A platformot, melynek célja, hogy széles és jól átlátható elérhetőséget biztosítson az említett két régió művészeinek, Suzana Vasilescu művészettörténész és művészeti tanácsadó, a bukaresti SUPRAINFINIT Galéria alapítója és igazgatója, és Andreea Stanculeanu művészeti tanácsadó, a szintén a román fővárosban működő Sector 1 Galéria alapítója és igazgatója hozta létre. A platform évi öt aukciójával és három kurátori kiállításával, valamint a privát eladásokon keresztül a művészetkedvelők új online közösségét kívánja létrehozni; szakmai hátterét az érintett országokban működő tapasztalt, az adott ország művészeti színterére jó rálátással rendelkező és sokrétű műkereskedelmi tapasztalatokat szerzett szakértők hálózata biztosítja.
A magyar piac vonatkozásában ezt a feladatot Ferenczy Bálint művészettörténész, fotótörténész látja el, aki a Sotheby’s Institute of Artnál tanult, majd 7 éven át Londonban nemzetközi művészeti tanácsadó cégeknél, illetve a Sotheby’s-nél dolgozott. Több, mint két évig volt a budapesti Q Contemporary magánmúzeum londoni igazgatója, majd budapesti ügyvezető igazgatója. Jelenlegi, Budapesthez és Londonhoz kötődő projektje az Initio Fine Arts, melynek alapító igazgatója. S hogy milyen fontos terepei a kapcsolatépítésnek a nagy nemzetközi vásárok, jelzi, hogy Suzana és Bálint a párizsi FIAC-on ismerkedtek meg egymással és döntöttek az együttműködés mellett. Bálint, mint független konzulens feladata a magyar vonatkozású műtárgyak felkutatása, értékbecslése, és az egyes művekhez tartozó tanulmányok megírása.
Egy csak online működő, nemzetközi dimenziójú műkereskedelmi platform beindítása néhány évvel ezelőtt nemcsak kockázatos, de kifejezetten vakmerő vállalkozás lett volna; az elmúlt két évben azonban, nem kis részben a pandémia által kikényszerítve, megváltozott a helyzet: a gyűjtők egyre otthonosabban mozognak az online térben, szívesen vásárolnak műveket az interneten keresztül. Az ANS AZURA tételei az árverésekig nem is „mozognak”, azaz eddigi tulajdonosaiknál maradnak; a potenciális érdeklődők a katalógus részletes, a provenienciáról is a megszokottnál több információt adó leírásaiból és jó minőségű reprodukcióiból, a kívánságra megküldött állapotjelentésből és nagy felbontású fotókból tájékozódhatnak. Csaknem valamennyi tétel leírásában szerepel az is, hogy mely országokban találhatók az árverés időpontjában; ez segít a várható szállítási költségek felbecsülésében is. Előfordulhat, hogy egy-egy mű beadója annyira őrizni kívánja inkognitóját, hogy még egy ország-szintű helymeghatározáshoz sem járul hozzá; ez történt például a december 2-án Egy más perspektíva. A háború utáni korszak a közép-kelet-európai művészetben címmel megrendezett első árverés egyik legfontosabb tételével, Bak Imre munkájával, amire később még visszatérünk. Erről a műről a katalógusból csak az derül ki, hogy európai magángyűjteményből – mint megtudtuk, egy nagyon jelentős nyugat-európai kollekcióból – került az árverésre.
Egy új ház számára az első árverés komoly kihívást jelent, egyrészt az anyag összeállításában, másrészt hírének a potenciális érdeklődők legszélesebb köréhez való eljuttatásában. Az első feladatot sikerült jól megoldani; a kereken 60 festmény, plasztika és fotó alkotói között a régió kortárs és „klasszikus kortárs” művészete számos kiemelkedő reprezentánsa, köztük – a már említett Bak Imre mellett – Magdalena Abakanowicz, Ion Grigorescu, Geta Bratescu, Paul Neagu, Ivan Kozaric, IRWIN, Adrian Ghenie, Boris Demur, az OHO Group, Jan Ziemski, Julie Knifer és Wilhelm Sasnal nevével találkozhatunk. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy Románia, Lengyelország és Jugoszlávia néhány utódállamának képviselete volt az anyagban a legerősebb. Az egyedüli, fentebb már említett magyar tétel Bak Imre Sávok III. című, 1968-as festménye, a művész ma rendkívül keresett hard edge korszakának egyik fontos darabja volt. (Érdekesség, hogy néhány hete Budapesten, a Virág Judit Galériánál az egy évvel korábban, 1967-ben született, lényegesen nagyobb méretű Sávok I. is kalapács alá került; azt a festményt 30 millió forintért ütötték le.) A Sávok III. most 65 ezer euróért, azaz kb. 24 millió forintért kelt el, ehhez még 22%-os jutalék járul. (Az ANS AZURA a nemzetközi gyakorlattal egyezően, a hazaitól inkább eltérően sávosan degresszív jutalékrendszerrel dolgozik.)
Bár az árverés anyaga alapvetően a „célterületre” fókuszált, jelzésértékű volt néhány, a szélesebb kontextusba történő beágyazást segítő, más európai országok művészetét reprezentáló alkotó, így Martin Kippenberger, Helmut Federle, Karel Appel vagy Jonathan Meese műveinek felbukkanása.
Az aukció előzetes népszerűsítését a ház online és offline csatornákon keresztül két londoni PR partner közreműködésével végezte, kiemelt szerepet szánva a kampányban a közösségi médiának. E munka eredményessége az előzetesen regisztrálók nagy számában és a jónak mondható, közel 75%-os elkelési arányban is mérhető volt.
Az árverés tételeinek többsége a néhány tízezer eurós sávban talált gazdára; a százezer eurót három leütési ár haladta meg. A legmagasabb, a becsértéket jóval túlszárnyaló árat a lengyel Magdalena Abakanowicz acélból készült plasztikája, a Három alak (Család) érte el, amiért 290 ezer eurót (jutalékkal együtt 347 ezer eurót) adtak, míg a második legnagyobb összeget, a becsértéket ugyancsak meghaladó, 190 ezer (jutalékkal 230 ezer) eurót a régió jelenlegi talán legdrágább képzőművésze, a román Adrian Ghenie korai, 2007-es vásznáért adták. A harmadik hét számjegyű árat (110, illetve jutalékkal 134 ezer euróval) Karel Appel 1960-as olajképe érte el.
Az aukció teljes forgalma csaknem 2 millió euró volt, ami 44%-al több a kikiáltott tételek összesített becsértékének alsó, 13%-al pedig annak felső határánál is.
A következő árverésre december 9-én kerül sor; ez A horizont kiterjesztése. Modern és kortárs művészet a Közel-Keletről és Észak-Afrikából címmel a ház másik súlyponti régiójára fókuszál.
Az ANS AZURA első – természetesen ugyancsak online – kiállítása Miért nem voltak nagy női művészek Keleten? címmel 2022. február 24-től lesz látható és a „keleti régiók” női művészeit állítja majd reflektorfénybe. (A cím a néhány éve elhunyt neves amerikai művészettörténész, Linda Nochlin Miért nem voltak nagy női művészek? című, a szakmában jól ismert írására utal.) A tárlatnak Csillag Eszter személyében magyar kurátora lesz.
