Walker Art Center, Herzog & de Meuron szárny, Minneapolis
Úgy tűnik, hogy a kortárs művészeti múzeumok hamarosan kénytelenek lesznek kidobálni gyűjteményeik nagy részét. A művészeti iskolák folyamatosan termelik a művészeket, a művészek pedig egyre több műalkotást gyártanak. A tárolókapacitás viszont nem tud arányosan növekedni. Ezt bizonyítja a Walker múzeum új szárnyában rendezett, a múzeum 1940-tól napjainkig gyarapodó gyűjteményét bemutató kiállítás is. Többszáz műalkotást láthatunk, amelyek keletkezésük idején fontosnak látszottak, de mára legtöbbjük tökéletesen érdektelen. A háború után született absztrakt festményeket (Ellsworth Kelly, Lucio Fontana, Hans Hofmann, Mark Rothko, Robert Motherwell) az 1960-as évek alternatív modernistáinak (Hermann Nitsch, Kazuo Shiraga, Shozo Shimamoto, Bruce Conner) munkái követik. Majd jönnek a Fluxus és az Arte Povera példái, a 60-as és 70-es évekből, aztán a Pop Art, benne Jasper Johns díszlete Merce Cunningham tánc-performanszához. Minimalizmus (Joan Mitchell, Matthew Barney, Robert Gober, Sherrie Levine, Kara Walker), végül a jelenkor szerteágazó, követhetetlen kreativitása (Vija Celmins, Felix-Gonzalez-Torres, Derek Jarman, Charles Ray, Kay Hassan, Sheela Gowda, John Bock, Thoma Hirschhorn, Mike Kelley, Nari Ward, Jac Leirner, Rivane Neuenschwander, Paul Thek), Sigmar Polke és Joseph Beuys társaságában. A kiállítás látogatója először azt kívánja, hogy a munkák nagyrészétől szabaduljon meg a gyűjtemény. Aztán, túljutva a holtponton azt szeretné, hogy a múzeumot addig bővítsék, amíg eléri New Yorkot.
Az Idő formája
Walker Art Center, Herzog & de Meuron szárny, MinneapolisÚgy tűnik, hogy a kortárs művészeti múzeumok hamarosan kénytelenek lesznek kidobálni gyűjteményeik nagy részét. A...