A most közzétett tanulmány egy 2004-es konferencián tartott előadásom megszerkesztett szövege. Az a festmény, amiről szólok, évtizedek óta budapesti magántulajdonban volt, de a tulajdonos sajnos nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a képet, s vele kapcsolatos kutatásaimat publikáljam. Most, hogy 2012. november 29-én a kép nyilvánosan is megjelent a magyar műkereskedelemben, sietve teszem közzé nyolc évvel ezelőtti írásom kissé felújított változatát.
I. A négy ismert traui festmény
Dévényi Iván gyűjteményében volt valaha egy Csontváry-kép. A modern szakirodalomban, vagyis mind Németh Lajos, mind Romváry Ferenc oeuvre- katalógusaiban ez a mű – tévesen – Holdvilágos éj Trauban (Zárda) címen szerepel, s Csontváry egykorú katalógusai alapján 1899-1900-ra van datálva. A mű alcímét, vagyis a Zárdát, először Ybl Ervin írta le 1960-ban, amikor mint addig ismeretlen Csontváry-művet jelentette meg a Művészettörténeti Értesítőben. A kompozíció, ami egykor a művész nővérénél, Kosztka Annánál volt, az 1960-as években került a Dévényi-gyűjteménybe. (1. kép)
A festmény kétségkívül Trauban készült, Csontváry saját katalógusainak adatai szerint 1900-ban. Zárdáról, ahogy azt a félreérthető cím sugallja, szó sincs. A terecske, amit a képen látunk, a San Lorenzo templom tornyával, a San Giovanni kápolna áttört camapaniléjével, illetve a reneszánsz városháza kétemeletes tömbjével Trau, azaz a mai Trogir egy turisztikailag is frekventált része. Néhány lépés választja csak el az egykori Piazza dei Signoritól, vagyis attól a tértől, amit Csontváry szintén megörökített egyik legismertebb, s egyetlen szignált képén. A Visszatekintő nap Trauban című kép bal sarkába írta híres ajánlását: „Trau 1902. festé Tivadar az Országháznak ajándékul”. (2. kép)
Trau, mai nevén Trogir Splittől kb. 20 km-re nyugatra található. A város, ami a közép-dalmát tengerpart egyik festői kisvárosa, egy kb. 500 méter hosszú szigeten fekszik. A szigetet két kis híd köti össze észak felé a szárazfölddel, s egy nagyobb, felnyitható híd a délre fekvő nagy Ciovo szigettel. A sziget nyugati végén a Kamerlengo erőd hatalmas bástyája uralja a látványt, az észak-nyugati sarokban pedig a Szent Márk-bástya. Csontváry korai utazásainak egyik fontos helyszíne Dalmácia volt. 1899-1900-ban Trauban, ebben a festői dalmát kisvárosban töltött el hosszabb időt, és egykorú kiállítási katalógusai szerint öt képet festett ott. A képcímek alapján pontosan megnevezhető művek azonosítása az ismert és fennmaradt traui képekkel azonban Csontváry mindkét monográfusának, Németh Lajosnak és Romváry Ferencnek is komoly fejtörést okozott. Ennek oka egyértelműen abban rejlik, hogy nem ismerték azt a most nyilvánosság elé került képet, ami tulajdonképpen a traui képek problematikájának a kulcsa.
Az öt képből a Délelőtti kis plein-air Trauban, vagy a Visszatekintő nap Trauban egyértelmű és pontosan azonosítható alkotások. A Délutáni vihar Trauban csak az 1990-es években bukkant fel, de azonosítása ennek sem okozott gondot. Furcsa, hogy a Zárda néven ismertté vált képet szép alkonyati fényei ellenére Csontváry mindkét monográfusa holdvilágos, éjszakai tájnak látta, pedig ez egy délutáni kép. Az is feltűnő, hogy Csontváry 1910-ben kiállított Délután Trauban (amit német nyelvű katalógusában a Blick auf Trau bei Abendsonne címmel látott el) című képét sem Németh, sem Romváry nem próbálta meg azonosítani valamelyik ismerhető festménnyel, pedig kézenfekvőnek tűnik, hogy ez a Zárdának elkeresztelt képpel azonos. (3. kép és 4. kép)
Megvolt tehát – látszólag – a Holdvilágos éj Trauban, a Délután Trauban pedig szépen el lett felejtve. Pedig valójában nem a délutáni kép hiányzott a sorból, hanem az éjszakai!
II. A hiányzó ötödik
A budapesti Geist Gáspárnak az 1960-as években legépelt, s a családtagoknál megmaradt emlékezéséből tudjuk, hogy apjának nővére a leánya szülése során meghalt. A kislány, későbbi Pucher Istvánné, neveltetését az özvegy apa egy „úri-hölgyre, Kosztka Irénre bízta, aki ezáltal szinte családtaggá lett…” Pucheréknak Recsken volt birtokuk, s a fiatal Geist Gáspár ide utazott egyszer a 20-as évek elején látogatóba unokatestvéréhez. Ő akkoriban olvasta Lehel Ferenc újonnan megjelent Csontváry-könyvét, s lelkesen mesélt róla a család előtt. Naplójában így idézi fel a többit: „A család érdeklődéssel hallgatta dicshimnuszaimat, csak Irén néni kezdett el egyszerre zokogni. Ekkor tudtam meg tőle, hogy ő édestestvére volt Csontváry Kosztka Tivadarnak, akit ő rendkívül szeretett, és akiről életében egy jó és dícsérő szót sem hallott. Megölelve adott hálát nekem, a fiatalembernek, aki megértette és méltányolta azt az embert, akin addig mindenki csak nevetett. Csontváry halála után képeit vászon-áron vásárolta meg egy Gerlóczy nevű úr. Csak néhány képe került más tulajdonba. Egy kis képecskét, amely egy tengerparti dalmát várost ábrázolt a lenyugvó nap, a felkelő hold és a partmenti lámpák fényében Irén néni tartott meg magának. Ezt a képet ajándékozta nekem, mondván, hogy jobb kezekbe az nem kerülhet, mert ő már öreg, családtagjai pedig úgysem becsülnék a képet.” – ez a festmény, a naplójegyzetekkel együtt, őrződött meg egészen a legutóbbi hónapokig annál a családnál, akik most árverésre bocsátják a képet. (5. kép)
A képet 1957-ben vették múzeumi nyilvántartásba Geist Gáspár nevén, s azóta már sokadik tulajdonosa őrzi. A képről fényképes múzeumi karton is készült, s ezért is érdekes, hogy miért kerülte el az akkoriban intenzív Csontváry-kutatásokat kezdő Németh Lajos figyelmét. A festményt az 1990-es években láttam először akkori tulajdonosánál, s 2009-ben sikerült elérnem, hogy egy állagmegóvó tisztítást végezzenek rajta ott, a lakásban, egy restaurátor-kollégám jelenlétében
A festményről bizonyosan megállapítható, hogy Trauban készült, arról a hídról (Ciovioi híd vagy Čiovski most) pillantva észak-nyugat felé, amely a kisebb szigeten fekvő várost a nagyobb Ciovo szigettel köti össze. Biztos tájékozódási pontnak tűnik a Szent Domonkos templom kisebb tornya, vagy a hídfőnél álló zömök házszerű torony, a Vitturi torony. Éjszakai kép, s ha már annyit hiányoltuk a Holdvilágos éj Trauban című képet, nyugodtan állíthatjuk, hogy íme ez az.
Az öt Trauban készült festményt, illetve a hozzájuk kapcsolt különféle címeket az alábbi táblázat foglalja össze, pirossal kijelölve a téves meghatározásokat.
III. Az éjszakai képek
Csontváry festészetében külön tematikus csoportot alkotnak az éjszakai tájképek. Trau, Castellamare, Taormina, a budapesti Keleti Pályaudvar, Kairó, Athén, Jajce és más, ismeretlen helyeken készült éjjeli képei szépen egészítik ki az ugyanott készült nappali képek sorát. Csontváry életművének központi problémája a fény, illetve különösképpen a napfény megfestésének objektív lehetősége és szubjektív képessége. Éjszakai kompozícióin is a fény természetét vizsgálja, ráadásul nagyon modern megközelítésben. Csontváryt valójában nem a sötétség izgatja az éjszakában; nem az éj misztikuma, vagy romantikusan átlelkesített szimbolikája. Az ő éjszakai kompozíciói az elektromos fényről, a villanyfény és a természetes fényhatások ütközéséről szólnak. Valamennyi éjjeli képén kitüntetett szerepet juttat az ember által előállított mesterséges fényeknek, s az éjszakában otthonosan mozgó embereknek. Egyéb éjjeli képeinek éjszakai halászai, kávéházi vendégei, erőműben dolgozó munkásai, vagy a pályaudvar körül őgyelgő alakjai éppolyan természetes módon töltik föl élettel a napfény nélküli világot, mint az athéni sétakocsikázók már-már idillien naív figurái. Ahogy nappali képein a fény szinte megszenteli a tájat, s a fantasztikus színű egekből az isteni energia sugárzik a földre, az éjszakát Csontváry meghagyja az ember birodalmának.
IV. Kompozíciós újdonságok
Csontváry érett tájképein két kompozíciós sémával találkozunk. Az egyik az úgynevezett Nagy Motívumok képsíkkal párhuzamos, tágas, színpadias kompozíciója. Ilyennel találkozunk már első szicíliai útjának képein, 1897-98 körül, de lényegében ezen típus legünnepélyesebb kidolgozásának tekinthető a Baalbek, vagy a Taorminai görög színház romjai pazar és lenyűgöző kompozíciója is, vagy az 1903-as év olyan nagy alkotásai, mint a Római híd Mosztárban, vagy a Jajcei vízesés.
A másik kompozíciós séma a fentinél sokkal dinamikusabb alakzatokból építkezik. Itt általában az előtér egy semlegesnek tűnő, de szokatlanul közeli és nagynak látszó tömege indítja el a látványt. A castellamarei, taorminai képeken az előtéri hidak, utak meredeken és hirtelen rövidülő látványa olyan hatást kelt, mintha ezek lendülete dobná hátra, a középtér és háttér rétegeibe a fő motívumokat. Ennek a kompozíciós formának legkorábbi példáit eddig Csontváry 1901 körüli képein találtuk meg. Azonban éppen a most előkerült festmény szolgál szép például arra, hogy Csontváry már 1899-ben kidolgozta ezt a kompozíciós sémát, s alighanem ennek a sémának a Holdvilágos éj Trauban című alkotás a prototípusa.
Fontosabb irodalom:
YBL Ervin: Csontváry Tivadar kevéssé ismert festményei. Művészettörténeti Értesítő, 1960/2. 127-140. (139.)
NÉMETH Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar, Budapest, Corvina, 1970
ROMVÁRY Ferenc: Csontváry. Pécs, Alexandra Kiadó, 1999. 98.