Magukba zárt világok, november 30-ig, Tárt Kapu Galéria, Budapest.
Nemzetközi kiállításról van szó: először láthatók idehaza magyar és német autizmussal élő alkotók képei egymás mellett. A Mosoly Otthon Alapítvány autista lakóotthonokban rendez művészeti foglalkozásokat, de kiállításaival is évek óta jelen van a hazai outsider art világában.
2010-ben a Miskolci Galériában megvalósult A konkrét Birodalma, 2011-ben pedig a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Privát Labirintusok című tárlat keretein belül mutatták be az autizmussal élők világát, saját egyedi látásmódjukat.
Zoltán Gábor: 2012, 65x50cm, papír tus
A Tárt Kapuban a magyar anyagot az akku – Autismus, Kunst und Kultur gondozásában álló német munkák egészítik ki, melyeket többek közt, 2010-ben a documenta Halle-ban, Kasselban mutattak be (Ich sehe was, was du nicht siehst/ Nézem, amit te nem látsz című kiállításon). A hazai és a német szervezet is egy célon munkálkodik: minél nagyobb közönséggel megismertetni az autista alkotók munkáit, művészetüket valóban nagybetűs, azaz elismert művészetként mutatva be.
A kiállítás címe Magukba zárt világok, és ez az autizmussal élők létmódjára is utal. Ez a világ nehezen megközelíthető, mivel gyakran nem, vagy nagyon nehezen képesek verbális kommunikációra – ezt viszont vizuális kifejezőerejük ellensúlyozhatja. Képekben, vizuális szabályrendszerekben gondolkodnak, műveikben ezeket képezik le.
Fontos azonban, hogy a leképezett világ a mi saját világunk, csak egy teljesen más nézőpontból. Ugyanabban a világban élnek, mint a többség, így ugyanazt a világot is mutatják be, csak éppen – ahogy Dr. Stefanik Krisztina, autizmus szakértő fogalmazott a megnyitóbeszédében – egy autizmus szemüvegen keresztül. Mi történik, ha mi is feltesszük ezt a szemüveget?
Mégis, mit, milyen összefüggést látnak, amit mi nem? Vagy ahogy Katharina Dietz, az akku-tól rákérdezett: mit mutathatnak, taníthatnak nekünk ők a világunkról? Erre pedig sokféleképpen kínálnak választ ezek a munkák.
Varga Máté munkája
Van, aki teljesen absztrakt módon teszi geometriai formákkal, mint Varga Máté, vagy hieroglifikus jelekkel, mint Adolf Beutler. Intenzív, heves vonalak és színek halmozásával, mint Stadtmüller Tamás és Bernhard Hennecke. Van, aki kalligrafikus eszközökkel dolgozik, mint Vreczenár Viktor és Mathias Völksch. Figuratív elemekkel is találkozhatunk például Zoltán Gábornál, Kalocsai Nóránál és Reimar Thomsen-nél, hogy csak párat említsek. A sokféle megközelítést maga az autizmus spektrumzavar is indokolja, mely nevében is jelöli a fejlődési eltérés különböző mértékét és formáit.
Bármilyen módon is teszik, egy biztos, hogy valamiféle állandóságot igyekeznek teremteni a számukra zavaró, kiszámíthatatlan és bizonytalan káoszból, ami a világ, mely őket körülveszi. Ezért nem ritka náluk a repetitív ismétlődés, mint például Philip Wewerka esetében, ugyanannak a motívumnak a többszöri, gyakran állandó ismétlése, amit többek között Réti Kristóf manócskáin is megfigyelhetünk.
Kalocsai Nóra munkája
Emellett a kiegyensúlyozott kompozícióval és színérzékkel is biztonságot teremtenek. Hogy melyik megközelítési mód a legérdekesebb? Egy autista alkotó szavaival élve: „Mindegyik, csak éppen mindegyik máshogy.” Az anyag emiatt roppant erős, hiszen bemutatja magának az autizmusnak és az autizmussal élők alkotásainak sokféleségét, ezzel is alátámasztva, hogy az autista művészet sajátos karakterjegyei által már önálló művészeti területté nőtte ki magát az outsider art-on belül hazánkban és nemzetközi viszonylatban is.
Nem emlékeztet-e ez az állandóságra való törekvésük minket saját magunkra? Mi is valamiféle állandót és bizonyosat keresünk a világban, vagy éppen igyekszünk magunknak teremteni, csak egészen eltérő módszerekkel. Nem kell ahhoz autistának lenni, hogy elvesszünk az információ túltermelésben, a külvilág ellentmondásos ingereiben. De ha belépünk a kiállításra, és felvesszük azt a bizonyos szemüveget, a káosz rendszerekbe alakul át a képeken.
Stadtmüller Tamás munkája
Gondolkodjunk el Sugár János, képzőművész megnyitóbeszédében feltett kérdésén, miszerint az ő nem értésük, segítheti-e a mi megértésünk? Nagyon is. Szabálykeresésük, bizonyosság és állandóság utáni vágyuk vizuális dokumentumai közt barangolva elfog minket valamiféle nyugalom. A képeken a káoszból rendet teremtettek, a világ hirtelen egyszerűen szabályossá és érthetővé vált számunkra is. A kiállításról kilépve is fennhagyhatnánk magunkon a szemüveget, hiszen az autista művek és problémák, kilépve az autizmus kontextusából, globálisabb nézőpontból is fontosak lehetnek.
Kiállító művészek:
Adolf Beutler, Angelika Bienst, Josef Gürkan, Corinna Heidepriem, Bernhard Hennecke, Manuel Hertel, Till Kalischer, Reimar Thomsen, Matias Völksch, Phillipp Wewerka, Abucki Dávid, Bálizs Mihály, Bihari László, Kalocsai Nóra, Kiss Péter, Lakatos Renáta, Nótár Imre, Pados Zulejka, Réti Kristóf, Stadtmüller Tamás, Varga Máté, Vreczenár Viktor, Zana Kristóf, Zoltán Gábor
A cikk nyitóképe: Varga Máté munkája. Forrás: Autistic Art
A cikk lejjebb folytatódik.