The Great Globe
AQB, Budapest, 2019. május 18-június 30.
“Mámorító, mondta Humboldt, ahogy felfelé menet egyre ritkul a levegő tengere. Hozzávetőleges számítással le lehet vezetni, melyik az a pont, ahol a semmi kezdődik”[1] – olvashatjuk Daniel Kehlmann A világ fölmérése című regényének egyik szimbolikus tetőpontként értelmezhető jelenetében, ahol 1802-ben Alexander von Humboldt és kísérője (Aimé Jacques Alexandre Bonpland) éppen elsőként próbálja megmászni a sokáig a világ legmagasabb hegyének tartott Chimborazot (Andok-hegység). Bár a csúcs meghódítása a felfedezők rosszulléte miatt félbeszakadt, Humboldt öt éven át tartó dél-amerikai expedíciója a Föld megismerésének egyik legnagyszabásúbb vállalkozása volt. Daniel Kehlmann szatirikus regénye – az utóbbi évek szépirodalmi megjelenéseinek elsöprő sikere – a német természettudós-geográfus-felfedező Humboldt és a matematikus-csillagász Carl Friedrich Gauss párhuzamos, mégis ellentétes, majd egy ponton összeérő történetén keresztül épp úgy a glóbuszhoz való viszony kereséséről szól, mint a The Great Globe kiállítás résztvevőinek 21. századi képzőművészeti megközelítései.
Bár a világ megismerése a tudományban és a művészetben mindig is a figyelem középpontjában állt, a világban való létezésünk körülményeinek változásával a hozzá való viszony is folytonos újradefiniálást igényelt. A globalizáció művészethez való viszonyának vizsgálata az elmúlt egy-két évtizedben vált kiemelten fókuszálttá, elsősorban a posztkolonializmus és multikulturalizmus nézőpontjai felől. Ennek egyik átfogó, jelentős arányú kelet-európai vonatkozást is bemutató vállalása volt az 1999-es Global Conceptualism: Points of Origin, 1950s-1980s című kiállítás, vagy a Peter Weibel és Hans Belting által tíz éven át (2006-2016) vezetett grandiózus GAM – Global Art and the Museum című projekt a karlsruhei ZKM-ben. Mégis – ahogyan arra Dudás Barbara is rámutat – hangsúlyos választóvonal húzódik a beltingi global art fogalom elsősorban a művészet globalizálódó intézményrendszerére utaló jelentése és a globalizációra, mint jelenségre reflektáló művészeti gyakorlatok között. A The Great Globe kiállítás alapvetően nem a művészettörténet globális folyamatainak összefüggéseire koncentrál, hanem kifejezetten a globalizmus kortárs művészeti megközelítéseit prezentálja, az elmúlt néhány év munkáiból válogatva, a glóbusz legtágabb jelentésrétegei felől adva képet a képzőművészeti feldolgozás lehetséges irányairól, a hazai és nemzetközi alkotók globális léthez és globális jelenségekhez való különböző viszonyulásairól.
A kiállítás a globalitás megközelítésének széles skáláját mutatja fel, mely a kollektívtól a személyes viszonyulásig terjed. Kollektív (vagy mondhatnánk, globális) viszonyulás alatt azokat az általános világértelmezési kísérleteket és kérdésfelvetéseket érthetjük, melyek kiindulópontját a bolygóhoz való közösségi, egyének feletti kapcsolatunk jelenti, ezért alapvetően a planetáris, geográfiai, geopolitikai, ökológiai, gazdasági szempontok összefüggéseit tematizálják. Ilyen például a többnyire nagyobb kutatáson alapuló filmes alkotásokat készítő Louis Henderson All that is solid c. videómunkája, mely a nyugati világban elhasználódó technológiai eszközök utóéletét, azok harmadik világban való újrahasznosulását (a fémalkatrészektől a hard driveokon található információkig) mint neokolonialista folyamatot dolgozza fel; Horváth Tibor a rá jellemző humorral operáló, mégis erős kapitalizmuskritikát közvetítő gagje, mely az Amazon nagyvállalatot az Amazonas őserdejével helyezi feszültségbe; vagy Pavel Sterec és Vilém Duha cseh és szlovák művészpáros The Silk Road Vertigo című videója, mely Kína 2013 óta zajló Új Selyemút vállalkozását elemzi, összevetve napjaink autópályaépítkezéseit a történelmi Selyemúttal, és annak geopolitikai-kereskedelmi vonatkozásaival.
A kollektív ügyek vizsgálata helyett személyes történetek felől közelíti meg a globalitás problematikáját többek között a szczecini Malgorzata Goliszewska Sandra című munkája, mely a 2014 óta zajló Twin Sisters projektje részeként a vele egyazon napon született litvániai kismamával mint “ikernővérével” kialakuló kapcsolatát kíséri végig; Kendell Geers műve, aki saját dél-afrikai származására reflektálva, összetört sörösüvegként ábrázolt önarcképével, az azon olvasható “IMPORTED” felirat áthallásait saját identitásának megfeleltetve interpretálja idegenségének kérdését; vagy Esterházy Marcell családtörténeti kutatása részeként létrejött A hosszú menetelés vége című munkája, mely az alkotó nagyapjának csákvári birtokán 1935-ben lelőtt szarvasbika történetét helyezi párhuzamba Mao Ce-tung és a Vörös hadsereg hosszú menetelésével – időbeli egybeesésük révén.
A személyes-kollektív, lokális-globális, konkrét-szimbolikus tengelyek mentén pozicionálható munkák azokat a kölcsönhatásokat is jól szemléltetik, ahogyan az egyén szintjén jelentkező probléma világszintűvé válik, illetve a globális rendszerek a mindennapi realitásunkra lesznek hatással. Jó összegzése ennek Runo Lagomarsino More Delicate Than the Historian’s Are the Map Maker’s Colours című videója, ami a posztkolonialista diskurzusra reflektáló akcióként személyes érintettségét és a történetírás kollektív szintjét kapcsolja össze. A videón végigkövethetjük, ahogyan a sevillai tojásalakba foglalt Kolumbusz-emlékművet a művész és apja tojással dobálják meg, felfedve a szobor számukra közvetített szimbolikus jelentését, és saját involváltságukat is.
A kiállítás szelekciójába került munkák alapvetően a globalitás kritikai megközelítését célozzák, ezzel megkérdőjelezve az egyetemesnek és univerzálisnak gondolt rendszereket, így a nyugati liberális demokráciák működési elveit is. Jó példája ennek Louis Druhle The Critical Atlas of the Internet című tablója, mely az internet társadalmi, politikai és gazdasági összefüggéseit egyszerre vizsgálja. Az internet tulajdonságait és azok jelentésrétegeit összegyűjtve (az emberi erőforrás meghaladása: “The Internet’s strength is this concentration of power in a single point that incorporates the whole world”; a téri dimenzió kiiktatása: “On Internet, distance is not relevant. Everything is potentially one click away: i.e. both close and far at the same time”; globális szinten differenciált és korlátozott, erőcentrumok által meghatározott hozzáférés kialakítása: “Although there is only one Internet, it is different in each country”; stb.) a mű az internet piaci érdekek által dominált működését bírálja, felvetve olyan aktuális társadalmi problémákat, mint a digitális kapitalizmus napjainkban egyre többet tárgyalt jelensége.
Szintén a globalizációhoz köthető aktuális problémákat, a modernkori rabszolgaság, a munkaerő-kizsákmányolás, az ökológiai fenntarthatóság kérdéseit, a fogyasztói társadalom működésének pusztító hatásait helyezi középpontba Michael Blum Capti in Tangerang tényfeltáró hangnemű videója, melyben kislánya sportcipője gyártásának történetét próbálja visszakövetni. A gyártási folyamatokat átható gazdasági kizsákmányolás és ökológiai visszaélések jelensége Blum munkájában elsősorban a divatipar kontextusában jelenik meg, de rámutat a piaci működés érdekeltjeinek elnyomó szerepére és a felelősségvállalás hiányára, valamint a fenntarthatóság planetáris ügyeire.
Végignézve a kiállítást, nagyon inspiráló azt látni, ahogyan az egyes művek által közvetített eltérő megközelítések is párbeszédbe tudnak lépni egymással. A tematizálható fókuszok, mint a geográfiai megközelítés, az ökológiai szemlélet, a hálózati gondolkodás, stb. komplex összefüggésrendszert alkotva segítik elő a globalitásról való gondolkodás kereteinek kitágítását. Az orosz származású Vadim Fishkin What’s on the other side című alternatív Föld-rajza (Geo-graphic) – melyben az egymástól legtávolabb eső földrajzi helyeket vetíti egymásra – például érdekes kapcsolatot mutat Gróf Ferenc térkép-vetületével: Gróf Harmonizált vetület című munkája a vámtarifa-enciklopédia textusát a Föld térképének a Buckminster Fuller-féle Dymaxion-vetületként megjelenő projekciójával kapcsolja össze, ezzel a kereskedelmi forgalom tárgyát képző árucikkek megnevezéseiből új térképet alkotva. A globalitás személyes, alapvetően testi megélése révén kapcsolódhat össze a cseh Klara Hobza Diving Through Europe című projektje (mely Európa átúszását egyszerre szimbolikus, mégis realizálódó performatív gesztusként a művész erőnlétét is próbára teszi) és a Berlinben élő Felix Kiessling Der Sprung című munkája, mely azt vizsgálja, hogyan avatkozhat be az ember a Föld forgásának sebességébe. “Kiessling művei a Föld megérintésének (ahogy mi érezzük), és a Föld stimulálásának (ahogy a Föld érez minket) kérdésével foglalkoznak” – írják a kurátorok.
A világ empirikus és logika-alapú megismerésének legintenzívebb időszaka a 18. századi felvilágosodás kora, az ész és értelem győzelmének évszázada volt. Humboldt pozitivista szellemben végzett földmérései, és Gauss szigorúan matematikai számításokon alapuló csillagászati vizsgálatai a korábban alapvetően vallási-hiedelmi alapú világfelfogással szembemenve törtek utat maguknak. Ezt a feszültséget idézi meg a kiállításon Borsos Lőrinc A felvilágosodás igazi arca című munkája is, mely a felvilágosodás korának egyik legmeghatározóbb, Rousseau és Voltaire között zajló teológiai-tudományfilozófiai vitájából indul ki. A két gondolkodó közti nézeteltérésre portréjuk eltérő felületi különbségének fekete zománcfestékből való kiöntésével utal a művészpáros. Bár a 21. században a világ megismerésének feladata alapvetően más kérdések mentén artiulálódik, mint a nagy felfedezések, vagy a felvilágosodás korában, mégis napjaink geopolitkai-ökológiai-technológiai-ideológiai változásait tekintve nehéz lenne a képzőművészeti érdeklődés számára aktuálisabb fókuszt találni, mint a “világ fölmérése”. A The Great Globe kiállítás a világ megismerése körüli képzőművészeti vizsgálódások irányait itthoni mércével nézve ritkán tapasztalható profizmussal, illusztris névsort alkotó magyar és nemzetközi művészek “kortárs tapasztalatain” keresztül mutatja be.
Kiállító művészek: Michael Blum, Borsos Lőrinc, Louise Drulhe, Esterházy Marcell, Vadim Fishkin, Kendell Geers, Malgorzata Goliszewska, Gróf Ferenc, Louis Henderson, Klara Hobza, Horváth Tibor, Felix Kiessling, Runo Lagomarsino, Paulo Moreira, Société Réaliste, Pavel Sterec & Vilém Duha
Kurátorok: Gadó Flóra és Heszky András
Grafika: Jákob Bálint
[1] Daniel Kehlmann: A világ fölmérése, Magvető, Budapest, 2016, 165.
Nyitókép: Pavel Sterec és Vilém Duha: The Silk Road Vertigo, 2019, fotó: Kiss Imre
A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kállai Ernő-ösztöndíjasa
