A vezető online művészeti portál, az artnet 2005-ben 68 nemzetközi művészeti vásárt tartott számon, jelenleg már 270-et, azaz egy évtized alatt megnégyszereződött az ilyen rendezvények száma. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy ennek a műtárgypiac globalizálódása a fő oka.
Tény, hogy egyre újabb és újabb régiók kerülnek fel a vásárok térképére, ugyanakkor a vásárokkal eddig is tisztességesen lefedett régiókban, így Európában és Észak-Amerikában is folyamatos bővülés tapasztalható. Bécsben például, ami azért nem tartozik a nemzetközi műkereskedelem legnagyobb központjai közé, ma már tucatnyi vásár harcol a helyéért; New Yorkban egyedül a márciusi The Armory Show hetében csaknem tíz további vásár várja a látogatókat és a gyűjtőket. A TEFAF (The European Fine Art Fair) megbízásából készült felmérés szerint a galériák átlagosan forgalmuk 40%-át már a vásárokon bonyolítják le – és ebben még nincsenek benne azok a későbbi galériás eladások, amiket ugyancsak a vásárokon szerzett kapcsolatok alapoztak meg.
Ugyanakkor idővel kiütköztek a folyamatos „vásározás” hátulütői: a régi, hazai törzsközönség elhanyagolása, a galériák egyéb, nagyon fontos és a későbbi üzleti sikereket is megalapozó feladatainak – fiatal tehetségek felkarolása, művészek felépítése, kiállításrendezés, stb. – háttérbe szorulása. Panaszt egyre gyakrabban lehetett hallani a galériáktól, ám a részleges kiszállást csak kevesen merték vállalni, nehogy rájuk kerüljön bélyeg: már nem bírják a tempót.
A Paris Photo Los Angeles 2015-ben a Paramount Pictures Studios területén. Forrás: parisphoto.com
Nagyjából ki lehetett számítani, hogy a fordulat akkor következhet be, amikor a nemzetközi műkereskedelem egésze is megtorpan. Most viszont éppen ez a helyzet: a szakirodalom 2015-öt a „konszolidáció éveként” emlegeti, ami kevésbé elegáns megfogalmazásban stagnálást, bizonyos területeken visszaesést jelent és egyelőre, az első két hónap tapasztalatai alapján az idei kilátások sem jobbak. A műkereskedelem minden csatornája a maga módján reagál a kedvezőtlen trendekre: a nagy aukciósházak fogyókúrába kezdtek, a galériák versenyfutásának vesztesei bedobják a törülközőt és revideálják terveiket a vásárszervező cégek is: megszüntetnek már meglévő rendezvényeket vagy pedig rövidebb-hosszabb időre jegelik ambiciózus fejlesztési terveiket. Az elmúlt hetek erre jónéhány példával szolgáltak már, s könnyen elképzelhető, hogy e példák száma a következő hónapokban tovább növekszik.
A vészfék behúzásban egyelőre a világ egyik legnagyobb, távolról sem csak művészeti területen aktív vásárszervező cége, a Reed Exhibitions jár az élen. (Rendezvényeik közül a legtöbb hazai galéria és műgyűjtő a ViennaFairt ismeri, ami 2014-ig az osztrák főváros vezető kortárs vására volt.) Persze nem a zászlóshajóikhoz nyúlnak hozzá, hanem az utóbbi években megvalósított vagy még csak tervezett új projektjeiket állítják le. A vészfék kifejezés használata nem indokolatlan, hiszen egyik-másik bejelentésre csak néhány hónappal a tervezett rendezvény előtt, azaz nem elvi megfontolások alapján, hanem már a – nyilvánvalóan nem kellő számú vagy minőségű – jelentkezések ismeretében került sor. Így mindössze három év után megszűnik a világ legfontosabb fotós vására, a Paris Photo Los Angeles-i fiókvására, a Paris Photo Los Angeles. Ennek bejelentésére alig két és fél hónappal a vásár tervezett április végi megnyitója előtt került sor. A közlemény nem kertel: bár „fantasztikusnak” minősíti az eddigi három kiadást, megállapítja, hogy az eladások nem érték el azt a szintet, ami a vásárrendezők és a résztvevő galériák számára biztosíthatná ráfordításaik megtérülését. Egy másik Los Angeles-i rendezvény, a FIAC LA viszont most már bizonyosan nem jut el az első kiadásáig sem: az eredetileg 2015 tavaszára tervezett, majd egy évvel elhalasztott vásár végleges lefújását a Paris Photo Los Angeles törléséről kiadott sajtóközleményben mintegy mellékesen jelentették be, s a döntés itt is minden bizonnyal hosszú távra szól, mert a dokumentum szerint a Reed Exhibitions a jövőben „más utakat keres vásárai nemzetközi fejlesztése és terjeszkedése érdekében”. Mivel mindkét lefújás Los Angelest érinti, most ez a város tűnik a nagy vesztesnek, miközben fennen hirdeti, hogy a művészeti színtéren New York komolyan veendő vetélytársává kívánja kinőni magát, s az elmúlt évben a Broad múzeum és több neves galéria ottani fiókjának megnyitásával még komoly sikereket könyvelhetett el ezen a téren.
A tavalyi L’Officielle színhelye, a párizsi Cité de la Mode et du Design. Forrás: widewalls.ch
A Reed harmadik lemondása viszont Párizst érinti, ahol idén tervezték harmadszor megrendezni a FIAC fiatal galériák számára bemutatkozási lehetőséget biztosító szatellit-vásárát, a L’Officielle-t. Jennifer Flay, a FIAC igazgatója nem kertelt: a lemondás oka a csökkenő részvétel és a csökkenő eladások, amiben egy új vetélytárs, a Paris Internationale tavalyi megjelenése is szerepet játszott.
Csaknem a Reed közleményével egyidejűleg jelentették be azt is, hogy idén elmarad az egyik legfontosabb ausztráliai művészeti vásár, a kétévente megrendezett Melbourne Art Fair is. A hivatalos indoklás szerint három vezető ausztrál galéria tervezett távolmaradása a gazdag hagyományokra visszatekintő vásár lemondásának fő oka, a helyi szaksajtó azonban ezt bűnbakkeresésnek minősíti és inkább abban látja a probléma gyökerét, hogy rossz a vásár üzleti modellje és a menedzsment sem állt a helyzet magaslatán. Itt legalább a jövőre nézve van még remény, a lemondás egyelőre csak az idei kiadásra vonatkozik. Feltételezhető, hogy a vásárnak részben az ázsiai kortárs mustrák gyors szaporodása tett be; ezek az ausztrál kiállítók számára nincsenek olyan messze, mint az európai vagy észak-amerikai hasonló rendezvények és egy nemzetközibb gyűjtőkör elérését teszik lehetővé számukra, mint a hazai rendezvények.
A Melbourne Art Fair legutolsó, 2014-es kiadása a Royal Exhibition Buildingben, forrás: melbourneartfair.com.au
Drámai következtetéseket ezekből a példákból és néhány más vásár lemondásából –például Szingapúrban és Miamiban – nem szabad levonni, hiszen részben egy természetes konkurrenciaharc kísérőjelenségeiről van szó. A piac nem roppant meg és a vásárok többsége is él és virul, de a történtek jó alkalmat adnak arra, hogy a galériák – a vásár-eufória elmúlásával – újra végiggondolják ezirányú stratégiájukat. A maguk részéről ezt teszik a vásárszervező cégek is.