Danh Vo önálló kiállítása a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban lényegében egy ember személyes, és egy nép közös múltjának felidézése. Egyben az egyéni sorsok alakulását befolyásoló politika felelősségének felmutatása.
A “boat-people” generációhoz tartozó Danh Vo 1975-ben született Vietnamban. Egészen fiatalon élte át, mit jelent elhagyni otthont, hazát, veszélyeknek kitéve menekülni, idegen országba, az ő esetében Dániába. Danh Vo felnőttként világpolgár lett, jelenleg Berlinben és New Yorkban dolgozik, és ebből adódóan, miközben szinte valamennyi munkája Vietnamhoz kapcsolódik, egyetemes gondolatokat közvetít.
A legújabbkori történelem optimisták által utolsónak gondolt szégyenfoltja, a vietnami háború jelenik meg egyik installációjának az eseményekhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó tárgyaiban. Danh Vo a kilenc tárgyat 2012-ben, a Sotheby’s Robert S. Mc Namara Fehér Ház-i évei címmel rendezett árverésén vásárolta meg. McNamará-t, noha tévedését viszonylag gyorsan felismerte, az Egyesült Államok védelmi minisztereként a vietnami háború egyik értelmi szerzőjeként tartják számon. Egy 1960-ban íródott levelének kézírással kiegészített indigós másolatában a védelmi miniszteri tisztség elfogadásának általa megkövetelt feltételeit sorolja fel. Ezek közt a hadi kiadások büdzséjének megduplázása is szerepel. Egy másik tárgy, a vietnami motívumokkal, bambusszal, madárral, virágzó ággal díszített doboz, amelyet a védelmi miniszter első vietnami látogatása alkamával kapott, légifelvételeket, valamint az amerikai katonákkal, vietnami vezetőkkel és helyi lakosokkal találkozó McNamara-ről készített fekete-fehér fotókat tartalmaz.
Az első olvasatban minimalista kompozíció, egy képkeretbe foglalt négy tollhegy valódi értelmét a címben közli velünk a művész : A Group of 4 Presidential Signing Pens. A tollakat Johnson elnök használta, többek között a hadikiadások bővítésének jóváhagyásához. Négy éve került a művész birtokába az a kiállításon szereplő három kristálycsillár, a három „néma tanú“, amely a párizsi Hôtel Majestic bálterméből származik, arról a helyszínről, ahol 1973-ban az Egyesült Államok és Vietnam aláírta a békemegállapodást.
A She was more like a beauty queen from a movie scene címmel 2009-ben készült assamblage egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek közvetlenül Amerikával foglalkoznak. Az alap egy szakadt, kopott amerikai zászló, amelyen még csak a tizenhárom angol gyarmatot szimbolizáló, tizenhárom csillag szerepel, erre került rá többek között a dobütők, a sárgaréz kürt, a szuronytok, a fekete nemezsapka, a kezdetleges rádió és az AIDS-badge: a függetlenségi háború, az Egyesült Államok létrejöttének és jelenének szimbolumai. Danh Vo egy frissen készült, szatírikus sorozatában Coca-Cola, Wishky Soda és más italok csomagolásához használt kartondobozokat „hasznosított“ újra, azokat arannyal vonva be. Hiszen, mint mondja, ennyi kell ahhoz, hogy az egyszerű használati és kereskedelmi tárgy műalkotássá (és tegyük hozzá, majd újra kereskedelmi tárggyá) váljon, és múzeumba kerüljön.
Danh Vo-t konceptuális munkái mellett szobrászként is megismerhetjük, mivel a kiállítási tér jelentős részét betöltő, húsz darabból álló We The People minden egyes eleme önálló szoborként is felfogható. A hajón érkező, reményekkel teli bevándorlókat fogadó New York-i Szabadság-szobor armatúra nélküli, milliméternyi pontosságú másának darabjait a művész egészen vékony domborított rézből készítette el, az anyag törékenységével utalva a szabadság sebezhetőségére, fogalmának viszonylagosságára.
Danh Vo, mint a Hugo Boss-díj múlt évi nyertese, márciustól május végéig a New York-i Solomon R. Guggenheim múzeumban kapott lehetőséget egyéni kiállításra, és Párizs mellett az idei Velencei Biennálén is találkozhatunk munkáival.
Danh Vo: We The People, 2011-2013, részlet
Fotók: Cserba Júlia