MagtArt néven az Aggteleki Nemzeti parkban július 19-e óta nemzetközi természetművészeti szimpózium zajlik. Az esemény egyik résztvevőjét, a kanadai John Grande-ot elméleti alapvetésre kértük: természetművészet, land art, earth art…? Mikor, melyik, miért?
A land art klasszikusai – Robert Smithon, Dennis Oppenheim, Walter De Maria és mások – főleg az Egyesült Államok nyugati partjáról származtak (ami egyben azt is jelentette, hogy a tér fogalma egészen mást jelentett számukra, mint a New York-i szcénához tartozóknak); akik viszont a 21. században alkotnak ebben a műfajban, nagyon sokfelől jönnek. Mi jelenti ma a közös nevezőt?
Ami a kortárs land artot illeti, valójában New Yorkból indult ki; akkor, amikor egyes művészeknek elegük lett a galériákból, és elhatározták, hogy a tájban, a tájjal fognak játszani. De létezett land art már a land art előtt is: a régmúlt időkben is számos ilyen mű jött létre, bár nem így hívták – ilyenek pl. a tájba rajzolt gigantikus azték ábrák vagy az indiai buddhista freskók. Ma bizonyos értelemben visszatérés tapasztalható a land art gyökereihez. A konceptet felváltotta az ökológiai szemlélet, ami a gazdaságban és a társadalmi beszédben is egyre erőteljesebben van jelen. Ez az új fázis 1990 körül kezdődött, és folyamatosan fejlődik. Egy ideje Tajvan, Korea és az úgynevezett harmadik világ is erőteljesen részt vesz a land art nyelvének alakításában. A természet az ember felegyenesedése óta szerepet játszik az öntudat alakításában; de a természetművészet nem csak ennek az öntudatformáló természeti erőnek az újrafelfedezését jelenti, hanem a klasszikus gazdaság alapjául szolgáló természetét is.
Milyen elnevezés használatos ma?
A land art kifejezés inkább a műfaj konceptuális időszakához kötődik. A hetvenes évek óta az earth art kifejezés is jelen van, ami egy jóval tágabb fogalom. Ma is vannak, aki elsősorban koncepciók, gondolatok mentén alkotnak; esetleg az építészetet, vagy annak egyes elemeit definiálják újra; vannak a szocio-ökológiához kötődő művek és művészek (ez az utóbbi egy különösen jelentős irányzat); és sok efemer, hely-specifikus, nem high-tech technológiákra támaszkodó mű születik.
Említette az úgynevezett harmadik világból származó művészek megjelenését ebben a műfajban.
Ezekben az országokban a társadalmi-gazdasági viszonyok miatt a land art mindig is része volt a művészeti nyelvnek. Ahogy a fenntarthatóság gondolata is, főleg ott, ahol a gazdaság nem a nyugati fejlődési modell szerint működött. Ahol sárból építik a kunyhókat, ott az eco artnak, vagyis annak, hogy a művészek a földdel dolgoznak, természetes gyökerei vannak. Ez az esztétika másféle megjelenését is hozza magával. Ha ennek a művészetnek keressük a jelentését, akkor annak az anyagnak a jelentéséhez jutunk el, amellyel dolgoznak, illetve ahhoz az energiához, ami a hely, a fény, klíma, szóval a környezet megértéséből következik.
Népszerű ma ez a műfaj?
Kis túlzással azt is mondhatnám: manapság minden művész land artist akar lenni, de úgy, hogy galériák számára dolgozik. Ami persze kompromisszumokhoz vezet. Tajvan, Korea, Oroszország, Kína és egyre több, az úgynevezett harmadik világhoz tartozó ország szervez szimpóziumokat és ad művészeti megbízatásokat alkotásokra nemzeti parkokban megvalósuló művek számára.
Ha a megszülető alkotások nem piacosíthatóak, ideiglenes jellegüknél fogva sem, honnan lesz/van pénz ebben a művészetben? Milyen módon vesznek részt a művek műkereskedelemben?
Christo és Andy Goldsworthy fotóit, rajzait és dokumentációit tíz- és ötvenezer dollár között lehet megvenni. De a legtöbb pénzt a tájban tartósan megmaradó munkákra szóló, városvezetőktől vagy múzeumoktól származó megbízások jelentik. Az, hogy mekkora művet szeretnének, mennyiből, és főleg hova, a gyakorlati problémákon túli teoretikus kérdéseket is felvet. Sokszor ugyanis az a legjobb megoldás, ha az adott térbe nem születik műalkotás. Vannak helyek, ahol már egyszerűen túl sok művészet van jelen, sokszor a politikai rivalizálások okán. De ha azt kérdezi, hogy jó befektetés-e a land art/earth art, akkor röviden azt mondanám, hogy vegyen inkább Picassót. Bár ha összezuhan a pénzalapú társadalom, nyilván felfog menni az ára, mint ahogy a ma mezőgazdaságból élők is hirtelen igen gazdagok lesznek. De ez messze vezet…