Reprezentatív szürrealista anyag a mexikóvárosi Nemzeti Múzeumban. Nagy nevek, nyugtalanító álmok, szabálytalan életutak és művek. Menekültnek lenni sohasem jó, de úgy tűnik, a harmincas években volt, akinek bejött.
A legenda szerint André Breton, a szürrealizmus francia atyja mexikói látogatása alatt Xochimilcoban sétálgatva, a városrész szépsége mellett, a helyi iparosok rendkívüli kézügyességére is felfigyelt. Elhatározta, hogy csináltat magának valamit: rajzolt egy széket, és odaadta az egyik asztalosnak. Vastag zsinórból font ülőkével kialakított ülőalkalmatosság volt a papírlapon, színes tintával felvázolva, ami félprofilból, rövidülésben ábrázolta a készítendő tárgyat. – Tudna egy pontosan ilyet csinálni? –kérdezte Breton az asztalostól.- Természetesen! – válaszolta a mester. – Mire a kirándulásról visszajönnek, készen lesz.
Így is történt: az asztalos hűen követte a Bretontól kapott mintát: a támla formáját, az ülőkét alkotó kötélzet fonását, a színeket. Ügyelt arra, hogy pontosan azt adja, amit kértek tőle, és ez meglepő végeredménnyel járt: az egyik oldalán jó széles, merészen rövidülő ülőke alatt elől két hosszú székláb volt, hátul viszont csak egy rövid, hiszen a rajzon sem látszott a másik. A legenda szerint Breton megdöbbent, de ugyanakkor roppant elégedettséget érzett: amit kapott, maga volt a szürrealizmus, három lábon, mexikói felfogásban.
A mexikóvárosi Nemzeti Múzeumban (Museo Nacional de Arte – MUNAL) július 4-én nyílt egy nagyszabású kiállítás, amely az európai szürrealizmus (és az európai szürrealisták) vándorlását és Mexikóba való érkezését mutatja be, a legfontosabb alkotók, illetve mexikói kollégáik munkáin keresztül. A több, mint 100 mű – festmények, szobrok, fotók, rajzok, metszetek és filmrészletek – jelentős része a párizsi Pompidou központból származik, de a szervezők számos más európai művészeti központ és gyűjtemény anyagából is válogattak. Ez egészült ki a szürrealistának (is) tartott latin-amerikai művészek munkáival, illetve az idővel mexikóivá vált, vagy jelentős részben Mexikóhoz köthető, eredetileg máshonnan származó művészek alkotásaival. A kiállítás címe – Szürrealizmus. Közlekedőedények – egyrészt André Breton azonos című, 1932-ben született munkájára utal; másrészt metaforaként használják arra a jelenségre, amit bizonyos európai szürrealista művészek látogatása/menekülése/asszimilációja jelentett az amerikai kontinens művészetének fejlődésében. Az eszmék, gondolatok, esztétikák vándorlása, illetve a művészek és művek valós időben zajló kommunikációja termékenyítően hatott mindkét kontinensen. Az 1930-as évek közepétől kezdve a „külföldiek” menedéket és inspirációs forrást kerestek és találtak az újvilágban (sokan közülük véglegesen Mexikóban telepedtek le), ugyanakkor új összefüggésbe került gondolataik látványos visszhangra találtak a latin-amerikai kontinensen.
Alberto Giacometti, Joan Miró, Dali, René Magritte, Ansel Adams, Diego Rivera, Remedios Varo, Leonora Carrington, Kati és José Horna, Frida Kahlo, Gunther Gerzso, Jean Arp, , Luis Buñuel, Luis Ortiz Monasterio, Man Ray, Manuel Álvarez Bravo, Manuel González Serrano, María Izquierdo, Max Ernst – és ezzel még közel sem teljes a névsor. Sok különböző műfajban alkotó, más és más kulturális és földrajzi háttérrel rendelkező művészt és alkotást próbálnak a szervezők ennek a kiállításnak a keretében valamilyen egységbe rendezni. A cél érdekében létrehoztak három nagy tematikus csoportot: a kiállítás első, a szürrealizmus genezisét bemutató részében elsősorban a pszichoanalízisre, a következőben az álmok világára illetve a valóság és álom felcserélhetőségére, míg a harmadik részében a „szép titokzatosra”, azaz a latin-amerikai kontinens (és ezen belül is elsősorban Mexikó) sajátos termékenyítő hatására helyezik a hangsúlyt.
A következő hónapokban a fennállásának 30 éves évfordulóját is ünneplő MUNAL-ban a kiállításhoz szorosan kapcsolódó filmvetítések és előadások sorát rendezik meg, a Mexikói Filmművészeti Intézettel (Instituto Mexicano de Cinematografía) együttműködésben. A kiállítás maga is bőven tele van ügyesen tálalt oktatási és információs anyagokkal, nehéz is úgy kijönni belőle, hogy nem alkot az ember képet arról, mi is bűvölte el Bretont annyira a háromlábú székben. A kiállítás szeptember 15-ig látogatható.
