 éve 14%-ról indultak, ma már 38-nál tartanak.
Jelzésértékű, hogy tavaly óta már a lista élén is nők állnak: 2012-ben Carolyn Christov-Bakargiev, a dOCUMENTA vezető kurátora, idén pedig Al-Mayassa bint Hamad bin Khalifa Al-Thani katari sejknő, az uralkodó testvére, a világ jelenlegi messze legnagyobb beszerzési büdzsével rendelkező műgyűjtője, akinek éves vásárlásai becslések szerint elérik az egymilliárd dollárt. Ilyen értelemben az idei lista meghajlás a pénz hatalma előtt: aki ilyen volumenben vásárol, az akarva-akaratlanul árképző (és nyilvánvalóan árfelhajtó) tényezővé válik. A sejknőn kívül egy új szereplő van a Top 10-ben: Massimiliano Gioni, az idei velencei biennálé művészeti igazgatója. Velük együtt a Top 10 nyolc szereplőjét nevesítettük eddig; rajtuk kívül még Ai Weiwei és a zürichi Kunsthallét vezető német Beatrix Ruf kapott még itt helyet, a kínai művész harmadik, Ruf pedig második alkalommal.
Még néhány érdekesség a százas listáról: a művészek között Ai Weiwei és a többi nagy sztár, mint Gerhard Richter, Jeff Koons vagy Takashi Murakami mellett idén hangsúlyosabban kaptak helyet a fiatalabb nemzedéknek a szcénára máris nagy hatást gyakorló, de még nem világsztár-státuszú képviselői, mint például az amerikai Ryan Trecartin. A feltörekvő régiók közül Kínát eddig kizárólag művészek képviselték, idén már galériások is; Latin-Amerikából is ők jelentek meg újoncként, de itt nem a művészek, hanem inkább a gyűjtők mellett. A legnevesebb idei hiányzó Damien Hirst, a korábbi élvonalas, aki még tavaly is a 41. helyig jutott; szinte bizonyos, hogy ezt a békát nem nyeli le könnyen és jövőre legalább a propaganda-gépezetét magasabb sebességre kapcsolja.
Csak a rend kedvéért: aki magyarokat is szeretne látni a Power-listán, annak meg kell várnia a Magyar Power 50 idei kiadását a Műértő decemberi számában.
A cikk lejjebb folytatódik.