Ha a galériák nem rendeznek rajz és grafikai kiállításokat, akkor az igen sokszínű és innovatív műfaj a gyakorlóival együtt előbb-utóbb háttérbe szorul. Márpedig – néhány galéria kivételével – a legtöbben gazdasági megfontolásból ezen az úton járnak, hiszen a néhány száz eurós művek eladása összehasonlíthatatlanul kevesebb nyereséget hoz, mint egy olajfestményé, miközben a galéria által befektetett munka és pénz szinte azonos. Ezért is örvendetes a műfaj iránt elkötelezett galériák, kiadók és művészek néhány évvel ezelőtt elindult kezdeményezése, aminek köszönhetően a párizsi tavasz a rajz- és grafikai szalonok, kiállítások szezonjává vált. Az első arles-i rajzfesztivál, a Festival du Dessin megrendezésével e szcéna idén még egy nagy lépéssel előbbre jutott azáltal, hogy a műfaj iránti figyelem immár Párizs határain túl is ér, illetve, hogy a kereskedelmi galériák mellett tekintélyes arles-i intézmények is csatlakoztak az eseményhez.
Frédérique Pajak (Vera Michalski kiadóval közösen), a Festival du Dessin alapítója és művészeti vezetője, maga is rajzoló, emellett könyvkiadó és több irodalmi díjjal kitüntetett író, a fiatalon elhunyt kiváló képzőművész, Jacques Pajak fia. A mintegy negyven kiállítás hat kurátor részvételével és művészeti útmutatásával jött létre, míg a fesztivál fővédnöke az ismert francia színész, Antoine de Caunes.
A város számtalan helyszínén látható intézményi kiállítások mellett, a Festival du Dessin „Off” keretében, elsősorban kortárs művészek bemutatásával (Chambas, Malachi Farrel, Pierre Bessuge, Adrien Neveu) tizennyolc galéria és három könyvesbolt is csatlakozott az eseményhez.
A Museon Arlaten – Musée de Provence XVII. századi épületének egykori kápolnájában kapott helyet Jean-Jacques Sempé kiállítása. A kétszáz rajzot felsorakoztató kiállítás jól ismert, valamint a nagyközönség előtt ismeretlen képeken keresztül Sempé munkásságának szinte teljes áttekintését nyújtja. Természetesen helyet kaptak a René Goscinny-val közösen készített és Magyarországon is népszerű Petit Nicolas történetének eredeti illusztrációi és a Paris Match-ban, Vogue-ban, a New Yorkerben és más lapokban megjelent, korának társadalmát analizáló, humoros rajzok. Külön fejezetet képeznek a Sempé által megálmodott kisember, Monsieur Lambert rajzban és szövegben elmesélt rövid történetei.
A középkori eredetű, egykor kórházként, jelenleg kulturális központként működő Espace Van Gogh mostani nevét onnan kapta, hogy arles-i tartózkodása alatt két alkalommal is itt ápolták Van Gogh-ot, és a hely több festményén is feltűnik. Az itt látható kiállításon – más művészek műveivel együtt – a Nouvelle Figuration egyik jelentős képviselője, Hervé di Rosa Groteszk panoráma sorozatának részletgazdag, a teljes felületet épületekkel, képzeletbeli állatokkal, tekergő kígyókkal betöltő szorongásos tusrajzai is szerepelnek. A Máltai Lovagrend egykori épületében működő Musée Réattu-ben kaptak helyet a kilencvenhatodik évében járó és még ma is rajzoló Pierre Alechinsky litográfiái. Az érseki palota, a Palais de l’Archevéché a tájképrajzoknak ad otthont, melyek közül kiemelkednek a korábban éjjeliőrként dolgozó, ma már csak rajzzal foglalkozó, Frédérique Pajak által felfedezett Alain Neveu egészen finom ceruzavonalakkal készült, távolabbról fotográfiának vélt képei és a festő, grafikus Jean-Baptiste Sécheret sötét tónusú szénrajzai, amelyekből itt-ott kiviláglik egy ház, egy foltnyi égbolt.
A Fondation LUMA nemcsak kiállítási anyagával, de helyszínével és építészetével is lebilincselő élményt nyújt. Az alapítványt 2004-ben Maja Hoffmann alapította Zürichben vizuális művészeti alkotások létrehozásának elősegítésére. A cél megvalósítására jött létre Arles-ban a francia vasúttársaság egykori műhelytelepének 11 hektáros területén a LUMA Arles interdiszciplináris kampusz, ahol színházi előadások, performanszok, kiállítások, konferenciák, valamint művészek, építészek, filozófusok, tudományos kutatók közötti kerekasztal beszélgetések zajlanak. A parkot 2021 óta az irodáknak, kiállításoknak, konferenciáknak és a LUMA archívumnak helyet adó meghökkentő épület, a La Tour dominálja, amelynek tervezője Frank Gehry volt. A kovácsműhelyből átalakított kiállítóhelyen, a Les Forges-ban látható az egyik legizgalmasabb kiállítás. A későbbi generációt képviselő művészek, mint például a svájci Martial Leiter vagy a Berlinben dolgozó – ugyancsak svájci – Guy Oberson mellett az 1962-ben indított Panique (Pánik) mozgalom két alapítójának, az író, rajzoló és plakáttervező Roland Topor és a festő, rajzoló Olivier O. Olivier elképesztő, megdöbbentő és nem utolsó sorban szórakoztató alkotásai, a Panique legjellegzetesebb termékei láthatók. Azé a mozgalomé, amely ellentmondásokra, öngúnyra épül és „elég homályos ahhoz, hogy ne legyen kényszer követni”.
A fesztivál, amely három héten keresztül, május 14-ig volt látogatható, Victor Hugonak a Bibliothèque Nationale-ban őrzött, eddig soha be nem mutatott rajzaitól, a Fondation Moleskine könyvtárgyain keresztül, a pozsonyi születésű Pavel Schmidt tárgyakkal kombinált rajzaiig, vagy a politikai karikatúrai miatt Oroszország elhagyására kényszerült Denis Lopatine vitriolos Putyin-portréjáig; a klasszikustól az Art Brut-ön át a kortárs irányzatokig a műfaj legszélesebb panorámáját nyújtotta. André François (Farkas Endre) személyében pedig egy magyar származású művész rajzait is élvezhettük.
Arles-t a nemzetközi hírű Rencontres de la Photographie-nak és a magas szintű képzést nyújtó École nationale supérieure de la photographie-nak köszönhetően mindeddig a fotográfia városaként tartották számon. A mostani kiállítások és a fesztiválhoz kapcsolódó más kulturális események színvonala garancia a város rajzművészethez fűződő hosszútávú kapcsolatára is.
Borítókép:
Roland Topor: L’émigrant, 1977
