Mwazulu Diyabanza egy júniusi napon sétált be barátaival a Musée du quai Branly – Jacques Chirac épületébe, Párizsban. Hétköznapi kiállítás látogatóknak tűntek, de Diyabanza egyszer csak fennhangon beszélni kezdett a kiállítóteremben. Szövegét a gyarmati múltról és a kolonialista időkben megszerzett műtárgyakról élőben, a Facebook-on közvetítette az egyik társa, majd egy ponton Diyabanza megragadott egy múzeumi tárgyat, egy fából készült, 19. századi, Csádból vagy Kongóból származó szobrot, hogy kivigye a múzeumból, azaz jelképesen visszavegye azt, ám az őrök útját állták. Diyabanzát és négy társát akkor letartóztatták, de nem sokkal később Marseille, majd a hollandiai Berg en Dal egy-egy múzeumában is ugyanilyen akciót hajtottak végre, mindegyik alkalommal a biztonsági őrség akadályozta meg a tárgyak elvitelét. Most Párizsban kell bíróság elé állniuk rablási kísérlet vádjával. A sajtó szerint azonban ez az eset Franciaországot is szembesíteni fogja a gyarmati időkben megszerzett tárgyak, legalább kilencvenezer alkotás eredetével és e műkincsek mai helyzetével, a restitúció igényével és problémájával.
A New York Times Diyabanzát idézi, aki tettének mozgatórugóit így magyarázta: “Amikor a saját pénzemen kellett megnéznem azt a kulturális örökséget, amit erővel raboltak el onnan, ahonnan származom, az volt a döntés pillanata”. A Quai Branly múzeumot úgy jellemezte, hogy ott “lopott tárgyakat őriznek”, és kijelentette, “nem létezik olyan tiltás, amely arra a tulajdonosra vonatkozna, aki visszavenné a tulajdonát”.
Az artportal is beszámolt arról a tanulmányról, amelyet Emmanuel Macron francia elnök felkérésére 2018-ban, a téma 150 érintettjével konzultálva készített két szakember, Bénédicte Savoy és Felwine Sarr. Ez az anyag egyértelműen állást foglal a kolonialista időkben „lopott, rabolt, fosztogatás, trükkös csalás vagy zsarolás útján” az egykori gyarmatokról elhurcolt műtárgyak visszaszolgáltatása mellett. Ugyanakkor ez a tanulmány is leszögezi, nem minden Afrikából származó tárgy így került a francia múzeumokba, a visszaszolgáltatást pedig körültekintően, az egyes eseteket külön vizsgálva kell végezni – és a szakemberek állásfoglalása a szubszaharai országokra vonatkozik, Észak-Afrikára nem. Macron egyébként 2017-ben maga is szorgalmazta, hogy “Afrika öröksége ideiglenes vagy állandó jelleggel visszatérjen Afrikába”, majd pedig kezdeményezte 26 olyan mű visszaadását, amelyet éppen a Musée du quai Branly-ban őriztek – igaz, ezek közül eddig egy restitúciós ügy lezárásáról tudni.
Diyabanzát, aki egy pánafrikai mozgalom tagja és aktivistája, három ügyvéd képviseli, akik úgy nyilatkoztak, az a céljuk, hogy védencük tettét ne garázdaságként vagy rablásként, hanem politikai akcióként kezelje a bíróság.
● Frissítés, október 15.
A héten Párizsban megszületett az ítélet Mwazulu Diyabanza és társai ügyében. Úgy tűnik, a bíróság tekintettel volt az ügy politikailag érzékeny voltára és a rablási kísérlet esetén maximálisan kiszabható 10 év börtön és 150 ezer euró pénzbüntetés helyett megelégedett Diyabanza esetében 1.000, két társa esetében pedig 500-500 eurós bírság kiszabásával, míg két korábbi társukat felmentették. Ez az ítélet lényegében azt jelenti, hogy a bíróság elfogadta a védők álláspontját, és az aktivisták tettét inkább politikai akcióként kezelte, jelezve ugyanakkor, hogy „ilyet akkor sem szabad csinálni”. Már csak azért sem, mert, mint a francia hatóságok kifejtették, a hasonló akciók nem könnyítik meg az érintett országok hatóságaival az onnan erőszakos úton elkerült műtárgyak visszaadásáról szóló hivatalos tárgyalásokat sem.
Diyabanza az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, hogy a bíró megértette tettének fontosságát, de a pénzbüntetéssel el akarta venni a kedvét a hasonlóan radikális lépésektől. Ha valóban ez volt a célja, tette hozzá, akkor elszámította magát. A kongói aktivista ugyanakkor tartózkodott hasonló akciók kilátásba helyezésétől, és nem is valószínű, hogy ilyenekre a közeljövőben sor kerül; júniusi akciója önmagában is elég volt ahhoz, hogy az általa képviselt ügyet a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezze.
A nyitókép forrása: Mwazulu Diyabanza / Facebook
