Szeptemberi hírünk arról szólt, hogy az acb Galériát beválogatták a lemondott Art Basel helyett megrendezett virtuális vásárok egyikére; arra, amire kizárólag idei, a pandémia időszaka alatt született munkákkal lehetett nevezni. Az acb Bak Imre egészen friss munkáival jelentkezett és meghívásának ténye azért is figyelmet érdemel, mert a résztvevők körét sokkal szűkebbre – összesen 100 galériára – szabták, mint az „élő” vásárokon.
A londoni Frieze Masters esetében más volt a helyzet, itt az acb – Nádor Katalin munkáival – ezúttal első alkalommal az élő vásáron is szerepelhetett volna, s ez biztosította a galéria helyét az október 16-ig megtekinthető virtuális vásáron, a Frieze Viewing Roomban is. A részvétel lehetősége a legrangosabb vásárok egyikén önmagában is komoly siker a kortárs magyar művészet és műkereskedelem számára, de értékét még tovább növeli, hogy a tekintélyes amerikai művészeti és műkereskedelmi szájt, az artsy az acb Galéria standját a legjobb 15 között ajánlja megtekintésre olvasóinak – a globális galériás színtér olyan nagyágyúi mellett, mint, többek között, a londoni/velencei Victoria Miro, a párizsi Kamel Mennour, a Los Angeles-i David Kordansky vagy a dél-afrikai/londoni Goodman. Az acb a vásáron a két éve elhunyt pécsi fotográfus, Nádor Katalin munkáit állítja ki. Nádor műveivel a galéria a 2018-as Paris Photon lépett ki először – rögtön komoly érdeklődést keltve – a nemzetközi színtérre; a londoni, virtuális szereplés a második jelentős nemzetközi bemutatkozása. A galéria a 30 éven keresztül múzeumi műtárgyfotósként dolgozó Nádor Pécs kultúrtörténetébe mélyen beivódott, de idehaza is csak a legutóbbi években a figyelem középpontjába került kísérleti művészeti munkásságát Kepes György és Moholy-Nagy László absztrakt, fotogram-alapú vizuális kutatásainak folytatásaként prezentálja, amiben a Bauhaus szellemisége is tovább él.
Az acb beválogatása a „tizenötök” közé azért is figyelemre méltó, mert Nádor munkái – ma még legalábbis – lényegesen alacsonyabb áron hozzáférhetőek, mint a többiek virtuális standjain kiállított munkák zöme, márpedig a toplisták mindig a bőség zavarával küzdő összeállítói gyakran hajlanak arra, hogy csak a méregdrága sztárokat kínáló galériák háza táján nézzenek körül. Abból a néhány ezer eurós ársávból, ahová a nemzetközi árai kiépítésének kezdeti szakaszában tartó Nádor árait „belőtték”, csak egy valóban kiemelkedő anyaggal lehet felkerülni a hasonló „best of” típusú listákra. Csak összehasonlításként: a Victoria Miro Alice Neel munkáit 600 ezer és 1.2 millió dollár között, Yayoi Kusama önarcképét 750 ezer dollárért kínálja; a Goodman-nél William Kentridge bronz szoborcsoportjáért 600 ezer dollárt kell fizetni. És hogy honnan tudjuk az árakat? Ez az online viewing room-ok nagy előnye – legalábbis a legtöbb gyűjtő szemében – az élő vásárokkal szemben; míg utóbbiaknál árinformáció többnyire csak az érdeklődő gyűjtő és a galériás közti bizalmas beszélgetésen hangzik el, az online vásárokon az árak általában nyilvánosak – ezt sokan fontos állomásnak tartják a műkereskedelem transzparenciájának növelésében.
Az illusztrációkat az acb Galéria jóvoltából közöljük.