Nagyon mélyen ezúttal nem fogunk a bukfenc és a művészetek kapcsolatáról értekezni, de annyi bizonyos, hogy a sporttorna és azon belül a gurulóátfordulás ábrázolására már az ókori Egyiptom idejéből is találhatunk példákat. A 12. dinasztia idejéből származó, Beni Hassanban található Roti hadvezér síremlékében az ókori egyiptomiak többféle táncát és mozgásformáját bemutató leletre találtak a régészek. A síremlék egyes festményein felfedezhetjük a bukfencet is.
A szokatlan helyszínen történő bukfencnek pedig egy korai példája lehet azoknak a tengerészeknek a gyakorlata, akik hétköznapjait az Észak-Európa déli részén, Bohuslänben talált, feltehetőleg az i. e. második évezredből származó sziklarajzokon örökítették meg. Néhány hajón az emberek határozott mozgást végeznek, közülük az egyik átfordulást hajt végre.
Navratil Judit videóit nézve azonban egyértelmű, hogy nem pusztán egy létező és a mai napig használatos mozgásforma megörökítésére, ábrázolására szolgálnak. A gurulóátfordulás permanens ismétlésével már eleve új megvilágításba helyezi a talajgyakorlat egyik összekötő elemét, ami ezáltal egyfajta meditációs gyakorlattá és a percepció szokatlan eszközévé válik, miközben az egyszerű mozgássor ismétlése mintázatot, sormintát hoz létre a videókban.
Az így létrejött kapcsolat bukfencező művész és környezete között más hangsúlyokat teremt mint a klasszikus környezetbefogadás esetében. Az ismétlés a művészeti praxis fundamentális eszköze tud lenni, ahogy a repetíció egyre mélyebb kapcsolatot hoz létre a gyakorlat elemei között. Ez még akkor is igaz lehet, ha nem létezik az eredeti változat: minden megismételt akció ugyanolyan fontos, sőt épp együtt legitimálhatják magukat mint művészeti tevékenységet.
Ahogyan Navratil Judit nevezi: a „hosszútávú bukfenc karrier” egyik helyszíne Yayoi Kusama japán művész installációja – ld. az utolsó videót a cikkben. A választás azért is érdekes, mert Kusama festészetet és szobrászatot összekapcsoló művei egy-egy motívumot ismételnek a végtelenségig, legyen az egy piros pötty vagy valamilyen fényforrás. Az ismétlés szintje teszi a munkáit olyan hatásosakká és provokatívakká, hogy a művésznő a kortárs ázsiai művészet egyik megkerülhetetlen alakjává vált. Judit videójában épp ez az a helyszín, ahol nincs tere a szokásos mozgásnak, be van zárva egy olyan dobozba, ahol épp csak megvalósul a minta, de sorozatot már nem tud képezni.
Az ismétlés persze a meggyőzés egyik fontos módja is. A Youtube csatornán nézhető videók a mozgás megtörténtének dokumentációi, a „sportoló” alkalmazkodását mutatják az adott helyhez az előre meghatározott mozdulatsorral. Ez hol simábban, hol kisebb megprobáltatások árán sikerül. Mivel a hosszútávú bukfencezés egyik lényeges eleme a nem speciálisan megtervezett pálya használata, azaz, hogy bárhol és elvileg bármikor lehet végezni, ezért intézményesülése legfeljebb egy közösség létrejöttét jelentheti. Stadionok nem fognak épülni és ez már önmagában is szimpatikus lehet. A következő mini-interjúban néhány további részletre is fény derül.
ap: Mikor kezdtél bukfencezni és miért épp a gurulóátfordulás talajközeli mozdulatsora lett a versenyszámod?
Navratil Judit (NJ): A hosszútávú bukfenc karriert 2015-ben kezdtem egy pszeudo-foglalkozások sorozat részeként, a HALAMANDZSA című, Fischer Judittal és Szemző Zsófival közös Inda Galériában bemutatott kiállítás kapcsán, egy kb. tíz éve dédelgetett ötletet megvalósítva. A miért épp? válaszát nem ismerem, valamiért elfojthatatlan bennem a bukfencezés vágya. Végül igazi munka is lett ez a tevékenység, a mű-hivatás-mű átalakult vérkomoly valósággá, amikor egy anonim internet-alak felajánlotta szponzori segítségét: 25 centet bukfencenként. Így lettem hivatalos, fizetett bukfencezőnő.
ap: Mennyire fontos a megtett távolság az egyes videókban?
NJ: A fő cél, hogy olyan messze bukfencezzek, amilyen messze lehet. Ez nemcsak távolságban értendő, a meditatív tanulás, a lehetetlen lehetségessé válása, a határok feszegetése éppen olyan fontos, mint a fizetett videók esetében a prostitúció-modell megfigyelése.
ap: Látom, hogy elég sokféle helyen gyakoroltad már a számodat, és nem a kényelmi szempontok döntenek a felületek megválasztásában. Hogyan kapcsolódik a bukfencezés a terekhez?
NJ: Szeretném a helyeket más szempontból megtapasztalni, ez egyfajta belehelyezkedés és szokatlan energiakavarás, tiszteletadás részemről.
ap: Milyen céljaid vannak a hosszútávú bukfenccel?
NJ: A magamnak kialakított cirkusz-meditációs technikával már boldogan élhetek egy életen át, de ha sikerül biztonságos gerincvédőt készíteni és találni másokat, akik szívesen gurulnak át velem a mindennapok mókuskerekén, el tudnám képzelni magam 80 évesen az LDS (long distance somersault) szalonok alapítójaként. Ennek érdekében január 14-én tartom az első hivatalos workshopot.