Rendhagyó szülői értekezletet tart a Nemmivoltunk! Crew művészcsoport a túlélésért küzdő Stúdió Galériában.
Ahogy átléptem a küszöböt, rögtön egy „Általános iskolai gyakorlókert” rácsai között találtam magam, azután beleütköztem egy betonhátizsákba, majd azonnal magamhoz vettem egy intőt (csak a miheztartás végett), és lerogytam a megcsonkított székek egyikébe. Háttal a falnak, mert ott meg könyvekből készült pisztolyok lógtak.
A diploma előtt álló fiatal képzőművészekből alakult csoport alig kétéves, de máris szarkasztikus humorral átszőtt élménykiállítást rendez. Működik az iróniájuk, mert olyan mozzanatokra építenek, amelyek könnyen dekódolhatók, hiszen benne vannak a rendszerváltás előtt születettek nagy közös csomagjában. Abból építkeznek, amit ők is – nemes egyszerűséggel – úgy kaptak. Itt és most jól élnek vele.
A kiállítótér egyik fele olyan, mint egy félbevágott osztályterem, a padok és a földre dobált könyvek némelyike valóban a falból „lóg ki”. A székek törpéknek, a padok zug-grafománoknak is kiváló terepet nyújtanak a szorongás felidézéséhez. A kiállítótér másik fele arról mesél, hogyan rosszalkodnak ma a fiatal művészek. Az ablakok elé helyezett gólyával díszített vasrács a cenzúrázott kilátáshoz (vagy belátáshoz?) járul hozzá, az átszerkesztett világatlasz tájékozódni segít. A szétdobált tankönyvek és az igazgatói felszólításra 300 forintért árult, Munkafüzet névre keresztelt fanzinok a vizuális kultúránkat próbálják felszabadítani.
A hat művész közül szinte mindenki drasztikusan vicces, és ez éppen jót tesz a szociálisan is, társadalmilag is, műkereskedelmileg is érzékeny kortárs művészetnek. Ráadásul jobb helyszínt nem is választhattak volna, a Stúdió Galéria éppen lomtalanít a hátsó szekcióban, próbálják rendezni – egzisztenciálisan ellehetetlenült – soraikat. Félig-meddig még erre is rímel a Szülői értekezlet: a fiatal képzőművészeket tömörítő FKSE már rég felnőtt, csak a kultúra finanszírozás intézményrendszere ezt és ennek fontosságát még nem vette észre.
Addig is, amíg ez megtörténik, még van időnk elidőzni a késleltetett ifjúkor rejtelmein, most még lehetünk együtt érzők is. Horror Pista gonosz kis rajzokkal borzolja a szülők idegeit, Tóth Márton Emil fajsúlyos röpdolgozata „nehéz eset”, inkább addig jó, amíg a padon hever és a pedellusnak nem jut eszébe visszadobni – minthogy betonból van. A tankönyvek szemléltető ábráiból Czékmán Csaba „becsavarodós” képeket variált össze. Fillér Máté egy rajzfilmsorozat hirtelen és szomorú beszüntetését dolgozta fel. A fegyelmet biztosító fegyvereket Szabó Ottó saját tankönyveiből szerelte össze, Brückner János pedig interjút készített a nemrég bezárt Janikovszky Éva Iskola volt diákjaival. Ez a riport segít visszaszomorodni a felnőttkorba. A személyes élményeiket elmesélő gyerekek őszinte csalódottsága hirtelen eszünkbe juttatja, milyen védtelenek a tudás házai, és milyen egyszerűen lehet iskolákat, kórházakat vagy galériákat ideiglenesen, aztán végérvényesen bezárni. Bezárattatni. Majd azt mondani: nem mi voltunk!
Stúdió Galéria – Fiatal Képzőművészek Stúdiója
2011. 9. 13. – 2011. 10. 8.
