Fentiekre a legismertebb hazai példa Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye, ami 2005-ben pécsi magántulajdonból került a Nagyházi Galéria árverésére. Ekkor Tiziano szerzősége még nem volt bizonyított, ám a festmény nyilvánvaló kvalitásai indokolták a 65 millió forintos kikiáltási árat. A licitemelkedés ugyan még nem volt feltűnő mértékű, de a 140 millió forintos leütés – a magyar aukciós piac akkori harmadik legmagasabb ára – már azt jelzi, hogy voltak gyűjtők, akik nagyobb reményeket fűztek a velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb mesterének szerzőségéhez.
Miután az üzlet megköttetett, a nemzetközi szakértők bevonásával folyó lázas kutatások nyomán csakhamar megszületett az ítélet: a hazai vállalkozó által megvásárolt, védett műalkotás Tiziano sajátkezű munkája. Az igazi „licitemelkedés” ezután következett, de az idézőjel indokolt, hiszen az új, 4,5 milliárd forintos ár nem árverésen született; a képet 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg ennyiért az Értéktár Program keretében.
A Nagyházi Galéria idén is szolgált hasonló meglepetéssel: tavaszi árverésén egy XVII. századi ismeretlen itáliai festő 80 ezer forintról indított Áhítat című munkája jutott kikiáltási árának csaknem kétszázszorosáig (!), 15 millió forintig. A hazai magángyűjteményből előkerült kisméretű kép hátoldalán a „Barocci olasz iskola N 46.” felirat szerepel, s a licitálók közül többen abból indulhattak ki, hogy a mű valóban az ismert reneszánsz mester, Federico Barocci (1535-1612) sajátkezű alkotása. Tiziano Mária-képével ellentétben ez a munka nem volt védett, külföldi vevőhöz került, s tekintve, hogy Barocci azért mégsem Tizianohoz mérhető mester, a kétszázszoros áremelkedésnek csak néhány napig volt hírértéke.
Ilyen hátterű licitemelkedések természetesen külföldön is előfordulnak; a legfrissebb példát a kölni Lempertz Aukciósház szeptember 20-i, XVI-XIX. századi mestereknek szentelt árverése szállította. Itt szerény, 3-4 ezer eurós becsértékkel került kalapács alá egy Oroszlánvadászat című, ismeretlen XIX. századi francia mesternek tulajdonított festmény. Aki ránéz erre a műre, annak óhatatlanul azonnal két nagy név, Rubens és Delacroix jut az eszébe. És Delacroix köztudomásúlag valóban sokszor másolta Rubens munkáit.
Feltételezhető, hogy az a gyűjtő is Delacroix-t sejti a kép szerzőjeként, aki végül a becsérték – tehát nem is a kikiáltási ár – százszorosát, 310 ezer eurót fizetett ki a munkáért. Hogy ő csinált-e jobb vásárt, vagy a festmény eddigi tulajdonosa, azt a következő évek kutatómunkája fogja kideríteni.
