A madridi Fundación „la Caixa” május közepéig mutatja be a kortárs művészet egyik legmeghatározóbb videóművészének „The Passions” című, 13 videóinstallációból álló kiállítását.
Bill Viola (New York, 1951) a 70-es évektől foglalkozik videoinstallációkkal, Gary Hillel és Bruce Neumannal együtt igazi úttörőnek számít ezen a téren. Viola munkássága mindig is a gondolatok, érzelmek és emlékek világában mozog, főleg az élet és a halál, a megújulás és elmúlás kérdései foglalkoztatják (Nantes Triptychon, 1992).
1998-ban Bill Viola, mint meghívott művész részt vett a Getty Múzeum Kutató Intézetében egy a szenvedélyeket és azok művészeti bemutatását elemző munkában. Szélsőséges arckifejezések, megmagyarázhatatlan gesztusok, melyek mind az érzelmek viharában mutatkoznak meg, lehet az szenvedés, öröm vagy bánat, képezik a tanulmány alapját.
Viola érdeklődése főleg a középkori és reneszánsz festmények felé fordult, melyeken a fájdalom, a düh és a szorongás gyakorta központi témákká váltak a vallásos témákon keresztül. Ez az érdeklődés végül „The Passions” című sorozatát eredményezte, mely a Los Angeles-i és a londoni kiállítások után most Madridban tekinthető meg a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum szervezésében, a kiállítás kurátora John Walsh, a J. Paul Getty Museum tiszteletbeli igazgatója.
A plazmaképernyők nagy formátuma régi mesterek műveit idézik, melyeken Viola kihasználva a modern technológia legújabb eszközeit olyan műveket teremt mint Observance (2002), mely Dürer A négy apostol (1526) című művén alapszik, vagy Emergence (2002), ahol Masolino Pietá-ját idézi.
Bill Viola minden szempontból a videoművészet nagymestere. A legmodernebb technikát, s hivatásos színészeket használ munkáihoz, majd a felvételeket lassan lejátszva, a kép néha szinte mozdulatlannak tűnik, hosszú szekvenciákon keresztül sokkolja a nézőt az érzelmek és szenvedélyek minden apró részletének bemutatásával. A művek, csendesek és intimek, hűen tükrözik a különböző érzelmi állapotokat.
Viola számára nagyon fontos a megfelelő környezet megteremtése, pontosan beállított fényviszonyok és hangeffektusok által. A művész nagyon elégedett volt a madridi installációval, ahol „hosszú pályafutása során először érezte magát teljesen elégedettnek”.
A kiállítás május 15-ig látható a Fundación „la Caixa” kiállítótermében: Madrid, c/Serrano, 60.
