Az Inda Galéria születésnapján arról kérdeztük az alapítót, Tallér Ágnest, hogyan működik a gazdasági válság, a belpolitikai feszültségek és a megszorítások közepette egy olyan magánvállalkozás, ami azzal foglalkozik, ami jó ideje szinte luxus: a művészettel.
A születésnapi megnyitón látszott Önön, hogy meghatja a helyzet. Közgazdászként vágott bele annak idején a galéria-nyitásba egy fiatal képzőművésszel, Romvári Mártonnal együtt ugyanabban a belvárosi lakásban, ahol most vannak.
Rengeteg munka van ebben az öt évben, és számomra érzelmi dolog is művészettel, művészekkel kapcsolatos vállalkozást vinni. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy csupán gazdasági mutatókat figyelve lehetne ilyesmit csinálni. Pénzügyi szektorban dolgoztam sokáig, aztán a gyerekeim születése miatt néhány évet otthon voltam, és azt az időszakot használtam ki arra, hogy valami másba kezdjek. Közben a közgazdasági diplomám mellé szereztem egy művészeti/kulturális menedzserit is. Ma már Romvári Márton nélkül működik ez a vállalkozás, de a galéria vezetésébe kezdettől fogva bevontunk művészettörténészeket is. Az első évben csoportos kiállításaink voltak, és a kiállítók közül választottuk ki azt a művészkört, akikkel elkezdtünk dolgozni.
Hogy érzi magát a galéria születésnapján?
Nem tagadom, a gazdasági válságot erősen megéreztük mi is. 2006-ban indultunk (abban az évben, amikor a Bulvár és Brezsnyev és a Kisterem is). Mi egy saját tulajdonú lakásban nyitottunk egy belvárosi ház második emeletén, aminek a költségkímélő hatása nyilvánvaló. De ide tényleg csak az a látogató jön el, akit kifejezetten ez érdekel. 2009-ben volt egy nagyobb megtorpanás, és eleinte nem is tudtuk, hogy ezt a gazdasági válság vagy a mi esetleges rossz működésünk okozza. Mindenesetre csináltuk tovább, és – részben a művészeti vásárokon való megjelenéseinknek is köszönhetően – elkezdtek jelentkezni pozitív eredmények. A vevőkörünknek kb. ötven százaléka külföldi. Nem vagyok pesszimista. Egy születésnap körüli időszak egyébként is inkább az örömről és a büszkeségről kell hogy szóljon.
Mi ad okot a büszkeségre?
Nyilván elsősorban az eladások, amiket szeretnénk a megfelelő szinten tartani. De ugyanilyen fontos a szakmai elfogadottság, és az, hogy mennyire tudunk integráns része lenni a képzőművészeti közegnek. A feladatunk elsősorban az, hogy művészek pályáját menedzseljük, köztük olyanokét is, akikkel a munka hosszú ideig mintegy non-profit tevékenységet jelent.
Olyan ez ezek szerint, mint egy bank portfóliója, amelyben különböző típusú és más-más megtérüléssel kecsegtető ajánlatok vannak?
Igen. Mi mindig sok pályakezdővel foglalkozunk, most is van négy-öt egészen fiatal művészünk, és valószínű, hogy nem egyik napról a másikra lesz velük sikerünk: igaz, hogy az áraik alacsonyabbak, de mire megismerik őket, az időbe telik.
A születésnapi kiállítás címe New York, Rio, Tokió, és az utazással, máshol levéssel és annak fizikai-lelki-szellemi hatásaival foglalkozik. Miért?
Egy művésznek látnia kell, milyen kiállítások vannak külföldön, min dolgoznak mások, mik a trendek, még ha alapvetően a saját útját kell is hogy kövesse. És ez nem generációs kérdés. Ezért a mostani megnyitón átadott díjakat New Yorkba, Párizsba és Bécsbe szóló repülő- illetve vonatjegyben kapták a művészek. A negyedik, a SZAF által felajánlott díj pedig egy olyan tömegközlekedésben használatos gyűjtőjegytömb volt, amivel a budapesti pályaudvarokat lehet megközelíteni…
Az utazás a galéria életében is fontos, és elsősorban a művészeti vásárokra való bejutást jelenti.
Igen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy eljuttassuk a művészeinket külföldre, és ennek a munkának fontos eleme a különböző artfaireken való megjelenés. Ez elvárás is mind a gyűjtőkör, mind a művészek részéről; de ezen túl azért is fontos, mert a magyar kortárs piac azért elég kicsi. Mostanában éppen az 2012-es New York-i Voltára (ahol korábban már kétszer szerepeltünk) való jelentkezésünkön dolgozunk. Ha az ember elkezd megjelenni az ilyen helyeken, akkor az első időszakban ez komoly befektetéseket igényel, hiszen amíg egy galéria és a művészei kvázi ismeretlenek az adott vásáron, nagy eséllyel kevés lesz az eladás. Ez hosszú távú ügy. De hát amikor 5 éve belevágtunk a galéria megnyitásába, tudtuk, hogy ez nem lesz egy gyorsan megtérülő befektetés. De remélem, hogy ami eddig a hátunk mögött van, az segít a továbblépésben.