Tőle búcsúznak most mindazok, akik közelről ismerték, barátok, galériatulajdonosok, múzeumi szakemberek, gyűjtők, valamint azok a művészetkedvelők is, akik tevékenységének köszönhetően élvezhetik napjainkban az általa támogatott festők munkáit.
Mauric Goreli, eredeti nevén Moïse Gorelishvili 1923-ban született Milánóban. A grúz származású család 1917-ben Goreli nagyapja tisztánlátásának köszönhetően a kirajzolódó sztálinizmus elől 1917-ben költözött Milánóba. Goreli később az egyetemen pszichológiát és filozófiát tanult, és közben zenével, irodalommal és képzőművészettel is foglalkozott. Ez utóbbira különösen sok lehetősége nyílt Párizsban. Az ötvenes évek elején megismerkedett André Bretonnal és rendszeres látogatója lett galériájának, a L’Étoile scellée-nek. Itt látta meg 1954-ben Hantai Simon és Reigl Judit szürrealista képeit, amelyek azonnal magával ragadták. Néhányat meg is vásárolt, és ezek képezték később hatalmassá duzzadt gyűjteményének első darabjait. Ettől kezdve a két magyar festő mecénásává vált. Az ő vásárlásainak köszönhetően tudta mind Hantai Simon, mind pedig Reigl Judit, ha a legnagyobb szegénységben is, de kizárólag a festészetnek élve folytatni alkotói munkáját.
Kevéssé köztudott az is, hogy 1957-ben az ő ötlete alapján és az ő szellemi közreműködésével került sor a Galerie Kleberben arra, a ma már művészettörténeti jelentőségű, Georges Mathieu és Hantai Simon nevével fémjelzett négy részből álló performansz-sorozatra, Les Cérémonies commémoratives de la deuxième condamnation de Siger de Brabant,-ra, ami Hantai szavaival élve a szürrealisták “végső tabuját”, a vallás kérdését vetette fel. (Az eseményre a szürrealisták felháborodott röpiratban reagáltak.) A visszahúzódó természetű Marcel Goreli neve nyilvánosan mindössze egy helyen, a Carl László által Baselben 1958-ban kiadott Panderma első számának közreműködői közt jelenik meg. Goreli, két védence, Reigl Judit és Hantai Simon útját követve, maga sem ragadt le a szürrealista festészet mellett, és azután is hűséges támogatójuk, vásárlójuk maradt, hogy a két művész szakított Bretonnal.
Más művészek alkotásai mellett két olyan páratlan gyűjteményt hozott létre, ami Hantai és Reigl valamennyi periódusának legfontosabb, legkiemelkedőbb darabjait tartalmazta. A számban és méretben is hatalmas anyag tárolására külön lakás szolgált, amit kérésre szívesen megnyitott az őszinte érdeklődök előtt, míg sok művet ajándékozás révén közkinccsé tett. Több fontos Hantai és Reigl-művet ajándékozott a Musée national d’art moderne-nek (Pompidou Központnak). Az ezekből rendezett Hantai-kiállítás 1990-ben és az 1994-es Reigl kiállítás nagy mértékben hozzájárult a két művész szélesebb körű megismertetéséhez és munkásságuk magas szintű szakmai elismeréséhez. Ugyancsak az ő önzetlen és nagyvonalú adományának köszönhetően, Gát János közvetítésével, került Reigl Judit több műve a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteményébe.
Még élete utolsói éveiben is vásárolt és ajándékozott.
Köszönjük Monsieur Goreli!
