Bagyó Anna: Art Basel Miami Beach – Miami (2006. december 7–10)

Az Art Basel Miami Beach (ABMB) művészeti vásárt az év modern- és kortárs műkereskedelmének záróakkordjaként tartják számon. A december elején ötödik alkalommal megrendezett fórumot az idén is jelentős érdeklődés, látogatottság (40 ezer) és értékesítés kísérte. Az Európából, Bázelből származó és Floridában is meghonosodott, Amerika ma már legjelentősebb művészeti vására népszerűségét elsősorban Miami előnyös fekvésének, nemzetközi szellemének és a város kultúrára, művészetekre való nyitottságának köszönheti. Az ABMB idejére szerveződnek a térség legjelentősebb kiállításai. 2006-ban rekordszámú, 14 kisebb szatellit vásár is várta a közönséget. A vásár popularitását bizonyítja többek között az is, hogy a pályázók kevesebb mint egyharmada, 200 galéria kapott bemutatkozásra lehetőséget. A résztvevőknek – New York-i dominanciával – csak a fele volt amerikai, a többiek a világ minden részéről érkeztek. Az európaiak között a németek vezettek – jelentős számban Berlinből –, ők a külföldi kiállítók közel felét, míg a londoniak a negyedét alkották. A további részvételt illetően 10 körül alakult a galériák száma a zürichi, francia, olasz és spanyol kiállítók körében. Az osztrákok 6 szereplővel reprezentáltak, míg a kontinens többi országából 1–3 résztvevő volt jelen. A latin-amerikai galériák is szép számban mutatkoztak be – 8 brazil, 6 mexikói és egy-egy más, dél-amerikai galéria színesítette a palettát. Ázsiából, a kontinens nagy népszerűsége ellenére kevés, csupán 8 galéria volt jelen. A kelet-európai térség pedig még szerényebben szerepelt, egy-egy lengyel és orosz képviseletében.
Az Art Basel Miami Beach európai szülőjéhez, az Art Basel-hez hasonlóan a modern és a kortárs művészet színterén a krémek krémjét képezi. Olyan jelentős galériák keresték a gyűjtők figyelmét, mint a modern művészetet felkaroló montreali Landau Fine Art, a müncheni Thomas és a népszerű, Németországból Svájcba költözött Gmurzynska Galéria. A kortársak közül a New York-i Sonnabend, a londoni White Cube vagy a berlini Klosterfelde állított ki. A vásáron és napjaink műkereskedelmében a szobrok és a nagyméretű festmények igen jelentős szerepet kaptak. Például az amerikai Alexander Calder, Donald Judd és Kiki Smith, az indiai, konyhai fémedényekből építkező Subodh Gupta vagy a bútorokból készített hangszerekről ismert kínai Chen Zhen. A képek között, szinte teljes falat beborító festmények is szerepeltek, többek között a klasszikusabb Antoni Tápies és a ma középgenerációs, a kilencvenes években feltűnt angol Damien Hirst.
A vásáron a kiállító galériák mellett kiemelt hangsúlyt kaptak a projektek, főleg a kísérletező szellemű, a catting-edge művészetét követő kiállítók. Az Art Nova szektorban igen nagyszámú, 62, maximum három művészt képviselő galéria mutatkozott be, akik a legfrissebb műveket tárták a közönség elé. Itt a klasszikusabb műfajokon kívül jelen voltak többek között a videó, az installáció és a médiaművészet darabjai is.
Az Art Kabinett projektet szintén népszerűség övezte. A 14 kiállító galéria standján, kurátorok rendezésében, szeparált térben egyéni vagy csoportos tematikus kiállítást mutattak be a modern és a kortárs művészet ismert gyöngyszemeiből. Például a Kicken Berlin Galéria  Moholy-Nagy László fotóit, fotó-kollázsait prezentálta.
Miamira jellemzően a vásár pavilonján kívül a szabadtérben is történtek kiállítások. Az óceán közelében 22 hajókonténert alakítottak át kiállítótérré, ahol a fiatal galériák a feltörekvő művészek – a helyszín szelleméhez hűen többségében – rendhagyó projektjeit mutatták be. A pálmafákkal díszített, homokos part a kiállításokon és pihenésen kívül még otthont biztosított 7 fiatal performansz-művész szereplésének is. A Szabadtéri Mozi vásznán pedig olyan videó-filmeket vetítettek, ahol a hang, a zene és a pop-kultúra keveréke érvényesült.
A másik népszerű és szinte mindenki által felkeresett helyszín a  pavilonhoz közeli Botanikus kert volt. Többek között a speciálisan rendezett csarnokban vetítették Nam June Paik emlékének tiszteletére 17 művész videó-filmjét. A kortárs zene nagyjának, John Cage-nek a műveit pedig zsinór nélküli fülhallgatón keresztül kísérhette a közönség.