A négy művész – Gustav Klimt, Egon Schiele, Otto Wagner és Koloman Moser – születési évszámait évtizedek választják el egymástól: Wagner, a Bécs mai arculatának kialakításában nagy szerepet játszó építész egy gazdag és hosszú életpálya után 77 évesen; Klimt, valamint Moser, a Wiener Werkstätte társalapítója, a Wiener Secession egyik vezéralakja pályája delén, 55, illetve 50 évesen; míg Schiele tragikusan fiatalon, 28 évesen hunyt el a drámai 1918-as évben.
A kulturális turizmusban e négy művész mindegyikére külön-külön is építeni lehetett volna egy éves programot, így viszont most egymás vetélytársaivá is válnak a jó kiállítási helyekért és főként a nézők figyelméért folytatott küzdelemben. A helyzetet nehezíti, hogy 2012-ben Klimt születésének 150. évfordulóját, majd 2015-ben Schiele 125. születésnapját nagyszabású kiállítássorozattal és egyéb rendezvényekkel ünnepelték – kevésbé udvariasan fogalmazva már lehúztak róluk minden bőrt, amit lehetett – s azóta túl kevés idő telt el ahhoz, hogy például komoly új kutatási eredményekkel lehessen előállni.
Az idén Bécsbe látogatóknak mindenesetre nem okozhat gondot találkozni az ünnepelt művészeknek szentelt kiállításokkal, melyeket egy Szépség és romlás (Schönheit und Abgrund) névre keresztelt tematikus év fog össze. Lesznek valóban új és izgalmasnak ígérkező kiállítások és felújítanak egy korábbi sikeres akciót is: a Kunsthistorisches Museum központi lépcsőházában 2012 után újra felállítják azt az állványzatot, melyről a látogatók szeptember 2-ig közvetlen közelről csodálhatják meg Klimt falfestményeit. Aki öt éve lemaradt róla, most itt a valószínűleg sokáig vissza nem térő újabb alkalom…
A tárlatok választéka olyan gazdag, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki, a teljes programot itt lehet tanulmányozni.
A pálmát, úgy tűnik, a Leopold Museum viszi el, ahol az egész esztendő a jeles évfordulók jegyében telik, ami, páratlan Klimt- és még egyedülállóbb Schiele-kollekciójukat ismerve, nem meglepő. Mindkét művésznek nagyszabású egyéni kiállítást szentelnek, melyek néhány hónapig párhuzamosan is megtekinthetők lesznek. A már megnyitott Schiele-kiállításhoz június 22-én társul a Klimt-bemutató; mindkét tárlat november 4-én zár. A Schiele-tárlat a művész expresszionista éveire (1910-1914) koncentrál; míg az olajképek mindvégig a falakon maradnak, a grafikákat fényérzékenységük miatt háromhavonta cserélik, így összesen három menetben lesznek láthatók, érdemes lesz tehát többször is visszatérni a tárlatra.
A kiállítás ünnepi alkalom, a múzeum nem érzi szükségét annak, hogy az elmúlt hónapok szexuális zaklatási ügyeinek fényében valamilyen módon reflektáljon a témára, amit például a bostoni Museum of Fine Arts napokban megnyílt Klimt és Schiele-kiállításának kurátorai Schielével összefüggésben megtettek – igaz, a téma sokkal nagyobb hullámokat kavar az Egyesült Államokban mint Ausztriában.
A Klimt-show a művésznek a késői historizmustól a szecesszióig bejárt útjára koncentrál és itt lesznek először láthatók azok a művei, melyeket egyik örököse a közelmúltban helyezett tartós letétbe a múzeumban. Klimt utolsó, befejezetlen mesterműve, A menyasszony külön termet kap, ahol a látogatók a mű létrejöttének folyamatával is megismerkedhetnek.
Van emellett a Leopoldban két olyan tárlat is, ami – különböző módon – kontextusba helyezi a két legnagyobb osztrák festő munkásságát. Június 10-ig látható a Bécs 1900 körül! – Klimt, Moser, Gerstl, Kokoschka című tárlat, ami Klimtet és Mosert, azaz a bécsi szecesszió legismertebb mestereit a két nagy osztrák expresszionistával, Gerstllel és Kokoschkával állítja párbeszédbe. Mosert természetesen nemcsak festményei, hanem a Wiener Werkstättében készült bútorai és design objektjei is képviselik a tárlaton. Nem hiányozhat a sorból egy kortárs kontextus sem: a Schiele – Brus – Palme. A zuhanás álmai című, június 11-ig látható kiállításon a ma élő művészek két nemzedékének neves képviselői, Günter Brus (80) és Thomas Palme (51) munkáiban jelenik meg a Schiele műveire oly jellemző kíméletlenül radikális önelemzés.
Természetesen nem marad ki a sorból a Belvedere sem; az Alsó-Belvedere két kiállítása is kapcsolódik az évfordulókhoz. Az egyik épp ezekben a napokban nyílik, s az egyetlen az ünnepi kiállítások sorában, melynek komoly magyar vonatkozásai is vannak. A Klimt nem a vég – Feltörekvő Közép-Európa című, augusztus 26-ig nyitva tartó tárlat a Belvedere és a brüsszeli Palais des Beaux-Arts (BOZAR) közös projektje, melyben együttműködő partner a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is. Bár 1918-ban a történelemben és a művészetekben is lezárult egy korszak, az egykori monarchia államainak művészei között egészen a második világháború kitöréséig élénk maradt a kapcsolat és a kölcsönös befolyás. A kiállítás a térség mintegy 80 vezető művészének munkáival igyekszik felvázolni, miben nyilvánult meg ezekben az évtizedekben a folyamatosság a Klimt és Schiele nevével fémjelzett korszakkal és milyen tendenciái voltak a változásoknak. A magyar művészetet ebben a válogatásban többek között Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Kádár Béla, Moholy-Nagy László és Barcsay Jenő munkái képviselik. (Bécs után ez a tárlat 2018. szeptember 21. és 2019. január 20. között Brüsszelben is bemutatásra kerül.)
Ugyancsak az Alsó-Belvedere-ben, az Orangerie-ben nyílik majd október 19-én az Egon Schiele – Egy gyűjtemény útjai című kiállítás, ami a múzeum saját Schiele-kollekcióját mutatja be, minden korábbinál pontosabban dokumentálva az egyes alkotások sorsát és 2016-ban megkezdett alapos állapotfelmérésük eddigi eredményeit.
A bécsi Klimt-villa rendszerint kimarad a néhány napra a császárvárosba látogatók programjából, pedig a művész egyetlen, máig fennmaradt műterme található itt, amit életének utolsó éveiben, 1911-1918 között használt. Az idei évfordulóra nemcsak az épület, hanem parkja is régi fényében ragyog, és május 5-én itt nyílik meg a Klimt lost című, az év végéig látható, izgalmasnak ígérkező időszaki kiállítás, ami az osztrák mester eltűnt műveinek sorsával foglalkozik.
A jubileumi év „hajrájában”, október 10-én nyílik meg a Bank Austria Konstforum Wien Japonizmus című bemutatója, ami a nyugati művészek 1900 körül kitört „Japán-mániáját” dokumentálja a távol-keleti művészet rájuk gyakorolt hatásának bemutatásával. Ez a művészet Klimtet és Schielét is inspirálta, így az ő munkáik központi helyet foglalnak el a tárlaton, ahol a mintegy száz műtárgy között Edgar Degas, Henri de Toulouse-Lautrec és a „Blauer Reiter” művészeinek munkái is szerepelnek majd.
Bécs népszerű iparművészeti és kortárs művészeti múzeuma, a MAK (Museum für angewandte Kunst/Gegenwartskunst) Schiele kivételével az összes ünnepelt művésznek szentel egy-egy kiállítást. A Klimt’s Magic Garden egy virtuális valóság-kísérlet, amihez a múzeum legféltettebb kincsei közé tartozó, egy brüsszeli palota mozaik frízéhez készült Klimt-vázlatok, és további Klimt-mesterművek adják az apropót. Frederick Baker osztrák származású, de többnyire Londonban élő film- és médiaművész interaktív projektje egy e műveket megidéző fantasztikus virtuális világba kalauzolja a nézőt. A még április 22-ig látható tárlatot május 30. és szeptember 30. között a Post Otto Wagner. A Postatakarékpénztártól a posztmodernig című kiállítás követi. (A cím szójáték, ami arra épül, hogy a posta szó német megfelelője és a „poszt” előtag írása a németben azonos.)
A kiállítás elsősorban Wagner és pályatársai kölcsönhatására, konfliktusoktól nem mentes viszonyára, a városépítészet megújításáért vívott küzdelmeire és annak a befolyásnak a bemutatására fordítja a figyelmet, amit Wagner elméleti munkásságával és olyan kiemelkedő alkotásaival mint a bécsi Postatakarékpénztár épülete, vagy a Stadtbahn, azaz a városi vasút állomásai, a modern és posztmodern építészetre gyakorolt. Végül december 19-én nyílik meg a Koloman Moser. Egy univerzális művész Gustav Klimt és Josef Hoffmann között című tárlat, ami többek között a Wiener Werkstätte archívumára épít. Moser 1903-ban a „bécsi műhely” társalapítója volt és annak munkájában festőként, grafikusként és iparművészként 1907-ig vett részt. Az archívum ma a MAK tulajdona.
Wagnernek a legnagyobb szóló show-t a Bécs történelmének és jelenének legkülönbözőbb aspektusait feldolgozó és bemutató Wien Museum szenteli. Az október 7-ig megtekinthető kiállítás a „világváros építője” tevékenységének minden aspektusát felöleli; az 500 kiállított tárgy között, melyek egy része először kerül a nagyközönség elé, festmények és rajzok éppúgy vannak mint tervrajzok, makettek vagy személyes használati tárgyak. A múzeumnak van egy filiáléja is, mégpedig a Stadtbahn karlsplatzi állomásának egyik, ugyancsak Wagner által tervezett pavilonjában, melyben idén október 31-ig látogatható az építésznek szentelt kiállítás.
Végezetül megemlítjük Bécs bútormúzeuma, a Hofmobiliendepot már megnyílt és október 7-én záruló, Wagner, Hoffmann, Loos és a bécsi modernek bútortervei. Alkotók, megrendelők, kivitelezők című kiállítását, ami Wagner és a kor két másik fontos osztrák építésze, Josef Hoffmann és Adolf Loos belsőépítészeti és bútortervezői munkásságába enged a három művész szemlélete közötti különbségekre is rávilágító betekintést. A tárlat bemutatja a tervezők legfontosabb megbízóit és a tervek legismertebb kivitelezőit is.