Az utókor tisztelgése – Farkasházy Miklós kiállítása

Aulich Art Galéria
2005. november 21.–2006. január 23.
Farkasházy Miklós (1895–1964) a hazai modern művészet kissé elfeledett képviselője. De élénk színpalettájának és dekoratív grafikuskezének köszönhetően egyre inkább visszakúszik a köztudatba. Nem nehéz megjósolni: rövid idő, és ismét divatos lesz! Az aukciókon jól szereplő „polgári avantgárd” elkötelezettje. Nem hagyta érintetlenül az izmusok forma-forradalma, de hát mit tegyünk, nem mindenki forradalmár-alkat. Farkasházyt – akárcsak Scheiber Hugót – az avantgárdból nem a lázadó ideológia, a világ marxista újrateremtése izgatta, hanem a színek és formák fantasztikusan új perspektívái.  A húszas években német környezetben talált rá a modernség hangjára. Először iparművészként és grafikusként tevékenykedett. Szénrajzai leegyszerűsített, dekoratív vonalhullámokból épülnek fel; erős rajzolat és jelzésszerűen lágy tónusok – mintha egy Czakó homok-animációt néznénk. De hamar belekóstolt a piktúrába is. Hiába indult a grafika felől, festményein elképesztő energiával izzanak a színek. Mintha Rippl-Rónai kukoricás stílusát lazította volna kissé fel, a pointillizmus pötty-festő hagyományával. Aprócska, négyzetes ecsetnyomok, fantasztikus színorgiában, dekoratív formák közé foglalva. Farkasházy képei szerethetők és élvezetesek – igazi szemhez szóló örömművészet.