Az akcióról, amelynek kapcsán a CHB (Collegium Hungaricum Berlin) pozícióját, valamint a magyar művésztársadalomnak a kulturális intézményrendszerhez való viszonyát is erős kritikával illette a két művész, Horváth Tibor és László Gergely, a Mérce.hu nyomán az artportal is beszámolt, kiegészítve még néhány gondolattal a két művész egyikétől. Emlékeztetőül: az akció egy vetítést szakított meg, Erdély Miklós 1977-es, Álommásolatok című filmje ment éppen, a program pedig a CHB Dialektik der Bilder című kiállításához kapcsolódott, amely neoavantgárd és kortárs művészek munkáit is felvonultatta, a budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményéből válogatva.
Erdély Miklós jogörökösei november 1-én levelet juttattak el szerkesztőségünkhöz, amelyben a CHB-ben történtekre és az azt övező kommentárokra is reagálnak. A levelet változtatás nélkül közöljük.
„Erdély Miklós Álommásolatok című filmjének a Collegium Hungaricum Berlin-ben történt vetítésével és az azt megzavaró demonstrációval kapcsolatban.
Ma értesültünk a berlini CHB-ben történtekről.
Bonyolult helyzetleírás, találgatások és fejtegetések helyett, amelyekre remélem hamarosan sor kerül édesapánk tevékenysége és a hagyatékkal való hosszú időn át érzékelhető méltatlan elbánással kapcsolatban, csupán néhány megjegyzést teszünk.
1. Ahogy jeleztük az első mondatban, az eseményről nem értesítettek minket. Hozzájárulásukat a vetítéshez nem adták a jogörökösök.
2. A vetítést „megzavaró” akciót és a demonstrációt végrehajtó művészek hozzá fűzött nyilatkozatát figyelemre méltónak és átgondolásra érdemes megnyilatkozásnak tartjuk.
3. Hogy édesapánk, Erdély Miklós mit csinált volna és hogyan viszonyult volna az itthoni történésekhez, bizonyossággal nem mernénk megmondani. Bizonyára már jóval előbb jelezte volna véleményét a mindenkori ún. „kultúrpolitikáról”, még mielőtt ennyire elfajul a helyzet.
Szerintünk önálló, szellemesen egyszerű véleménye lenne, amelyet nyíltan vállalna. Az intézményesülés minden formájától tartózkodott, ahogy az Optimista előadásban kifejti.
4. Édesapánk hagyatékával való eljárás idehaza is, minden rendszerben és minden kormányzás alatt botrányos volt. Az is jól mutatja ezt, hogy az ezt felvállaló művészeti szakértők Erdély Miklós elhunyta után 35 évvel sem voltak képesek egy átfogó monográfiát, oeuvre katalógust összeállítani és megjelentetni róla, pedig ehhez minden segítséget megadtunk. Újabb kezdeményezésünkre érdemi válasz nem érkezett. 2018-ban, apánk születésének 90. évfordulójára rendezendő kiállításhoz intézményes partnert nem találtunk, így egy galéria fogadta be, a MissionArt. A Képzőművészeti Egyetem eredeti Erdély műveket nem állított ki (Optimista kiállítás, 2018 – a szerk.), csupán dokumentumokat és a hallgatók vegyes színvonalú reflexióit. A tárlaton bemutatott jelentős ERDÉLY c. vaskos kötetet, melyet Kőhalmi Péter írt, egy példányban meg lehetett tekinteni. Azóta sem hozzáférhető.
Számunkra a helyzet úgy is értelmezhető, hogy apánk által képviselt szellemiség kisajátítási kísérlete, elhallgatása, az elkeseredett értelmezési próbálkozások az életmű aktualitását, provokativitását és érvényességét valamint az őt és munkásságát kanonizálni szándékozók kritikáját is jelentik, jelzik, ezzel a vele foglalkozók és róla hallgatók még inkább elismerik és indirekt módon bizonyítják az életmű jelentőségét.
Erdély György és Dániel
Erdély Miklós fiai
és szerzői jogainak örökösei„
Nyitókép: Részlet Erdély Miklós Álommásolatok (1977) című filmjéből. Forrás: BBS Archív
