Aukciók 2013: fény az alagút végén?

Emőd Péter • 2013. 12. 24. | Olvasási idő: 9 perc

• Csúcsárak nem voltak idén, de eleven a középmezőny: az 1 és 30 millió közötti sáv
• Továbbra is a a klasszikus modern alkotások iránt a legnagyobb a kereslet
• A kortárs művek csak mellékszereplők a hazai aukciókon
• Növekszik az érdeklődés a külföldi munkák iránt
• A piac átláthatósága sajnos nem javult
• Alakul az online aukciós piac

A Kieselbach Galéria december 21-i árverésével véget ért az idei aukciós évad. A piaci szereplők nagyobbik része jobb hangulatban készülhet a következő szezonra. Hiszen, ha az egész év nem is, a „hajrá”, az utolsó hónapok egyértelműen a fellendülés jeleit hozták, bár ennek tartósságát egyelőre nehéz is megjósolni.

Milyen is volt a 2013-as esztendő a hazai képzőművészeti aukciók piacán?

A szereplők

A számottevő piaci szereplők körében alig történt változás. A festménypiac két vezető aukciósháza, a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria 3-3 aukciót bonyolított és pozíciójuk a piac legnagyobb és legdrágább szegmensében, a klasszikus modern művek aukcionálásában tovább erősödött.  A Nagyházi Galéria a régi – elsősorban külföldi – mestereknél piacvezető; egy 19. századi olasz festő, Hermann Salomon Corrodi tájképének 38 milliós árával sikerült bekerülniük a két nagy ház által dominált Top 10-be is. Az egyéb, nem képzőművészeti kategóriákban legjobban teljesítő BÁV idén festményekből is erősebb kínálattal jelentkezett. A Pintér Aukciósház specialitását továbbra is a tematikus aukciók jelentik, melyek közül a balatoni volt a legsikeresebb. Ez a ház a legaktívabb az egyelőre kevésbé népszerű online aukciók területén is. A Polgár Galéria tavasz óta nem jelentkezett aukcióval, noha honlapjukon a legutóbbi időkig szerepelt egy novemberi időpont is. A ház vezetői érdemben nem nyilatkoznak, így a cég helyzetéről leginkább a sajtóból lehet információkat szerezni.

Kmetty János: Csendélet kancsóval és gyümölcsökkel, 1915 körül, olaj, vászon, 45,5 x 68 cm. Kieselbach Galéria

Az elmúlt 2-3 évben megjelent új szereplők, így a Biksady Galéria és a Párisi Galéria hosszú távra rendezkedtek be, indulásuk – főként ha tudjuk, milyen nehéz időszakban döntöttek a piacra lépés mellett – figyelemre méltó. A Biksady az aukciós műkereskedelem egyre több szegmensében van jelen; komoly reklámértékkel is bír számára, hogy nevéhez fűződik az idei év legmagasabb leütése (lásd táblázatunkat a 2013-as év legdrágább tételeiről cikkünk végén).

A szezon „nagy visszatérője” a Blitz Galéria, mely a kortársakra fókuszálva tart rendszeres árveréseket – és generál szenvedélyes vitákat arról, milyen helye van a másodlagos piacnak a kortárs művek értékesítésében.

Az aukciós műkereskedelem továbbra is egyértelműen Budapest-központú, de jut a milliós leütésekből a legrégebbi és legstabilabb vidéki szereplőnek, a Villás Galériának és ötödik árverésén van már túl a kecskeméti Premier Galéria is.

Nemes Lampérth József: Városligeti részlet, 1912, olaj, vászon, 100 x 90,5 cm. Virág Judit Galéria

A kínálat és az árak

Az elmúlt 2-3 évet a magas árfekvésű művek szegmensében jórészt „kényszereladások” jellemezték; a piac gyengélkedését látva többnyire azok igyekeztek csak megválni műveiktől, akiknek feltétlenül pénzre volt szükségük. Idén már javult a helyzet, bár a legfelső ársávban továbbra is visszafogottság érzékelhető. Eggyel alacsonyabb árszinten már pezseg az élet, bátrabbak lettek a beadók és mindinkább beérik annak a hosszabbtávú munkának a gyümölcse is, amit a vezető aukciósházak a hagyatékok felkutatása, magángyűjtemények bemutatása, feldolgozása és a könyvkiadás terén végeztek. A rekordleütések ugyan elmaradtak – nemcsak a Csontváry-tájkép tavalyi, 240 milliós csúcsa nem forgott veszélyben, de még a 100 milliós küszöb közelébe sem került egyetlen tétel sem. Ebből azonban nem vonhatók le következtetések az árszínvonal egészének alakulásáról. Ez ugyanis sokkal inkább a középmezőnyben, az 1 és 30 millió közötti sávban dől el. Ebben a sávban pedig november-decemberben jóval 200 felett volt a sikeresen szerepelt tételek száma. Az árszínvonal a legkurrensebb kategóriában már közelít a 2006-2008 között elérthez, de például a kortársaknál még jelentősen elmarad attól. Idén nem volt még ritka, hogy valaki csak jelentős veszteséggel tudta eladni a néhány évvel korábban vásárolt műalkotást. Voltak ugyanakkor olyan művek is, amiket már hasznot realizálva lehetett újraértékesíteni.

A kortárs művek a legtöbb aukción csak mellékszereplők voltak és ez a mai helyzetben nem is feltétlenül baj; erre a kérdésre később még visszatérünk.

A kínálatnak továbbra is kis szeletét képezik a külföldi művek. Régi külföldi mesterek ezúttal is a Nagyházinál és a BÁV-nál fordultak nagyobb számban elő, a kortársak, akiket korábban nagyítóval kellett keresni hazai árveréseken, a Biksadynál és a második félévi szezont többek között éppen egy jelentős, külföldi kortársakat bemutató kiállítás miatt kihagyó Abigailnél. Külföldről a legnagyobb számban továbbra is a klasszikus modern mesterek nyomatai kerülnek hazai aukciókra, ezeknek a Belvedere Szalon az ősszel önálló aukciót is szentelt.

Hermann Salomon Corrodi: Nílusi naplemente, olaj, vászon, 232 x 125 cm. Nagyházi Galéria 

A kereslet

A kereslet továbbra is a klasszikus modern alkotások iránt a legélénkebb; az élcsoporthoz mindenekelőtt a Nyolcak és a Nagybányához köthető művészek tartoznak. Jó néhány olyan, hatalmas életművet hátrahagyott művész van, így Mednyánszky, Vaszary, Kádár, Scheiber, Molnár C. Pál, akiknek műveit szinte korlátlan mennyiségben felveszi a piac, így akár tucatnyi alkotást is az átlagosnál kisebb kockázattal lehet tőlük indítani egyetlen aukción. Néhány hasonlóan termékeny művész, pl. Csók István és Iványi Grünwald Béla esetében a vevők már jóval válogatósabbak voltak. A ”gyakorisági skála” másik végpontján álló, azaz kevés munkát hátrahagyott jelentős művészek alkotásainak kalapács alá kerülése sosem kerüli el a gyűjtők figyelmét; erre volt példa többek között Nemes Lampérth József és Dénes Valéria műveinek magas leütési ára a Virág Judit Galéria legutóbbi árverésein.

Ahogy a galériás műkereskedelemben, úgy az aukciókon is növekszik az érdeklődés a külföldi munkák iránt, bár többségüket továbbra is külföldi licitálók szerzik meg maguknak.

A kínált anyag tematikája, különböző minősége és népszerűsége, valamint az egyes aukciósházak eltérő presztízse, az árverések különböző színvonalú előkészítése és előzetes promóciója okán az egyes aukciók értékesítési arányaiban igen nagy különbségek mutatkoztak. A pálmát a Kieselbach téli aukciójának 98%-os leütési aránya vitte el; a skála másik végén azok az aukciók vannak, ahol ez az arány a 20, online árverések esetében a 10%-ot sem érte el. 

Scheiber Hugó: Fényözön, 1925 körül, olaj, papír, 66 x 100 cm. Kieselbach Galéria

A piac átláthatósága

E téren kevés változás történt. Sajnálatos, hogy árverőházaink nagyobbik része a nemzetközi gyakorlattal szembemenve aukciós eredményeit nem tölti fel nyilvános digitális archívumába. Bármi is az oka ennek, az eredménye az, hogy a potenciális vásárlók nehezebben tudnak tájékozódni. Ráadásul az aukciós katalógusok is sokszor csak elvétve, taktikai megfontolásoknak alárendelve jelzik a tételek korábbi árverési szerepléseit. A limitárak létezése továbbra is csak néhány aukciósháznál derül ki.

A becsértékes rendszer bevezetésének úttörőit sajnos nem követték újabb házak, részben talán azért sem, mert látták, hogy ennek a rendszernek az első időkben vannak buktatói is: mindenekelőtt az, hogy – különösen az olyan nehéz piaci helyzetben, mint amilyen az elmúlt időszak is volt -, a becsérték egyfajta pszichológiai korlát is: sokak szemében csak az számít jó vételnek, ami a taksa alsó határa alatt marad. Ezt a fázist a piac most kezdi meghaladni, talán még sosem volt olyan jó a becsértéken vagy afölött leütött tételek aránya, mint a két vezető ház decemberi aukcióin. Ez mások számára is impulzust jelenthet a becsértékes rendszernek az úttörők munkájának köszönhetően most már kockázatmentesebb bevezetésére.

Online értékesítés

Aukciósházaink összességében egyre színvonalasabban élnek az internet kínálta lehetőségekkel. Több ház megújította a honlapját, sokan kínálnak műveket azon keresztül is; külön említést érdemel a Kieselbach megújult webshopja. Néhány háznál, így ősz óta a Virág Juditnál is már lehet online licitálni; ezzel a lehetőséggel még viszonylag kevesen élnek. Egyes házak szerveznek kifejezetten online aukciókat is; ezeken egyelőre rendszerint alacsony az értékesítési arány, de a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy érdemes ezzel az üzletággal foglalkozni. 

Bornemisza Géza: Kilátás a hegyre, 1909 körül, olaj, vászon, 42,5 x 46,5 cm.
Kieselbach Galéria 

Kortársak az árveréseken

Mint említettük, ez a téma azóta vált ki szenvedélyes vitákat művész- és műkereskedői körökben, mióta a Blitz elindította nagyjából havi rendszerességű kortárs aukcióit. A tulajdonos Kováts Lajos jószándéka megkérdőjelezhetetlen és érveiben is sok az igazság, de nehéz jól működő, a gyűjtők és a művészek érdekeit is szolgáló másodlagos piacot építeni ott, ahol az elsődleges piac is akadozva működik még. És a pozitív nemzetközi tapasztalatok is csak részben szolgálnak példaként, hiszen a globális piacon számos sztárművész piaca keresleti és nem kínálati, ezért ott a másodlagos piacon gyorsan kialakulnak a galériásnál magasabb árak, hiszen sok gyűjtő csak ott juthat hozzá az áhított művekhez. Nálunk egyelőre még nem ez a helyzet, és különösen olyan élő művészeknek okozhatnak gondot az itthoni aukciók, akiknek már van hosszú idő alatt felépített nemzetközi áruk, amit a hazai aukciós piac jelenleg rendszerint nem igazol vissza. Vezető házaink kínálatában ezért élő művészek munkái alig bukkannak fel, igaz, ha mégis, akkor általában jó árakat érnek el. Ha nem is tipikus példa, megemlítendő, hogy Lakner László egy nagyon korai munkája éppen most kelt el 9,5 millióért Virág Juditnál, az utóbbi évek legmagasabb hazai aukciós árát produkálva ebben a kategóriában.

Végezetül lássuk az idei év legjobb leütéseit!