Borsos Lőrinc, ha valaki még nem tudná, nem egy személy, hanem kettő, Borsos János és Lőrinc Lilla, de mint minden művészpárosnál, vagy a legtöbbnél, tulajdonképpen egy önálló személy, alkotói szubjektum létrehozásáról van szó. Szóval, akkor ez így három? Ne menjünk ebbe bele, hiszen nem is ez a lényeg. Hosszabb ideje a feketével, mint matériával, sőt, mint paradigmával kísérleteznek. Obskúrus, ironikus, mitologikus, súlyos világot teremtettek, ami most még keményebb, mint eddig, mert a páros három hónapos New York-i tartózkodása alatt megmerítkezett a város techno undergroundjában és az Instáról ismerős kisgalériák, pop up helyszínek egyszer használatos, ám annál izgalmasabb képzőművészetében. Titkok, fétisek, rítusok, blaszfémiák, paralogikus kapcsolatok és tudatalatti dinamikák. Meglátjuk, mi jön ki ebből. Nem valószínű, hogy unalmas lenne.
Ki(k)? Borsos Lőrinc
Hol? Glassyard Gallery, 1061 Budapest, Paulay E. u. 25-27.
Mikor? május 24.-június 24.
Előre mondjuk, ha valaki most nem jutna el Tatára, a volt Zsinagógába, amely a Kuny Domokos Múzeum kiállítóhelye, ne aggódjon, a kiállítás Budapestre is megérkezik hamarosan. Nos, még egy művészcsoport: a Tehnica Schweiz, László Gergely és Rákosi Péter projektje. A páros egyre többet és egyre mélyebben foglalkozik a kulturális örökségünkhöz való viszonyunkkal. Itt most a két történet fonódik össze: a Szépművészeti Múzeum antik szobormásolati gyűjteménye, valamint a 18. században épült tatai zsinagóga, ahol több mint negyven éven keresztül „időszakosan” mutatták be az életnagyságú ókori másolatokat. Film és installáció: a tér fokozatos kiürítése, a másolatok szétszedése, aztán a másolatok másolatainak elkészítése porcelánból, művészhallgatók által. Bonyolult jelentésrétegek: az épület, mint hely és emlékmű, mint rítusok tere és mint az archiválás tere, a kópia kópiái, érték és értékvesztés kérdései – a Tehnica Schweiz munkáira mindig jellemző valamifajta eltávolítás, személyes és közben nagyon is elméleti közelítés. És ehhez a megfelelő formátumot is meg szokták találni, ami pedig egyáltalán nem könnyű dolog.
Kik? Tehnica Schweiz
Hol? Volt Zsinagóga Kiállítóhely / Kuny Domokos Múzeum, 2890 Tata, Hősök tere 7.
Mikor? június 23-ig
Már a címadás is berúgja az ajót, hogy ezt a képzavart használjuk. A leírásról már nem is beszélve: itt a trash mellett az exkremantumok emlegetése is sűrűn fordul elő. Nekünk meg persze szünkbe jut a new York Dolls és a Trash, de a Filth and Fury is, szóval, a punk és mindaz, ami ezzel jár. Pár évtizedet persze tévedünk, hiszen ezen a kiállításon nyolc, a legfiatalabb generációhoz tartozó művész mutatkozik be, igaz, Budapest egyik underground rock and roll helyszínén, a pesti CBGB-ben, a Vittulában. A kiállítás így vezeti fel önmagát: „De mi is valójában a trash? A szakirodalom általában alacsony kulturális termékeket vagy esztétikát ért a fogalom alatt (trash culture) és a fogyasztás metaforájaként tekint rá, így a trash könnyen azonosítható elsődleges jelentésével, a szeméttel. A hazai közbeszédben azonban mégsem csak akármilyen low culture profilú produktumot, hanem azok közül is az élvezhetőbbeket vagy említésre méltókat értjük a trash alatt, azokat, amelyek valahogy képesek kizökkenteni minket a hétköznapi (média)tapasztalatainkból, más értelemben pedig a trash jelentheti még az alacsony társadalmi osztályok esztétikájának vagy kifejezésmódjának használatát/kisajátítását a középosztály vagy a művészeti közeg képviselői által.” Rendben, ezt így már értjük, és izgalmasan is hangzik. Ott leszünk! Aztán kiheverjük, rápihenünk és elmegyünk az EP-választásra.
Kik? Czerneczki Tamás, Dömötör Dominika, Fekete Álmos, Gwizdala Dáriusz, Nyíri Orsolya,
Lakatos Gelléri Barnabás, Varga Szabolcs Lajos, Vincze Márton + Marton Zita kurátor
Hol? Klub Vittula
Mikor? május 23.-június 6.
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és Igor Bošnjak: EUtopia – a self-contained continent című kiállításának megnyitóján készült a Glassyard Gallery-ben, 2019 áprilisában. Fotó: Erdei Krisztina
