A 2001-ben indult „Művészet Ticinoban 1803–2003”című kiállítás-ciklus immár negyedik, záró fejezetéhez ért. A nagyszabású projekt megszervezéséhez Ticino kantonnak a Svájci Szövetségi Köztársasághoz való csatlakozásának 200 éves évfordulója adta az ötletet 2003-ban a luganói Városi Szépművészeti Múzeumnak. A szervezők célja, hogy a kezdetektől egészen napjainkig átfogó képet adjon a kanton művészeti történetéről. Az 1803-tól 1870-ig, az 1870-től 1914-ig és az 1914-től 1953-ig terjedő periódusok után a most látható, „Az avantgárd elhagyása” címet viselő kiállítás az 1953-tól 2003-ig tartó időszakot öleli fel, és az I. Világháború és 1953 között született, a kilencvenes években is aktív ticinoi művészeket mutatja be.
Az ötvenes évek második felétől, a posztkubizmus hatására, a ticinoi festőművészek egy része szakított az akkori ticinoi festészetet uraló kései 19-századi formákkal. A kiállítás első termeiben a látogató ennek a változásnak lehet tanúja Giuseppe Bolzani, Massimo Cavall, Edmondo Dobrzanski és Sergio Emery képein keresztül. Nem hiányoznak a gyűjteményből azok a művészek sem, akik ugyan nem Ticinoból származnak, de hosszabb vagy rövidebb ideig az ország olasz nyelvű részét választották művészi tevékenységük színhelyéül, közülük megemlíthető például Jean Arp, Julius Bissier, vagy Ben Nicholson. Továbbhaladva a tárlaton Mario Comensoli, Nando Snozzi, Renzo Ferrari, Samuele Gabai és Cesare Lucchini képeit szemlélve, azokkal a formális megoldásokkal szembesülhetünk, amelyek mintegy válaszként szolgálnak az utóbbi harminc év ticinói festészetét megosztó, a figuráció és az absztrakció közötti nagy vitára. A kilencvenes évek bemutatása ezután a geometrikus absztrakció iránt nyitott művészek képeivel folytatódik, mint Livio Bernasconi, Fernando Bordoni, vagy a magyar származású festőművésznő, Vera Heller. A kiállítás emellett két külön termet szentel a szobrászatnak is: az első Nag Arnoldi, Giovanni Genucchi és Max Weiss figuratív jellegű, bronzból és márványból készült műveit mutatja be, a másodikban Selim Abdullah, Paolo Bellini és Klaus Prior a figuráció és az absztrakció között mozgó, bronz, fa és vas alapanyagú alkotásait láthatjuk. A kiállítás utolsó emeletére Felice Varini a lépcsőfokokra, a falakra és a mennyezetre festett, optikai csalódást keltő festménye kíséri fel a látogatót. Az utolsó termek a ticinói és a környékbeli művészeti élet négy kiemelkedő személyiségének monográfiai jellegű kiállításának adnak helyet. Elsőként Edmondo Dobrzanski műveit láthatjuk, akit Svájc olasz részén az ötvenes és hatvanas évek egyik legmeghatározóbb művészének tekintenek. Képeit elsősorban a sötét színek és a pesszimista benyomások jellemzik, amelyeken keresztül rendszeresen megjelenik az emberi lét hanyatlásának témája. A következő önálló rész Massimo Cavalli munkásságát mutatja be, a képek jól illusztrálják a festő művészeti útvonalának különböző szakaszait. A harmadik monográfiai gyűjtemény a folyamatosan kísérletező Carlo Cotti eklektikus életművének állít emléket. A tárlat Niele Toroni műveivel zárul, akinek szabályos távolságokra gondosan és rendszeresen elhelyezett lenyomatai különböző felületeken, terekben és színekben váltják egymást.
A kiállítás 2005. április 17-ig látogatható. Megtekinthető hétfő kivételével minden nap 9–12 és 14–18 óra között.
Cím: Museo Civico de Belle Arti, Villa Ciani, Parco Ciani 6900 Lugano.