Logical Conclusions: 40 Years of Rule-Based Art (Logikus következtetések: A szabály-alapú művészet 40 éve)
Pace Wildenstein (534 West 25th Street)
Frank Stella, Donald Judd, Sol LeWitt és Robert Mangold munkásságán példázva, az 1960-as évek szabály-alapú művészete absztrakt, önmagukra vonatkoztató formákat produkált, amelyekben hangsúlyosabb volt az őket létrehozó folyamat, mint a tartalom. Kortárs művészek, mint Keith Tyson, Tara Donovan, Jonathan Monk, Andrea Zittel és Julie Mehretu, hasonlóan logika-hajtotta stratégiákat alkalmaznak, más eredményeket keresve. Lenyűgözi őket az információ-megszállottság kultúrája, a globális identitás és a tudományok haladása. A közel 60 munkát bemutató kiállítás igazi profi kurátori hozzáállást tükröz. Minden kiállított mű elég teret és méltó szomszédot kap, így valamennyi élvezhető. Így kiállítva a sok valóban többet jelent.
Címéhez hűen a kiállítás 40 évet mutat be és tágan értelmezett témája széles spektrumot enged érvényesülni, olyan művészek munkáit is megtaláljuk itt, amelyeket az ember, első gondolatra nem igazán vár ebben a kontextusban megjelenni: Warhol, Jeff Koons és Nauman pédául. És éppen ez adja a vállalkozás igazi erejét. Az ilyen széles látókör animálja és re-kontextualizálja a nyilvánvalóbb választásokat. Warholnak a művészt gépként való meghatározása és Felix Gonzalez-Torres elégikus darabjai így új jelentést nyernek, életre keltve Mel Bochner és Hanne Darboven közelükben kiállított műveinek hideg intellektualizmusát is.A legkorábbi kiállított munkák Josef Albers és Ad Reinhardt festményei, tónus-absztrakciók 1958-ból. Nem titok, hogy Albers-nek erős hatása volt Reinhardt munkásságára, kapcsolatuk most különleges módon rezonál Marcel Broodthaers, Charles Ray és Vik Muniz kapcsolódásával, akik nagyon hasonlóan keresik a semleges jelekben rejlő költői lehetőségeket. Sok más, váratlan hasonlóságot, revelációt találtam a kiállításon, amelynek gyönyörűen megtervezett katalógusa a téma további kutatására ösztönöz.
