Kemenczky Judit a 70-es években az ELTE hallgatója volt, ekkor jelent meg első verseskötete is, A vesztő (1978), majd a Sorminta (1982). Japán fordítással is foglalkozott, orientalista érdeklődése verseiben is megmutatkozott, a mélyen vallásos miszticizmus hatásai mellett.
Jellemző rá az avantgárd kísérletezés, nemcsak a költészetben, hanem a festészetben is; 1985-től ecsetírással foglalkozott, a költészet és a festészet határán találta meg az önkifejezést. Legutóbbi kiállítása 2009-ben volt. A Fölöspéldány-csoport tagja, Györe Balázzsal dolgozott együtt az Országos Széchényi Könyvtár fölöspéldány-csoportjának munkatársaként. A 90-es években egy kötete jelent meg (Amerikai versek Kemenczky Judit kadmiumsötét brilliánsvörös életvonalával: 1985-1991). Többször jutalmazták költészetét és fordításait: 1994-ben az Év Könyve jutalmat, 1996-ban Füst Milán-jutalmat, 1998-ban pedig Déry Tibor-díjat kapott.