ARTPOOL • Az információrobbanás szelíd megjelenítése: AZ ÉLŐ WEBTÉR (MINT TANPÁLYA)

A VISSZANYERT MŰVÉSZET c. kiállítások finisszázsaként szeptember 22-én, csütörtökön 18 órakor az Artpool P60-ban Galántai György képzőművész bemutatja az Artpool P60 project legújabb dokumentumát, amely választ ad a fő kérdésre: mit, mikor, miért és hogyan érdemes ingyen is megtenni.
(http://www.artpool.hu/2005/visszanyert_terem.html)„a természet nem épít külön törvényeket, nagy egységes törvényei vannak” (Szentgyörgyi Albert)

…abból kell kiindulnunk, hogy nem valakik vagyunk, hanem kapcsolódások mikéntjei. Másként fogalmazva, az „én ” olyan szó, amelyre azt mondják, hogy „te”. Egy viszonyszóval van tehát dolgunk: az „én” a másik „te”-je. Vagy: amikor azonosítom magam, akkor először is meg kell magam különböztetnem. Az azonosság és a különbözés egymást feltételezik. Ez tapasztalható a pszichoanalízisben, a neurofiziológiában és a neuropszichológiában is. Mindez ugyanoda vezet. A telematika alapja egy olyan antropológia, mely szerint az ember nem valaki, hanem viszonyrendszerek mikéntje, kapcsolódási lehetőségek megvalósulása. Az interszubjektív mező virtuális tér, melyben az egyes individuumok éppúgy csomópontok, ahogy az anyag is csomópont az energetikai térben. (http://www.artpool.hu/Flusser/informacios.html)

A művészeti telematikus tervek túllépnek az átvitel és vétel konvencionális dialektikáján; megváltoztatják a kódot, az üzenetet, a technikai szerkezetet és a társadalmi kontextust, amelyben mindezek működnek. A hálózat mint utópikus potenciál ezért nem egyszerűen mindannak összebogozása, ami a létezô telematikus hálózatokban kering, hanem a hálózat/a mátrix/az anyag/a rizóma mint modell, mint textúra, mint forma, program, aktivitás, elbeszélési mód, életmód… A közvetlen, bejelentetlen kapcsolat pillanatai, utalások, keresztutalások, a szimbolikus cserekapcsolatok új formái – amelyeket nem szűrnek meg többé társadalmi, nyelvi, bürokratikus és kereskedelmi normák -, nem átvivô és felvevô eszközök, de emberek, akik egymásnak felelgetnek… (http://www.artpool.hu/Network/Idensen.html)

Adatrobbanás van ma a világban, ami azonban nem tudásrobbanás. Információrobbanás van, de nincs ismeretrobbanás. Az információ többszörözodik, de az ismeret nem. A paradoxon lényege abban áll, hogy az adatok és az információk elsosorban csak a hálózatok révén szerezhetők meg, férhetők hozzá. Szinte „Lenni vagy nem lenni?” kérdéssé vált, hogy be tudunk-e lépni a Hálózatba. Manuel Castell ezt így fejezi ki: „Világunkban a hálózatok alkotják az új társadalmi morfológiát, a hálózati logika elterjedése alapvetően átalakítja a termelés, a tapasztalat, hatalom és kultúra működését és e folyamatok eredményeit.” Aki rákapcsolódik a Világhálóra, az tud racionalizálni és optimalizálni, aki nem, az kimarad, lemarad. Ez félelemmel és szorongással jár. A szociológusok ezt státusz-aggodalomnak nevezik. Ez olyan társadalom-lélektani jellegzetesség, amely az egyéni életesélyekkel kapcsolatos bizonytalanságok és szorongás leírására szolgál. Ha viszont belépünk a Hálózatba, akkor a manipuláció, az információ-gyarmatosítás, a gondolatszabadság korlátozása, az információ tömegtermelésének minden kellemetlensége, elszemélytelenedés stb. vár a résztvevőre.  (http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/FarkasJbizalom.htm)