Balog Zoltán, emberi erőforrás-miniszter nem nyitotta meg végül a Velencei Biennále magyar pavilonjának kiállítását, senki nem képviselte hát a minisztériumot a magyar állami (és nemzeti) kulturális reprezentáció egyik fő helyszínén, a velencei Giardiniben. Ám nem ez az egyedüli, s talán nem is a legnagyobb zűr az idei biennále magyar kiállítása, Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című installációja körül.
Az artPortal úgy tudja, a kiállítás egész szervezését, a pavilonban zajló kivitelezési munkákat, a szakmai katalógus elkészítését is zavarosság jellemezte hivatalos részről. Késve kifizetett, vagy egyáltalán ki nem fizetett összegek, hiányzó szerződések, hozzá nem értő szervezés, késedelmek, a munkatársak megaláztatásai, pénzszűke az egyik, ellenben pazarlás a másik oldalon; ezekről értesült az artPortal, de ezekről szólnak a budapesti szakmai körökben terjedő hírek is.
A velencei magyar pavilonban az installáció munkálatait a TÖMB 2002 kft. végezte a jelenlévők beszámolói szerint, amelynek nagy előszeretettel ad megbízásokat a Gulyás Gábor vezette Műcsarnok, a velencei magyar részvétel (azaz a pályáztatás, szervezés, megvalósítás) lebonyolítója. A Műcsarnok ugyanakkor arról tájékoztatta lapunkat, hogy a Biennálé Iroda nem kötött semmilyen szerződést a TÖMB 2002 Kft-vel. Kérdésünkre, hogy a Műcsarnok kötött-e idén, kilenc napja nem kapunk választ. A kiállítás kurátora által támasztott követelményeknek, igényeknek végül nem felelt meg a kivitelezés (csíkos a fal, nem a megfelelő anyagból készült a padlózat), de a kiállítás legalább elkészült. Ezeknél nagyobb probléma, hogy a munkások szerződés nélkül dolgoztak és szállást sem bérelt nekik senki. Kénytelenben voltak a pavilonban lakni, ott főztek, étkeztek, mosakodtak. A házban egy ötven literes bojler van mindössze. „Igyekvőek voltak és szorgosak, de sajnos nem lehetett olyan színvonalon dolgozni, mint ami egy nemzetközi kiállításhoz megfelelő volna. Csak néhány ember önzetlenségének és napi 12 óra munkájának köszönhető, hogy megvalósult a kiállítás ” – kommentált az artPortalnak Uhl Gabriella, a kiállítás kurátora.
Az épületben sokáig probléma volt az internet hiánya is. Az előkészítés három hónapja alatt nem sikerült beköttetni a netet – a megnyitó előtt tíz nappal aztán ez is meglett, és a szervezők közlése szerint két évig folyamatosan lesz internetkapcsolat a házban.
A munkaszerződésekkel, megbízási szerződésekkel a folyamat során végig probléma volt. A művész és a kurátor szerződése január vége helyett március közepén született meg, a kommunikációban és a katalógusban közreműködők (informatikus, applikáció-készítő, a katalógus szerzői, fordítói) beszámolóik szerint cikkünk megírásáig sem kaptak még szerződést. A Műcsarnok nem volt hajlandó érdemben válaszolni kérdésünkre, hogy kötött-e már velük szerződést, mindössze annyit közöltek, hogy „a magyar pavilon kiállításához kapcsolódóan számos szerződés készült – minden esetben a hatályos jogszabályok által meghatározott határidők betartásával”. Az érintettek tehát hozomra dolgoztak; a munkájukat elvégezték, de fizetséget lapzártánkig nem kaptak. Miközben a hírek szerint fejenként 70 euró volt a megnyitó utáni fogadás költsége, nem volt pénz néhány olyan anyagra és eszközre, amely az installáció színvonalát, tartósságát javította volna. (A kiállítási installációnak s magának a berendezett térnek hosszú hónapokon át kell szolgálnia, fogadnia a látogatókat.)
A magyar részvételt egyébként egy ideje már nem a terepet jól ismerő Gáspár Júlia szervezi a Műcsarnokban, hanem Puskás István. Kérdéseinkre úgy válaszolt, hogy a munkások szálláshelyét előzetesen is a pavilonban képzelték el, ez a feltételek között szerepelt. S mint mondta „a kulturált ott-tartózkodás feltételeit biztosították“. Hangsúlyozta ezen kívül, hogy a panaszok ellenére egy jól megvalósított és sikeres kiállítás nyílt meg a magyar pavilonban.
Úgy tudjuk, a Műcsarnok által egy templomtérbe elképzelt Mátrai Erik-kiállítás végül nem az eredetileg tervezett időben valósul meg, állítólag azért, mert az illetékesekkel későn kezdett tárgyalni az intézmény.
Balog Zoltánnak igaza lehet, ha a drága szállásra hivatkozott, amikor lemondta a megnyitót. Amit januárban még olcsóbban ki lehet bérelni, májusra már valóban méregdrága – akár dupla árat is kérnek közvetlenül a Biennále nyitása előtt. Úgy tudjuk, hogy a Biennále magyar részvételét előkészítő iroda, s a szervezés feladatait végző Puskás István is csak az utolsó percekben foglalt szállásokat. A művész és a kurátor május 8-án, az Olaszországba vezető úton, az autóban ülve még nem tudhatták, hol laknak majd. A szállás kérdése egyáltalán nem másodlagos, és nem csak az anyagiak miatt. Művész és kurátor az egész munka során végig együtt dolgoznak és jelen vannak a kiállítás megvalósítási folyamatában.
Kérdésünkre Puskás István azt mondta, Balog útját az EMMI szervezte, ehhez a Biennále-irodának nem volt köze. Elismerte, hogy a művésznek és a kurátornak az utolsó pillanatban sikerült szállást foglalni, de mint mondta, reális piaci áron, megfelelő, kényelmes helyet találtak számukra.
Hozzá kell tenni, hogy a velencei magyar részvétel – akár a képzőművészeti, akár az építészeti biennálékról van szó – sosem problémátlan. Nem ritka az sem, hogy a pavilonban szükséges munkákat lelkes barátok, ismerősök végzik el, mert annyira nincs pénz az előkészítésre. A pályázatok elbírálása, a részvételről szóló döntés ugyan már ősszel megszületik, de az előkészítésre és megvalósításra szánt pénz a következő költségvetésben szerepel, s legjobb esetben is február végén lát fedezetet az intézmény, pénzt pedig még később. Előfordul, hogy az utolsó percekig sem. Emlékezetes volt Petrányi Zsolt esete, aki 2003-ban az akkori magyar projekt kurátoraként sok milliós szponzori segítséggel, azaz tulajdonképpen egy kölcsönnel tudta megelőlegezni a Kis Varsó kiállításának költségeit. Végül az állami pénz három héttel a megnyitó előtt érkezett meg a lebonyolítást végző Műcsarnokhoz, ám ha erre vártak volna, akkor a kiállítás nem valósul meg.
Puskás az artPortalnak azt mondta, „az a struktúra, amelyben a magyar biennále-részvétel működik, sajnos komplikálttá teszi a munkát“. Hozzátette, az idei részvétel 40 millióba forintba került, ez részletekben érkezik az EMMI-től.
Magyarországot Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című munkája képviseli az 55. Velencei Biennálén, amely a világ legnagyobb olyan kortárs művészeti eseménye, amelyen a nemzeti reprezentáció hangsúlyosan jelenik meg. Magyarországnak a Biennále történetében szinte végig volt és van önálló nemzeti pavilonja, a Maróti Géza által 1909-ben tervezett szecessziós épület.
A Biennále a nagyközönség számára június 1-től látogatható, előtte csak a sajtó számára nyitott – ám hasonlóan zsúfolt – napok zajlottak. A Giardini kiállításai, valamint a városban levő számos egyéb hely és program november 24-ig tart. Asztalos Zsolt munkája az I. világháború óta megtalált, fel nem robbant lövedékekre, bombákra koncentrál. Fotó, videó (16 monitor) és térinstalláció együttesen szerepelnek a projektben. A Biennále úgy fogható fel, mint egy haute couture bemutató; jelzi a művészi és kereskedelmi trendeket. Az itteni munkákra nagy figyelem jut, a díjakról pedig beszámol a világsajtó. Mint emlékezetes, 2007-ben a magyar pavilonban kiállító, magyar származású Andreas Fogarasié lett a fődíj, az Arany Oroszlán.
Nagy Gergely (artPortal) – Vári György (Magyar Narancs)
A cikk lejjebb folytatódik.