A Tate Britain minden évben felkér egy kortárs művészt, hogy díszítse fel a több emelet magas, klasszicista rotundában álló múzeumi karácsonyfát.
Idén a Londonban élő és dolgozó Giorgio Sadottira esett a választás, aki egész egyszerű fogással „meztelenül” hagyta a hatalmas lucfenyőt. Az óriási fa a maga természetes szépségében magasodik a múzeumban, Virágkígyó (Flower Ssnake) névre keresztelve. Lábánál csak pár ezüst képeslap és egy ostor fekszik, amiket a művész majd vízkeresztkor fog – egy performansz keretében – használatba venni.
„Számomra az jelentette a kihívást – mondta a művész a BBC-nek –, hogy egy természetes, erőlködés nélküli fát hozzak létre. Egy olyan fát, amelynek sikerül megtartania méltóságát és időtlen eleganciáját. Egy fát, amely fenséges marad. Egy fát, amely barátságos, de ismeretlen, olyan mint az összes többi fa, de mégsem egy másik. Egy fát, amelyben benne van a lehetőség, hogy egy másikká váljon. Egy fát, amely beszélt. Egy fát, amely úgy művészet, miként fa.” Sadotti nem véletlen nyúlt ilyen minimalista eszközhöz, korábban New Yorkban vállalati karácsonyfák dekorálásával kereste a kenyerét.
Sadotti előtt aggattak már tévét a Tate karácsonyfájára (Bill Woodrow), fordították már aranyra festett gyökerével az ég felé (Shirazeh Houshiary), helyettesítették gyerekrajz-szerű fenyvessel (Julian Opie) és csupasz nyárfatörzzsel (Mark Wallinger) is.
