Június 30, péntek este óta hatalmas felhajtással, egyhetes kulturális fesztiválal ünnepli sikerekben gazdag történetének új fejezetét a South Kensington-i múzeumi negyedben a leginkább V&A-ként emlegetett Viktória és Albert Múzeum. Az elmúlt napokban repkedtek a felsőfokú jelzők az új Exhibition Road Negyed átadása alkalmából. Az előzetes sajtóbejáráson sem a múzeum nemrégiben hivatalba lépett új igazgatója, Tristram Hunt, sem a nemzetközi pályázat elnyerése után a nagyszabású fejlesztést jegyző Stirling-díjas építész, Amanda Levete nem fukarkodott a méltató szavakkal, ahogy a brit sajtó sem, mely az elmúlt hónapok nyomasztó nagy-britanniai eseményei után kifejezetten örült, hogy végre valami jó is történik a szigetországban.
A V&A új szárnyát az eleve igen látványos Exhibition Road-ról egy új bejárat felől lehet megközelíteni. Ez a különleges sugárút, melyen a gépjárművek és a gyalogosok minden felfestés vagy közlekedési lámpa nélkül osztoznak, a South Kensington forgalmi csomópontot, valamint a V&A-n kívül a Természettudományi és a Műszaki Múzeumot köti össze a Royal Albert Hall-lal és a Hyde Parkkal.
A múzeum egykori ötletgazdája, Albert herceg szellemiségét és becsvágyát is tükrözve a negyed több új elemet tartalmaz. A látogató a V&A most válaszfal-jellegében megtört, kolonnáddá átalakított kapubejáróján keresztül lép be a világ első porcelánnal burkolt udvarába; a kapubejárót eredeti formájában az az Aston Webb tervezte, akinek nevéhez számos más neves brit épület, köztük a Buckingham-palota főhomlokzata és az Imperial College is fűződik.
Az amerikai Sackler család által szponzorált teret 11 ezer egyedi készítésű csempe borítja. Tristram Hunt legnagyobb bánatára a munkát nem lehetett egykori munkáspárti választókerületéből, a fazekassággal azonosított Stoke-on-Trentből megrendelni; a megbízást helyettük egy holland vállalat, a Koninklijke Tichelaar Makkum kapta.
A beruházás legfontosabb eredménye a földalatti galéria, amely egy brit mecénás, a szupermarket-láncot működtető Sainsbury família nevét viseli. Az 55 millió fontot felemésztő „nagy ásás” során 22.500 köbméter földet hoztak felszínre, aggódva, nem omlik-e rá a fal a múzeumban őrzött 4,5 millió műtárgy valamelyikére. A 18 méter mélységű, 1100 négyzetméteres, „intelligens”, többféleképpen felosztható, kisebb-nagyobb réseken keresztül természetes fényt is kapó térben acéloszlopok és egy élénk narancsszínű gerenda viseli jelképesen a történelem, fizikai valóságában pedig a felbecsülhetetlen értékű kollekció súlyát.
A jövőben itt kerülnek sorra a V&A blockbuster, tehát nagy tömegeket vonzó időszaki kiállításai, elsőként ez év szeptemberétől az Opera: szenvedély, hatalom és politika című, a Királyi Operaházzal közösen szervezett tárlat. Ezzel felszabadul az eredetileg is az állandó gyűjtemény méltó prezentálására létrehozott ún. Déli udvar. A most újrahasznosított területen működött egyébként a múlt század végén a rút Boilerhouse (kazánház) Gallery, ami egy időben a Design Museum otthona volt. A Sir Terence Conran által megálmodott múzeum később önállósodott, nemrégiben pedig pazar új otthont kapott Kensingtonban.
A Boilerhouse felváltását szolgálta volna a híres Spiral, Daniel Libeskind sokat vitatott, majd sutba dobott terve. Ennek felváltására született meg végül hat évvel ezelőtt Amanda Levete és irodája, az AL_A víziója. Az első ránézésre egyszerűnek látszó galéria összetett szellőztetési, világítási, műtárgy-elhelyezési és -mozgatási megoldásokat takar. Érdekesség, hogy a későbbi tömegekre számítva külön lépcsők állnak a fel- és lefelé haladók rendelkezésére. Az egyik egy már eddig is létező teremből indul, jelképes kapcsolatot is kialakítva a régi és az új között.
A Viktória és Albert Múzeum a nyáron ünnepli 165. születésnapját és 108 éve annak, hogy utoljára avattak itt fel új épületet.
A múzeum-direktorrá avanzsálása előtt a jövő munkáspárti vezetőjeként, akár miniszterelnök-jelöltjeként is emlegetett Tristram Hunt számára óriási bizonyítási lehetőség az új részleg, a nagyszabású tárlatoknak helyet adni tudó nagyvonalú kiállítótér. Ahogy a sajtótájékoztatón elmondta, „Albertopolis született újjá”, a lakosság egy olyan jelentős köztérrel gazdagodott, amely megmutatja, hogyan tud szolgálni az építészet egy művészeti gyűjteményt, „hogyan vihető ki a múzeum az utcára”.
